Dr. Lukinich Imre: Az egyetem alapításának története

I.

A pozsonyi jogakadémia főiskolai jellege. Az 1875-i szabályzat. "Deák Ferenc egyetem" terve. A harmadik egyetem kérdése és Trefort. Elhelyezési tervek. Küldöttség a király előtt. Az ógyallai csillagvizsgáló és az egyetem. Támadások a pozsonyi elhelyezés terve ellen. A város erőfeszítése. A magyar képviselőházi ankét 1883. Berzeviczy Albert javaslata. A Mátyás király által megalapított s Academia Istropolitana név alatt ismert nagyhírű egyetem megszűnése [1] után közel négyszáz esztendőnek kellett eltelnie, hogy egy Pozsonyban létesítendő tudomány-egyetem gondolata újból felvetődjék [2] Pozsony városának 1784 óta volt ugyan akadémiája, amely érdemekben gazdag kultúrális tevékenységre hivatkozhatott, de ez az intézet csak újabban, tulajdonképen az 1874-75. tanévre közzétett Szabályzat erejénél fogva vált főiskolai jellegűvé azáltal, hogy a kir. jogakadémiák és az államnak közvetlen rendelkezése alatt álló egyéb jogintézetek négyévi tanfolyammal ellátott teljes jog- és államtudományi karokká alakíttattak át. [3] Kivételes helyzetbe jutott a pozsonyi főiskola a többi akadémiákkal szemben az 1875 június 6-án kelt királyi elhatározás értelmében, amely az 1875-76. tanévtől kezdve hat tanszékkel rendszeresített, három évfolyamra tagolt bölcseleti kar felállítását rendelte el ugyanezen jogakadémián, azzal az indokolással, hogy "a felállított bölcseleti kar által a jogintézet tudományos niveauja emelkedjék s a jogászságnak alkalma nyiljék magát a jogi tudományokkal rokon, vagy ezekhez közelálló bölcseleti ismeágakban tökéletesbíteni", továbbá, hogy "mindazok, akik tisztán a philosophiai tárgyak tanulmányozását tűzték ki maguknak életczélul akár úgy, hogy magukat középtanodai tanárokká képezzék, akár pedig, hogy eltekintve minden kenyérkereseti czéltól, magukat a bölcseleti szakban jobban kiműveljék s esetleg bölcseleti tudorságra is szert tegyenek, az egyetemeken kívül ez akadémián is hallgathassanak előadásokat". [4] A pozsonyi jogakadémia ezen szervezete, amely egyébként lényegileg 1914-ig fennállott, - kétségkívül egyetemesebb jelleget adott e főiskolának. Ez késztette a tanári kart arra, hogy akkor, amidőn a Deák Ferenc halálával bekövetkezett országos gyász hatása alatt a magyar haza nagy fia emlékének intézményes megörökítése Pozsonyban is szóba került, 1876 febr. elején részletes emlékiratban forduljon Trefort Ágost miniszterhez oly értelemben, hogy személyesen vegye át annak a mozgalomnak irányítását, amely egy Pozsonyban felállítandó "Deák Ferencz-egyetem" létesítését célozza. [5] A tanári kar tervezete szerint az új egyetemet egyelőre három fakultás alkotná: a tényleg már fennálló jog- és államtudományi és bölcselet-, nyelv- és történelemtudományi s ezeken kívül a mennyiség- és természettudományi kar. Az orvosi fakultás időleges kikapcsolását azzal indokolták, hogy annak létesítése a magyar államnak oly jelentékeny megterhelését jelentené, hogy ennek következtében egy orvosi fakultással is bíró új teljes egyetem felállításának kérdése már eleve meghiusultnak volna tekinthető. [6] A miniszter mindamellett elutasító álláspontra helyezkedett, mert az adott helyzetet tekintve Magyarországban egy új egyetem felállítását még nem látta időszerűnek; kifejezte azonban készségét aziránt, hogy kedvező változás esetén ő fogja felvetni a harmadik magyar egyetem felállításának gondolatát. [7] Erre a főiskolai oktatás újjászervezésének kérdésével kapcsolatban 1878-ban került sor. A budapesti egyetem túlzsúfoltsága tarthatatlan állapotokat teremtett az ország első főiskolájában s e tény felett az illetékes kultúrtényezők annál kevésbbé térhettek egyszerűen napirendre, mivel a közvélemény is sürgette a gyökeres megoldást. Igy vetődött fel a harmadik magyar egyetem felállításának kérdése, amelyet Trefort a pozsonyi jogakadémia tanári kara 1876-i emlékiratának szellemében kívánt megoldani. 