www.pecs2010.hu


PTE Egyetemi Könyvtár   LiBiNfO     
Katalógusok Szolgáltatások Könyvtári hálózatunk Elektronikus könyvtár Hírek
Hírek a digitális világból

(Hírtallózó)

Tartalom:   2010/június    |   Archívum    |  Eddigi hírek

2010.06.30. ← Csetelni vagy nem lenni
2010.06.29. ← Lófejű srác tartja izgalomban a brit netezőket
2010.06.28. ← Könyvkatalogizálás otthón: bookTome 1.72
2010.06.27. ← A gyerekek jelentős része retteg az Interneten
2010.06.26. ← Könyvtári infrastruktúra-fejlesztés Borsodban
2010.06.25. ← Letölthető ingyenes programok: igen egyszerűen
2010.06.24. ← Fájlcsere: razziák vagy közös jövő?
2010.06.23. ← Jelszavakat és emaileket is lehallgatott a Google
2010.06.22. ← Kitörölni magunkat a nagy közösségi oldalakról?
2010.06.21. ← Az idősebbek is használják a közösségi oldalakat
2010.06.20. ← Librarians Do Gaga (video)
2010.06.19. ← Tompítja az agyműködést az állandó internethasználat?
2010.06.18. ← Társadalomtörténeti adatbázissal bővült a levéltári portál
2010.06.17. ← Megnyitja titkos levéltárát a Vatikán
2010.06.16. ← Ingyen olvasható lesz a neten az új Alkonyat-kötet
2010.06.15. ← Bluu, az intelligens magyar kereső
2010.06.14. ← Válságjeleket produkál az e-book?
2010.06.13. ← Magentásodik a hazai e-könyv biznisz
2010.06.12. ← Közös közép-európai múltunk a világhálón
2010.06.11. ← Elérhető a Google új keresőindexe, a Caffeine
2010.06.10. ← HTML 5 bemutató-oldalt hozott létre az Apple
2010.06.09. ← Nemsokára tévézni is a Google-lal fogunk
2010.06.08. ← Fizetős lesz az online Times
2010.06.07. ← Túlélik a könyvtárak az internetet?
2010.06.06. ← Michael Pachter és a digitális jogkezelés
2010.06.05. ← Kiszorítják-e a papírt a digitális könyvek?
2010.06.04. ← Ovisok: oviban találkoznak először számítógéppel
2010.06.03. ← „Csiripelő” macskák áraszthatják el a Twittert
2010.06.02. ← Mátrixnyomtatókkal adnak elő egy szimfóniát
2010.06.01. ← A Video Active projekt

GoogleSearch

a neten a   old.lib.pte.hu   oldalon


Csetelni vagy nem lenni (2010. június 30.)
„Az a lényeg, hogy fent legyek” Naponta több mint két és fél millióan használják, több millió azonnali, valós idejű üzenetet közvetít, a hazai tinédzserek között népszerűsége 10 éve töretlen. Az MSN-ről van szó. Milyen veszélyek lapulnak a felugró ablakok mögött, és milyen lehetőségeket rejt a nemsokára megújuló szolgáltatásokat kínáló ingyenes program?


Naponta tízmilliárd üzenet fut át a program segítségével

Ez a 47 nyelven használt program hazánkban is a tizenévesek eszköze, ami gondolkodásukat, mindennapi szokásaikat is alakíthatja. Már április végén bejelentették, de csak kora ősztől lesz elérhető nálunk is a Windows Live Messenger (MSN) új változata. Addig van időnk körülnézni a program háza táján.

Világszerte havonta több mint 320 millióan, napi mintegy 10 milliárd üzenet küldésével veszik igénybe a Windows Live Messengert, míg hazánkban 2,6 millió felhasználó tart kapcsolatot barátaival, ismerőseivel a program segítségével. A Messenger jelenleg 48 nyelven, a világ 76 országában érhető el, magyarul 2000 óta „tud”.