1878. aug. 14-én gróf Eszterházy István pozsonymegyei főispánhoz intézett levelében valóban Pozsonyt jelölte meg a harmadik magyar egyetem székhelyéül. "Rendről-rendre" - úgymond - "lépésről-lépésre teljes tudományegyetemet létesíteni Pozsonyban, az országnak Budapest után erre leghívatottabb városában s így legalkalmasabb pontján: ez a czél lebeg előttem s ennek valósítása komoly elhatározásom," miért is szükségesnek tartja a város és az összes érdekelt tényezők tervszerű közreműködését és állásfoglalását az egyetem felállításával kapcsolatos valamennyi anyagi kérdés tekintetében. [8] A miniszteri levélben foglalt elvi döntés meglepetésszerűen hatott a város és a megye közönségére. [9] Pozsony törvényhatósága 1878. szept. 2-án tartott közgyűlésén "lelkes éljenzések között felállással" vette azt tudomásul s határozatképen kimondotta, hogy a miniszterhez köszönő levelet fog intézni, valamint végrehajtó-bizottságot küld ki, "mely jogosítva legyen minden szükséges lépés megtételére és kiküldetésekben való részvételre" s végül kifejezi készségét "egy Pozsonyban felállítandó egyetem költségeihez anyagi áldozatokkal is járulni". [10] Lényegileg azonos volt ezzel a megye törvényhatósági bizottságának állásfoglalása is szept. 24-én, amely alkalommal "a megye a maga részéről szintén egy bizottságot küldött ki azon utasítással, hogy a hasonló czélú városi bizottsággal a főispán elnöklete alatt együttesen tegye meg mindazt, amit a kérdés előmozdítása czéljából szükségesnek és hasznosnak fog tartani". [11] Az egyetemi bizottság október 2-án tartotta első ülését. Gervay Sándor indítványára mindenekelőtt magát állandó jellegűnek jelentvén ki, állandó jegyzőjévé Pisztóry Mór jogakadémiai tanárt választotta meg, majd haladéktalanul tárgyalás alá vette mindazon helyiségeket és épületeket, amelyek egyetemi célokra tekintetbe jöhettek. A bizottság elsősorban a primási palotára gondolt, amelynek birtoka - az egyik előadó szerint - "az egyetem jövő dísze és külső nimbusza czéljából még akkor is rendkívül fontos" volna, ha más megfelelő épület állana rendelkezésre. "Az egyetem jövője és tekintélye minden tekintetben a tanerőktől, a hivatásuktól áthatott tanároktól függ" ugyan, "de oly palotát, minő a primásé, a nemzet nagyon sok ideig nem lesz képes a tudománynak emelni, és annak is meg van a maga erkölcsi hatása, hogy egy szerény ódon épület helyett egy palotában van a tudomány székhelye". Ennek hatása alatt a bizottság akként határozott, hogy ünnepélyes küldöttség útján fog a primáshoz fordulni a kérdéses palota átengedésének ügyében. Ugyanezen a bizottsági ülésen szóbakerült egy, az orvosi és természettudományi kar számára alkalmas helyiség kijelölése és javaslatba hozatala is. Trefort miniszter a Schiffbeck-féle háztelkekre irányította most előzetesen is a főispán figyelmét, aki ennek következtében a vételár iránt érdeklődött is, minthogy azonban azt az egyetemi bizottság tulzottnak találta, egy szűkebb bizottság feladatává tette a felajánlott telkek értékének megbecsülését és esetleg más alkalmas helyiségek kijelölését. [12] Minthogy Simor János primás a pozsonyi palotát a kért célra átengedni nem volt hajlandó, az egyetemi bizottság a királyi jogakadémia épületét vette számba, amelynek egyik felében a pozsonyi r. kath. autonom hitközség elemi iskolái voltak elhelyezve, de amely épület a maga egészében az egyetemi oktatás céljaira megfelelőnek látszott. Egyidejüleg gr. Eszterházy főispán a régi országházára irányította a közfigyelmet, amely valóban szintén tekintetbe jöhetett, miért is az október 12-i bizottsági ülés egy külön e célra megalakitott albizottság feladatává tette a további tájékozódást. [13] Az egyetemi bizottságnak, illetőleg albizottságainak