A Messenger ingyenesen, egy azonosító létrehozásával feltelepíthető a Windows operációs rendszert használó gépekre, és arra alkalmas, hogy a szintén ilyen programot használók egymással ingyenesen kommunikálhatnak. Ha mindketten bejelentkeztek, írásban vagy mikrofonnal-webkamerával, hang- és képüzenettel is kapcsolatban lehetnek. Egyszerre több ember is elérhető, és az üzenet azonnal a címzetthez kerül. A program egy felugró ablakban, más alkalmazás használata közben is működik.

– Ezt a régóta ismert alapfunkciót bővíti ősztől az új program, amin lehet majd videotelefonálni, átrakhatjuk a mobilunkra, és további újításként összegyűjti a közösségi hálózatok –, például a Facebook, a magyar fejlesztésű MyVip – frissítéseit, és lehetővé teszi, hogy a barátok közvetlenül a programból osszák meg tartalmaikat, kommenteljenek és küldjék el üzeneteiket – tudjuk meg Bátorfy Zsolttól, a Microsoft Magyarország fejlesztőmérnökétől.

Ezt a szolgáltatást alátámasztja az a jelenség, ami a közösségi oldalakon megfigyelhető, hogy a többnyire fi atalabb ismerősök mennyire tartják fontosnak barátaik érdeklődését, sőt azok ismerőseinek megosztott tartalmait is. Mit rakott fel magáról, milyen zenét hallgat, mit nézett meg, hova készül a hétvégén, mi volt a suliban? stb., mindent lesnek, kommentálnak, cikiznek vagy dicsérnek, „ott vannak mindenhol”. Látszólag.

„Mikor be vagyok jelentkezve féjszre (Facebook), akkor nem mindig vagyok a gép előtt. Vagy tanulok, vagy könyvet olvasok, kajálok, vagy csinálok valami értelmeset. A lényeg, hogy fent vagyok.” – idézi Hornyák Judit középiskolai tanár a Netgeneráció című kutatása egyik „gyöngyszemét” , középiskolás diákja leírását.

Egy fiatal fiú nemzedékének életérzését fogalmazza meg, amit jól kiegészít Neubauer József, az Informatika-Számítástechnika Tanárok Egyesületének alelnöke is. Szerinte a diákok kommunikációjára rossz hatással van az MSN. „A valós helyzetekben sem tudnak egymással igényesen, választékosan beszélni, klipszerűen, 2-3 mondatot egymásnak odavakkantva kommunikálnak. Nehéz lesz így egy vizsgán, állásinterjún vagy komolyabb helyzetben kifejezniük magukat, hisz megszokják ezt a jelekből, rövidítésekből álló kifejezésformát, a felületes fecsegést, tartalmas beszélgetés helyett.”

De hogyan lehet ezt megváltoztatni? –, Az informatikaórák keretén belül nincs már idő erre – elemzi a helyzetet Neubauer József, aki maga is gyakorló informatikatanár egy budapesti gimnáziumban. A kommunikációt délutáni klubokban, szakkörökben lehetne megtanítani, akár a számítógép vagy a cset bevonásával is.

És ha már a délutáni, kötetlenebb beszélgetések témája a közösségi portál, a cset és egyéb, web 2.0-s alkalmazás, érdemes néhány dolgot megemlíteni!

Sokan nem is gondolnak rá, hogy az informatikai eszközök a történelem-, a filozófia- vagy az etikaoktatásban is szóba kerülhetnek. Példának Neubauer József azt az esetet hozta fel, mikor a történelemtanár kollégájával beszélgetve rádöbbentek: egy korábbi III/III-as ügynöknek ma már azért sincs dolga, mert megfigyelések helyett elég „,felmennie” a Facebookra vagy más közösségi portálra, és ott alaposan kiismerhető az óvatlan emberek személyes információinak a tömege. E jelenségen keresztül talán át lehet adni a mai középiskolásoknak, hogy értsék, mi volt a pártállami idők ügynökeinek a feladata, és hogyan formálódnak az információs társadalom szokásai.

De ha már az iskolába „,vittük” a csetprogramot, nézzük, mire használják a felnőttek.

Több hazai oktatási intézményben is használják csoportmunkára ezeket a programokat. A Jedlik Ányos Gimnáziumban rendszeresen a Messengeren kommunikálva beszélnek meg és közösen szerkesztenek dokumentumokat a tanárok és a diákok.

A törökbálinti Zimándy Ignác Általános Iskolában a Windows Live Groups rendszert használják a tanárok és a szülők közötti kapcsolattartásra. Egy-egy osztály tanulóinak szülei vannak egy csoportban, ők osztanak meg egymással képeket, híreket, egy közös naptárat és különféle dokumentumokat. De jó példákat természetesen nem csak itthonról lehet hozni: egy svédországi tanárnő példának okáért a Messengeren tart rendszeresen online fogadóórákat &–, mondta Bátorfy Zsolt.

Neubauer József szerint is nagyon jó eszköz lehet a tanárok és az iskolák együttműködésére a webkettő és a cset, levelezőlisták vagy nyilvános tartalommegosztók használatával segíthetik egymás munkáját, közösen használhatják egymás ötleteit, erősítve az újszerű, eredeti gondolatok, megoldások elterjedését.

(Forrás: Nol.hu)

Lófejű srác tartja izgalomban a brit netezőket (2010. június 29.)
A Google Maps Aberdeen utcáiról készült Street View-felvételein vette észre valaki először a lómaszkot viselő férfit, aki jó úton halad afelé, hogy a legújabb brit internetes híresség legyen.

Az internetezők előszeretettel vizslatják a webes térképeken az utcanézeti képeket hasonló furcsaságok után. A Street View-n elindulása után lehetett látni utcai üldözést és verekedést, napozó fürdőruhás nőket, vagy nyilvános vizelést is, Angliában pedig egy legénybúcsúzó társaság kijózanodni próbáló, a kocsma előtt hányó tagjáról készült fotó váltott ki először nagy felháborodást, amit hamarosan el is távolítottak a szájtról.

Horse-boy, vagyis a lófejű fiú, ahogy sokan nevezik, viszont lassan virtuális szuperhőssé növi ki magát. Az aberdeeni utcán a Google arra elhaladó Street View-s autója előtt lómaszkban pózoló, lila ruhás férfi nem csak a brit netezők egyik kedvenc virtuális látványosságává nőtte ki magát, de miután a BBC beszámolt róla, sokan fotókat is elkezdtek küldözgetni róla, egy részük azt állítva, hogy ismeri, mások egyenesen arra hivatkozva, hogy ők voltak azok.


Az eredeti lófejű srác Aberdeenben, és követői a skót BBC-n

A lófejű srácot pár napon belül látni vélték németországi rockfesztiválon, norvégiai élelmiszerüzletben, de egy olyan képet is küldtek „,róla” a BBC-nek, amin egy medencében fürdőzik. (A brit hírportál gyűjteményének horse-boy legjava itt található.) Bárki legyen is az Aberdeenben megörökített fiatalember, hatalmas népszerűséget szerzett annak az olcsó lófejmaszknak, amit viselt, hiszen, mint a fenti példák mutatják, már most Európa-szerte az eredeti kép népszerűségét meglovagoló internetezők kedvenc játékává vált, hogy ilyesmiben pózoljanak.

Mivel Európában a Street View-s autók jelenleg állnak, a Google térképein nem valószínű, hogy újabb lófejű srác tűnne fel. Az eredeti, hamisítatlan horse-boy Aberdeen Hardgate nevű városrészének egyik csendes utcájában álldogál (lásd képünkön), és jóval szerecsésebb volt, mint a Central Park konflisait vontató lovak, akiknek az arcát a Google járókelőket felismerhetetlenné tevő algoritmusa ugyanúgy elhomályosította, mint a gazdáikét. A különös hírességgel kapcsolatos váratlan hírverés persze sokakat fel is bosszantott, mondván, miért kell ilyen ostobaságokkal foglalkoznia a sajtónak, de ez nem változtat a tényen, hogy a netezők többsége lelkesedik érte, legalábbis erre lehet következtetni abból, hogy a BBC adatai szerint már több mint nyolcszázezren olvasták a róla szóló beszámolót csak náluk.