részletes és költségvetési tervezetekkel ellátott javaslatait [14] a főispán nov. 17-én terjesztette fel a miniszterhez, aki annak hatása alatt úgy határozott, hogy minisztériuma kebelében részint ennek, részint a budapesti tudományegyetem tanártestületének tagjaiból szakbizottságot fog felállítani, melynek feladata lesz a miniszter személyes elnöklete alatt a Pozsonyban létesítendő egyetem ügyét részletes tárgyalás alá venni s a szükséghez képest a helyszínen is megjelenve, a pozsonyi bizottsággal egyetértően a további lépéseket megtenni. [15] Gr. Eszterházy főispán a miniszteri elhatározást november 25-én közölte a külön e célból összehívott egyetemi bizottsággal, amely abból azt a meggyőződést merítette, hogy "a létesítendő egyetem közelebb áll megvalósításához, mint azt bárki hitte volna". Indokoltnak látszott tehát Wiedermann Károly főigazgató azon indítványa, hogy a város és a megye már most igyekezzék kieszközölni a királyi hozzájárulást, illetőleg a pártfogást ünnepélyes küldöttség útján, anélkül természetesen, hogy ezzel bármely irányban nyomást kívánna gyakorolni. [16] Az indítványt a bizottság magáévá tévén, az ez alkalommal megválasztott küldöttség a szükséges előkészületek foganatosítása után 1878. dec. 5-én d. e. 10 órakor meg is jelent a király előtt a budai várban, ahol a főispán tolmácsolta a küldöttség megjelenésének célját s átadta a királynak a két törvényhatóság emlékiratát. [17] A király válaszában örömmel vette tudomásul "Pozsonymegye és város törvényhatóságának meleg érdeklődését ezen fontos kultúrális kérdés iránt" és kijelentette, hogy az emlékiratot átadja a kormánynak a kérdés beható tanulmányozása végett, s ha látni fogja, hogy a jelen viszonyok megengedik annak megvalósítását, a kérdés teljesítéséhez készségesen megadja beleegyezését. [18] Bár a küldöttség a királyi választ akként értékelte, hogy az "inkább kedvező, mint kedvezőtlen", [19] fordulat mindamellett egy irányban sem történt hónapokon keresztül. Az egyetemi bizottság azonban ekkor már jogosan hívatkozhatott propagandatevékenységének azon eredményére, amely hívatva lett volna a felállítandó egyetem tudományos jelentőségét már eleve is biztosítani, t. i.: az ógyallai csillagvizsgáló megszerzésére. A november 16-i bizottsági ülésen történt, hogy Pisztóry Mór jegyző felolvasta Konkoly-Thege Miklósnak u.-azon hó 8-án kelt s hozzá intézett levelét, melyben ógyallai csillagvizsgálóját felajánlja az új egyetem céljaira "még pedig ajándékban", mindössze annyi kikötéssel, hogy míg él, annak tudományos használatát Pozsonyban is fenntartja magának, s ennek fejében - úgymond - "ép úgy fogom a műszereket beszerezni évenkint, mint azt most teszem, nem különben gondom lesz, hogy halálom után vagyonomból egy illendő alaptőkét nyerjen". [20] A fejedelmi adomány nagy lelkesedést keltett az egyetem barátainak körében, de "örömteljes meglepetéssel fogadta azt a minisztérium is". "Nagyságod" - irta Konkolynak ez alkalommal Trefort - "ógyallai csillagdája felállításával és költséges fölszerelésével eddig is csak a tudománynak hozott ép oly tiszteletreméltó, mint teljesen önzetlen áldozatot, s midőn most, áldozatait folytatni és egyszersmind örök tulajdonul a haza és közművelődés oltárára letenni ajánlkozik, azzal oly példát ad, mely, meg vagyok győződve, minden nemesebben érző s a hazai tudományosság előhaladását óhajtó szívben elismerésre találand s vajha minél többeknél követésre is találna"... "Engem" - folytatja tovább a miniszter - "a pozsonyi egyetem felállítása iránti célom kivitelében Nagyságod e tette csak megerősít és sarkal s rajta leszek, hogy annak Nagyságod is, mint első áldozó, mielőbb s minél teljesb mértékben örömét élvezze". [21] Az egyetemi bizottság december 6-án küldöttségileg tisztelgett Ógyallán a nagylelkű tudósnál, aki a látogatást viszonozván, a