(Forrás: Origo.hu/ Vámosi Gergő)

Könyvkatalogizálás otthón: bookTome 1.72 (2010. június 28.)
Számítógépen nem csak DVD-filmeket és CD-ket, hanem könyveket is katalogizálunk, sajnos nem olyan kényelmesen, mint az elektronikusan olvasható adathordozók esetében.

Számtalan újság, folyóirat, könyv és lexikon található egy lakásban, és ki tudja, mennyi ideje porosodnak úgy a művek a polcainkon, hogy azt sem tudjuk, léteznek-e egyáltalán vagy olvastuk-e valaha? Ezért a lemezeink után most a könyveink következnek, ideje tehát katalogizálni kincseinket! Erre kiválóan alkalmas a bookTome, ráadásul számtalan olyan szolgáltatással is kecsegtet, amellyel akár közzé is tehetjük polcaink kínálatát.

Egy CD vagy DVD katalogizálásához nem sok idő kell, hiszen betesszük a lemezt, a program felismeri, az interneten lévő adatbázisból azonosítja és a legtöbb esetben elég egy bólintás a végeredményre. A könyvek katalogizálása nem ilyen gyors és egyszerű munka, főleg akkor, ha kis hazánkban szeretnénk mindezt megtenni. Az interneten ahány ország, annyi adatbázis létezik, és a legnagyobb könyvtárak kínálata legtöbbször nem publikus, vagy nem importálható katalógusunkba. Marad tehát a manuális munka, amiben azért itt-ott próbál segíteni a program.


Minden adatát megadhatjuk a könyvnek

A könyv adatait nagyon részletesen felvihetjük a bejegyzési számtól kezdve a kiadón és az árusítóhelyen át akár az eladási vagy listaárig. Megadhatjuk, hogy éppen olvassuk vagy kölcsönözzük az adott művet, valamint értékelhetjük, pontozhatjuk is. Ezek alapján akár könyvtári munkára is használhatnánk az alkalmazást, ami első olvasásra hiába tűnik mosolyogtatónak, a szolgáltatások valóban adnak ilyen irányú lehetőségeket is. Ha a könyv nemcsak papírformátumban van meg, az e-book fájl helyét is betallózhatjuk. A részleteknél bármilyen szöveges vagy képi információt beilleszthetünk, de a gyorsabb kereséshez egy újabb lapon akár címkéket is használhatunk. A könyvvel kapcsolatos összes módosítást nyomon is követhetjük a beépített naplózással, ezáltal pontosan lehet tudni, mikor mi történt a programon belül.

A bookTome képes egy internetes adatbázissal is kommunikálni, ez pedig az Amazoné. Sajnos magyar képviselete nincs, de tapasztalataink szerint az ebből lekérdezett találatok sem sokat segítettek egy könyv felvitelénél. Hasznosabb a beépített Google kereső, amellyel két kattintást megspórolhatunk és máris az érdemes találatokat kapjuk meg, ahonnan a képeket letöltve máris gyorsabban katalogizálhatunk. Külön lapon követhetjük nyomon az éppen olvasott (vagy könyvtári használatnál a kölcsönzött) könyveket. Egy másik oldalon gyűjthetjük azokat, amelyeket később szeretnénk megvásárolni. Itt megadhatjuk a megjelenési dátumot, hogy ne feledkezzünk meg az időbeni beszerzésről. A könyvtáros munkáját még segítheti a statisztika oldal, ennek alapján kiderülhet, mennyit költöttünk a könyvekre, melyik kategóriában hány könyv van, és mennyit olvasnak épp. Természetesen a program exportálni és importálni is tud CSV formátumban, de ami igazán hasznos, az a webre történő exportálás különböző szűrési lehetőségekkel. Ebben egy varázsló siet a segítségünkre, mert a lépések végrehajtása több lépcsőből áll. A katalógust vagy egyes részeit többféle elrendezésben kinyomtathatjuk vagy PDF formátumba is exportálhatjuk.


Megpróbálhatunk keresni az Amazonon is, bár nem sok hasznos találatot kapunk

A könyvbarátok és lelkes irodalomrajongók mindenképpen tegyenek egy próbát ezzel a programmal, ugyanis valóban sok adat rögzíthető egy könyvhöz, a kezelése rugalmas, és tényleg jól szűrhető. Ingyenes, ráadásul annak érdekében, hogy a könyvlistánk mindig kéznél legyen, létezik belőle telepítés nélküli verzió is! Letöltés: http://booktome.shanemca.com/

(Forrás: Pcworld.hu / Halasi Miklós)

A gyerekek jelentős része retteg az Interneten (2010. június 27.)
Az Internet világa nem mind mese és játék...

Június 15-én tartott sajtótájékoztatót a Symantec, melynek keretei között nyilvánosságra hozta Norton Online Family Report felmérésének eredményeit. Kiderült, hogy a gyerekek közel kétharmadának volt már része valamilyen elrettentő élményben internetezés közben. A leggyakoribb negatív tapasztalatok a pornográfia, az erőszak illetve ismeretlenek zaklató közeledése. Éppen ezért a szülők számára alapvető fontosságú, hogy részt vegyenek gyerekeik online életében. Főként azokra a családokra igaz ez, ahol a nebulók átlagosan legalább 11 órát töltenek az interneten hetente.

A gyerekek igen erőteljesen élik meg a világhálón előforduló negatív élményeket. 39 százalékuk dühöt érez, 36 százalékuk feldúltságot, 34 százalékban félelmet éreznek, míg szintén 34 százalékuk rettegésről számolt be. A világszerte megkérdezett gyerekek egyötöde megbánt már valamilyen online tevékenységet. A nyilatkozó gyerekek körülbelül fele némiképp felelősnek érzi magát a negatív élmény kialakulásáért, beleértve az olyan eseteket, amikor szexuális témájú képeket kapnak egy ismerősüktől, vagy barátjuktól (47%), amikor véletlenül letöltenek valamilyen vírust (77%), vagy átverés áldozatai lesznek.

Megdöbbentő ugyanakkor, hogy a megkérdezett szülők mindössze 45 százaléka szerez arról tudomást, hogy csemetéjét valamilyen negatív hatás érte internetezés közben. Míg a szülők átlagosan tudatában vannak annak, hogy a gyerekek mire használják a világhálót, mégis alábecsülik a játék-, videó- és zeneletöltések mértékét, amelyek során többek között adathalászok áldozatául eshetnek, vagy veszélyes tartalmat tölthetnek le számítógépükre.

A Norton Online Family Report arról számol be, hogy a gyerekek valójában sokkal nagyobb szülői részvételt igényelnének online tevékenységük közben. Amellett, hogy legnagyobb arányban szüleikhez fordulnak baj esetén, 10 gyerekből 9 tartja be az internet használatára vonatkozó családon belüli szabályokat. A megkérdezett gyerekek több mint fele nem tenne vagy mondana olyat online, amit egyébként szóban sem tenne meg. Több mint 60 százalékuk azt nyilatkozta, hogy soha nem zaklatna másokat, míg 58 százalékuk teljesen elzárkózik attól, hogy inzultáló fotókat vagy posztokat továbbítson másokról.