bizottság december 15-i ülésén azzal az indítvánnal állott elő, hogy a létesítendő csillagvizsgáló számára alkalmas hely kijelölése végett küldjön ki az értekezlet egy albizottságot, ami meg is történt. [22] A Konkoly-féle csillagvizsgáló ügye ezzel bekapcsolódott az egyetem kérdésébe, de ebben viszont csak 1879 szeptemberében történt nagyobb jelentőségű fordulat. E hó 7-én ugyanis Trefort miniszter Szász Károly min. tanácsos, Than Károly, Br. Eötvös Loránd, Korányi Frigyes egyetemi tanárok és Markusovszky Ferenc osztálytanácsos kíséretében megjelent Pozsony városában, s megtekintette mindazon helyiségeket, amelyeket az egyetemi bizottság javaslatba hozott; így az állami kórházat, amelyet Korányi Frigyessel együtt az egyetemi klinika céljaira alkalmasnak talált, továbbá a Schiffbeck-féle palotát és kertet, valamint a szomszédos Rosenbaum-féle telket s végül a Karácsonyi-palotában is megfordultak. Ez utóbbi épület, amely 1884 óta Frigyes kir. herceg tulajdona s Grassalkovich-palota néven ismeretes, annyira megtetszett a miniszternek, hogy annak megszerzését "egyetem czéljaira elsősorban jelezte óhajtandónak". [23] Az a szinte szándékos lassúság, amely egyévi tárgyalás és munka után sem tudott terveknél egyebet eredményezni, jellemzi a további fejleményeket is. Az ok bizonyára nem az illetékes tényezők megfogyatkozott jóindulatában, hanem a magyar közvélemény megoszlottságában keresendő, amely a felállítandó harmadik magyar egyetem helyének kérdésében nem volt egységes s ennek következtében a minisztérium sem akart gyors elhatározással a közvélemény végleges kialakulásának elébe vágni. A sajtó egy része már kezdettől fogva ellene volt egy Pozsonyban létesítendő egyetem tervének [24] s inkább Kassa, Debrecen, Pécs, Győr, főkép azonban Szeged mellett igyekezett hangulatot teremteni, nemcsak azért, mert ez a város már 1827-ben 200.000 frt-ot ajánlott fel egy jogakadémia számára, [25] hanem mert az árvízkatasztrófától sújtott nagy magyar város anyagi és szellemi felvirágoztatását országos érdeknek itélte. Ez a sajtóhadjárat Pozsony ellen később sem csökkenő hevességgel folyt tovább s hatása alatt az ősi koronázó városban felállítandó egyetem eszméje erősen vesztett népszerűségéből. [26] Ennek tulajdonítható, hogy Konkoly-Thege Miklós is változtatott eredeti álláspontján s igy történt, hogy a budapesti műegyetem 1879 dec. 19-én tartott tanácsülésén Konkolynak egy hosszabb levele került felolvasásra, amely szerint összes csillagászati műszereit átengedi a budapesti műegyetemnek. Elhatározását azzal indokolja, hogy a pozsonyi egyetem felállításának lehetősége mindinkább kétségessé válik és hogy "egy évvel ezelőtt a kultuszminiszter előtt nyilvánult szándékának foganatosítása a pozsonyi egyetem tervének netán bekövetkező megváltoztatása, vagy esetleges elejtése által végkép meghiusulhatna". [27] A Pozsonyban létesítendő harmadik egyetem iránt megnyílvánuló országos ellenszenv kétségkívül befolyással volt arra, hogy késleltesse azon emlékirat létrejöttét, amely a miniszter álláspontját volt hívatva a király előtt részletesen kifejteni. Hónapok teltek el [28] Trefort emlékezetes látogatása óta, míg végre 1880 elején (ápr. 6.) az emlékirat elkészült, [29] de viszont le kell szögeznünk azon tényt, hogy a miniszter itt szerzett benyomásainak hatása alatt változatlanul Pozsony mellett foglalt állást. A király 1880 április 15-én kelt elhatározásában a miniszteri előterjesztést tudomásul vévén, felhatalmazta, hogy "egy harmadik, esetleg Pozsony sz. kir. városában fölállítandó magyar királyi tudományos-egyetem létesítésére nézve a még szükséges bővebb tanulmányozás után a további lépéseket megtehesse" s hozzá ezek iránt a magyar miniszter-tanáccsal egyetértőleg annak idején újabb előterjesztéssel járulhasson. [30] Tagadhatatlan, hogy sem Pozsony városa, sem