Mit tehetnek a szülők? A szülők igenis megóvhatják gyerekeiket a negatív webes élményektől. Bartha Hedvig, a következő jótanácsokat ajánlja a szülők figyelmébe:

  1. Mindig legyünk tudatában, mivel is tölti idejét gyerekünk, amikor a számítógépe előtt ül – kérjük meg, hogy avasson be bennünket is, ajánljuk fel segítségünket, és használjunk teljeskörű vírusvédelmet.
  2. Generáljunk folyamatos beszélgetést a webes élményekkel kapcsolatban. Mindig legyünk készek meghallgatni a problémákat és orvosolni azokat.
  3. Állítsunk szabályokat családon belül az internet használatára vonatkozóan.
  4. Mindig legyünk naprakészek a legújabb internetes trendek, és az internetbiztonság terén. Ha még nem tettük volna, regisztráljunk a közösségi hálózatokra, és ott vegyük fel ismerőseink közé gyerekeinket, hogy legalább részben nyomon követhessük online életét.
  5. Használjunk olyan biztonsági szoftvert, amelynek online gyerekvédelmi funkciói is vannak.
Ezen felül érdemes megfontolni, hogy a 14 éves kor alatti csemeték kapjanak-e saját számítógépet, és ha igen, akkor az fizikailag hol helyezkedjen el a lakásban. Szakértők szerint érdemesebb egy közös helyiségbe, jól látható helyre rakni a masinát ahelyett, hogy a gyerek saját szobájába, eldugva kerüljön. A nagyobb szülői felügyelet 14 éves kor alatt nem megkérdőjelezhető szigor, hanem kötelesség. Ne feledjük, hogy a technológia önmagában sosem fogja megvédeni a gyereket!

Elősegítendő a kicsik biztonságos internetezését, a Symantec a mai naptól elérhetővé tette 25 nyelven hozzáférhető Norton Online Family szolgáltatását, melyet bárki ingyenesen igénybe vehet. Segítségével a szülők nyomon követhetik gyerekeik webes életét.

Norton Online Family Report metodológia A felmérést 2010 februárjában készítette a StrategyOne, egy független piackutató cég a Symantec megbízásából. Az online felmérés 7066, 18. életévét betöltött és ennél idősebb felnőttet kérdezett meg. Közülük 1669 szülőnek 8 és 17 év közötti gyerekeik voltak, akik egy különálló kérdőívet töltöttek ki, amely a szüleikre fókuszált. A felmérésben 2805, 8 és 17 év közötti gyerek vett részt.

A kérdőívet 14 országban töltötték ki, minden országban a hivatalos nyelven. (Ausztrália, Brazília, Kanada, Kína, Franciaország, Németország, India, Olaszország, Japán, Új-Zéland, Spanyolország, Svédország, Egyesült Királyság, Amerikai Egyesült Államok). A kérdések minden országban ugyanazok voltak.

Magyar helyzet A hazai állapotról Pintér Róbert, az Egyszervolt.hu képviseletében tartott rövid beszámolót. Érzése szerint jelenleg óriási a szakadék a szülők és a gyerekek között, ami szerencsére egyszeri jelenség: a mostani gyerekek és az ő utódaik között már nem lesz ekkora eltérés az informatikai ismereteket illetően.

Hazánkban 1,7 millió 14 éves vagy annál fiatalabb gyerek védelméről van szó, akik jelentős része rendszeresen internetezik. A 11-14 év közöttiek 71 százaléka, a 15-17 éves korban járók 93 százaléka napi gyakorisággal használja a Világhálót, miközben a 15-69 éves kor közöttiek aránya csupán 46 százalék.

A magyar gyerekek alapvetően otthonról interneteznek, de egyre erősebb lesz a digitális univerzum iskolákból való használata is.

(Forrás: Terminal.hu)

Könyvtári infrastruktúra-fejlesztés Borsodban (2010. június 26.)
Regionális, hálózatban működő könyvtári struktúrát alakított ki a Miskolci Egyetem (ME) vezetésével együttműködő Borsod megyei könyvtárak konzorciuma nyolcvankétmillió forintos európai uniós támogatásból.