az egyetemi bizottság nem nézte közömbösen ezt a város anyagi és kulturális érdekei ellen folyt küzdelmet. Mikor Szeged városa felirattal fordult a magyar országgyűléshez [31] a harmadik magyar egyetem ügyében s e feliratát valamennyi magyar törvényhatóságnak megküldötte, Pozsony város képviselőtestülete is külön bizottságot küldött ki azzal a feladattal, hogy "tanácskozás tárgyává tegye azon indokokat, melyek Szegeddel szemben Pozsony mellett szólanak és arról előterjesztést tegyen". A bizottság az előterjesztés kidolgozásával Pisztóry Mór jogakadémiai tanárt bízta meg, akinek javaslatait nemcsak az egyetemi bizottság, hanem Pozsony városának 1880 július 6-án tartott közgyűlése is elfogadta, a képviselőházhoz haladéktalanul fel is terjesztette, sőt a nyugat-magyarországi törvényhatóságoknak is megküldötte. [32] A miniszteri előterjesztésre adott királyi elhatározás csak ezután jutván köztudomásra, [33] azzal az augusztus 17-i városi közgyűlés foglalkozott, amely "táviratilag nyílvánítá ő Felségének hálaköszönetét és egyúttal százezer forintot szavazott meg a Pozsonyban felállítandó egyetem czéljaira". [34] A pozsonyi egyetem létesítésére irányuló törekvések a város képviselőtestületének említett áldozatkészségével tetőpontra jutottak. A kérdés iránt való érdeklődés ettől fogva úgy a polgárság között, mint az irányadó politikai körökben egyaránt megcsappant, úgy hogy a harmadik magyar egyetem felállításának eszméje lassanként veszített jelentőségéből. 1880. őszén hire járt ugyan annak, hogy Simor hercegprimás hajlandó átengedni a primási palotát egyetemi célokra, [35] de egy évnek kellett eltelnie, hogy a kérdés egy budapesti orvosi szaklap hiradása nyomán - magában Pozsony városában is - tervezgetések, javaslatok, illetőleg általánosságok közt mozgó vezércikkek alakjában újból szőnyegre kerüljön. [36] Trefort miniszter szegedi útját (1881. okt.) Pozsonyban érthető idegességgel fogadták [37] s bár a helyi sajtó sietett megnyugtatni a közvéleményt a tekintetben, hogy "a vallás- és közoktatásügyi miniszteriumnál készülőben lévő törvényjavaslat a harmadik egyetem székhelye gyanánt Pozsonyt jelöli meg, [38] az a körülmény, hogy Trefort szakférfiakból álló bizottságot küldött ki egy esetleg Szegeden létesítendő egyetem feltételeinek tanulmányozására, [39] arra mutatott, hogy a pozsonyi elhelyezés korántsem tekinthető eldöntöttnek és pedig annál kevésbbé, mert Trefort egyidejüleg Kassa város igényeit is megfontolás tárgyává tette. [40] Mindezen, Pozsony érdekeivel ellentétes törekvések híre és ténye arra késztette az évek óta szünetelő egyetemi bizottságot, hogy "tekintve, hogy a nemsokára egybeülendő országgyűlés e fontos tárgyban határozni hívatva leend", 1882. szept. 18-án ülést tartson "javaslatokat készíteni s a célba vett törekvéseknek érvényt szerezni, mi által nem csak Pozsony sz. kir. város érdekei s a megye óhajtásai, de egyúttal magyar hazánk éjszak-nyugati részeinek hazafias törekvései s jogosult kivánatai nyernének áldásos megoldást." [41] Indokolttá tette az egyetemi bizottság összeülését az az újabban felmerült törekvés is, hogy a Pozsonyba tervezett egyetem katholikus jellegű legyen, [42] a mi más felekezetek körében nyugtalanságot okozott. A felfogások ellentétessége a szept. 18-án megtartott bizottsági értekezleten ki is tünt, a bizottság azonban általában véve nem foglalt állást egy esetleg kath. jellegű egyetem felállítása ellen. "Valamint állami, úgy felekezeti egyetemet is csak törvény útján és a törvényhozás hozzájárulásával lehet létesíteni, csak a törvényhozás határozhatja meg azon feltételeket, melyek alatt nem állami egyetemek felállítása megengedendő", - irta Trefort még szept. 