A fejlesztés eredményeként valamennyi könyvtárban bővült a felhasználói internet-hozzáférés, javultak a korszerű, elektronikus információkhoz való hozzájutás lehetőségei, megteremtődtek a regionális könyvtári portál működtetésének feltételei – ismertette a fejlesztés részleteit Burmeister Erzsébet, az egyetemi könyvtár, levéltár és múzeum főigazgatója az MTI-nek csütörtökön.

Rámutatott: az összehangolt infrastruktúra-fejlesztés elsődleges célja az volt, hogy a könyvtárak versenyképességét növeljék az oktatást, képzést és az élethosszig tartó tanulást támogató szolgáltatások nyújtása terén.

A könyvtárak elektronikus infrastruktúrájának fejlesztésével a felhasználók önálló ismeretszerzésének, információkeresési képességének fejlesztési lehetőségei lényegesen javultak a régióban, emellett nőtt a látássérültek esélyegyenlősége a speciális online munkaállomások kialakításával –, fejtette ki.

Arról is beszámolt, hogy az egyetemi könyvtár új szerverei és a megvásárolt szoftverek segítségével hosszú távon biztosítják a konzorciumi tagok adatbázisainak működtetését és katalógusainak közös portálon keresztül történő lekérdezését, amely felhasználóbarát megoldás a könyvtárak állományának elérésére.

A Miskolci Egyetem könyvtára ezen felül beszerezte a szükséges hardvereket és szoftvereket egy országos cikkarchívum kialakításához is, amelyet a Pannon Egyetemmel és az Országos Széchényi Könyvtárral együttműködve hoznak létre. A már digitalizált cikkek és részdokumentumok összegyűjtésével, rendszerezésével megteremtődhet az országos dokumentumküldő rendszer alapja – jegyezte meg Burmeister Erzsébet.

(Forrás: Prae.hu)

Így tölthet le remek ingyenes programokat, igen egyszerűen (2010. június 25.)
Cikkünkben egy olyan érdekes programot mutatunk be olvasóinknak, amelynek a segítségével remek ingyenes programgyűjteményre tehetünk szert, a lehető legegyszerűbben.

A techline hűséges olvasói már megszokhatták, hogy szerkesztői szívesen vadásznak a jobbnál jobb ingyenes programokra, és a zsákmányt szívesen megosztják az érdeklődőkkel. Az alábbiakban egy olyan szoftver kerül terítékre, amelynek a segítségével száznál is több ingyenes vagy nyílt forráskódú programból válogathatunk, amelyeket 13+1 kategóriába soroltak a fejlesztők. Vannak itt CD-írók, játékok, audio- és videoprogramok, különféle segédprogramok és még böngészők is. Azt persze nem állítjuk, hogy ezek ismeretlen programok volnának, mégis érdemes válogatni közülük, hiszen itt egy helyen található meg mindaz, amire a számítógépezéshez szükségünk lehet, ráadásul minden ingyen.

A keretprogram letöltéséhez menjünk el a ZeuApp oldalra, majd gördítsük le kicsit az oldalt, hogy elérjünk a különféle verziókhoz.

Válasszunk ki egy nekünk tetszőt, s válasszuk ki, hogy a zip vagy inkább az exe fájlt részesítjük-e előnyben. Mi a zip fájllal próbálkoztunk, és a kicsomagolá sután megadhattuk, hogy angolul vagy szerbül kívánunk-e kommunikálni a programmal. Meglepő módon, az előbbit választottuk.


Kategóriákba sorolt alkalmazások tucatjaiból válogathatunk

A továbbiakban nincs más dolgunk, mint kiválasztani, hogy mire is van szükségünk. Mondjuk egy CD-író programra? Akkor kattintsunk a CD Burners fülre, és máris négy remek program közül választhatunk. Jóval bővebb az internetes programok listája (Internet fül): böngészők, letöltésvezérlők, RSS olvasók kaptak itt helyet. Ha valamelyik megtetszik közülük, nem kell böngészőt nyitnunk, egyszerűen a Download gombra kell kattintanunk, és pillanatokon belül a gépünkön landol a választott program. Unatkoznánk? Töltsünk le játékokat a Games fülről, de akár ingyenes irodai programokat is a gépünkre tölthetünk, ha az Office fület választjuk.