12-én gr. Eszterházy István főispán bizottsági elnöknek, s ebben a bizottsági tagok - úgy látszik - biztosítékát látták annak, hogy a felállítandó egyetem - tekintet nélkül jellegére, - elsősorban a magyar kultúra érdekeit lesz hívatva szolgálni. [43] Az ügyek ilyen állásában fölötte hátrányos volt a pozsonyi egyetem sorsára az 1882. szeptember végén Pozsonyban és környékén kitört zsidóüldözési mozgalom, amelynek következtében a magyar kormány kénytelen volt erélyes intézkedések foganatosításával egyidejűleg kormánybiztost kiküldeni a rend és nyugalom helyreállítására. A fővárosi sajtó egyértelműen kárhoztatta e mozgalmat s elitélőleg nyilatkozott a polgárság magatartásáról és amennyiben szóba került a harmadik egyetem felállításának kérdése, - a pozsonyi elhelyezés ellen határozottan állást foglalt. Jellemző e tekintetben a Budapesti Hirlap szept. 30-i vezércikkének befejezése. "El nem mulaszthatjuk" - úgy mond - "ez alkalmon üdvözölni a magyar Szegedet, amelynek egy küldöttsége jár e pillanatban ide fenn a harmadik egyetem dolgában; valamint sürgősen ajánljuk a kormánynak, hogy a német kultúrvárosnak, Pozsonynak siessen, lelkiismeretesen méltatván a helyzetet, megadni a nagyon égetővé lett szükséges elemi iskolákat felnőttek oktatására." [44] A fővárosi sajtó állásfoglalásának hatása a szegedi küldöttségnek adott miniszteri válaszban is megnyilvánult, melyben Trefort a harmadik egyetem felállításának kérdését az általa összehívandó értekezlet elhatározásától, illetőleg annak alapján az országgyűlés döntésétől tette függővé, [45] ami legalább is annyit jelentett, hogy a miniszter az elhelyezés kérdését nyilt kérdésnek kívánja tekintetni. Elvi jelentőségű volt a magyar képviselőház közoktatásügyi bizottságának és az ez által összehivott szakértői enqučtnak (1883 febr.-máj.) állásfoglalása is. A bizottság előadója, Berzeviczy Albert tulajdonképen a pozsonyi elhelyezés gondolatának volt híve, az enqučte teendője azonban "a kormány által ekkor ez ügyben elfoglalt álláspontnak megfelelően" csupán az elvi szempontoknak és az egyetemi politika jövőben alkalmazandó irányelveinek megállapítására szorítkozván, - hivatalos állásfoglalás az elhelyezés kérdésében nem történt. [46] A kivitel, nevezetesen a helyválasztás kérdésének tárgyalása egy újabb szakértői és erdekeltségi enqučte munkásságának volt fentartva s ezekre vonatkozólag már a kérdőpontok is elkészültek. Mikorára azonban a naplók, illetőleg a bizottsági jelentések elkészültek, akkorára az 1881-84-i országgyűlési ciklus már lejáróban volt s a közoktatásügyi bizottságnak "nem lévén módjában esetleges további megállapodásaival a jövendő képviselőház és jövendő közoktatási bizottság elhatározását megkötni, jobbnak látta csupán addigi munkálatát terjeszteni a képviselőház elé 1884. évi május hó 8-ról kelt jelentésével, melyet a képviselőház, a bizottság javaslatához képest egyszerűen tudomásul vett." A bizottság e jelentésben kifejezte ugyan azon véleményét, hogy a működése által szolgáltatott anyag a harmadik egyetem fontos kérdésének helyes megoldása szempontjából maradandó értékű lesz, miért is kétségtelennek tartja, hogy "a kormány és a jövendő képviselőház a most elejtett fonalat újra felveendik... s ez ügyet kielégítő megoldásra is fogják juttatni," - az 1884-7-i országgyűlés alatt azonban ezen remény nem ment teljesedésbe. A közérdeklődést első sorban az 1885-i orsz. kiállítás ügye tartotta lekötve, annak lezajlása után pedig a kormányzás több ágában mutatkozott hiteltúllépésekből származott pénzügyi zavar foglalkoztatta a kormányt és a politikát s ennek következtében minden olyan törekvés, amely az állam bárminemű anyagi megterhelését eredményezte volna, legalább egy időre, tárgytalanná vált. Ezzel természetesen a harmadik magyar egyetem felállításának kérdése is holt pontra jutott. ------
Az eredeti szövegben nincs megjelölve a [47] jegyzet helye. [Ambrus Attila megjegyzése]

Vissza a könyv tartalomjegyzékéhez!