Mint említettük, 13 + 1 kategória van, és a plusz egy (a My Software) varázsdoboza valójában üres. Ide saját kedvenceinket tölthetjük fel, teljessé téve a ZeuApp valóban remek programgyűjteményét.

(Forrás: Techline.hu / Toma)

Fájlcsere: razziák vagy közös jövő? (2010. június 24.)
A magyar Rendőrség Európa mindeddig legnagyobb, 500 terrabájtnyi adatot érintő szerverlefoglalását hajtotta végre múlt szerdán. Az ügyben az ASVA és a ProArt tett feljelentést. Az érintett szerverek a gyanú szerint mind tömegesen vettek részt jogsértő zenei, filmes és szoftver tartalmak közönséghez juttatásában. Az Artisjus szerint ez a lefoglalás újabb figyelmeztető jel arra, hogy tömeges igény van az interneten kulturális tartalmakra, és Digitális Tartalom Stratégiát sürget.

„A magyar zeneszerzők és szövegírók számára nem a tömeges lefoglalások jelentik a jövőt. Azt szeretnénk, hogy ha már a CD lemez, mint fizikai hanghordozó kiment a divatból és helyét az online fórumok vették át, akkor ez is olyan formában kerüljön a zenehallgató nagyközönség elé, olyan köntösben, minőségben, ahogy az a bakelit vagy akár a CD lemezeknél megvolt, nem pedig rossz minőségű, susogós MP3akon. Az a célunk, hogy legális forrásokból lehessen a zenét élvezni. Mi, a zenék alkotói képesek vagyunk arra, hogy ésszerű áron kínáljuk jogainkat bármely szolgáltatónak” – hangsúlyozta Tóth Szabolcs, a Sugarloaf zenekar zeneszerzője, az Artisjus szerzői véleményező bizottságának tagja.

A zeneszerzők-szövegírók az Artisjus útján előfizetőnként mindössze havi 200 Ft jogdíjat kérnek a korlátlan zenehallgatást szabad kiválasztással nyújtó szolgáltatóktól. Ez azt jelenti, hogy az emberek a több ezer forintos havi internetszámláik fölött minimális többletdíjért már jogszerűen és szabadon élvezhetnék a teljes zenei világrepertoárt.

„Az ilyen szolgáltatások azonban nem tudnak megerősödni, mert a keresletet elszívják a jogsértő fájlcserélő hálózatok. És tegyük hozzá halkan, amíg ezekhez a tartalmakhoz ingyen hozzá lehet jutni és a morál nem igazán változik, addig nehéz elfogattatni az emberekkel, hogy miért jobb az eredeti, a legális. Emellett a nemzetközi médiavállalatok is nehézkesen biztosítják saját jogaikat magyar jogszerű szolgáltatásokhoz.” – mondja Tóth Szabolcs – „Ezért kérjük a kulturális kormányzatot, hogy a francia, angol és spanyol példákhoz hasonlóan mielőbb kezdje meg egy Digitális Tartalom Stratégia kidolgozását.”

(Forrás: Hvg.hu)

Jelszavakat és emaileket is lehallgatott a Google (2010. június 23.)
Az elmúlt hetekben nagy vihart kavart, a Google által a StreetView fotók elkészítése során a vezetéknéküli hálózatokról gyűjtött adatok kapcsán kirobbant botrány tovább látszik dagadni. Most ugyanis kiderült, hogy a keresőóriás autó az utuk során felderített WLAN hálózatokról nem csak azok azonosítóit tárolták el, de olyan adatokat is lementettek azokról, amelyek jelszavakat és emaileket is tartalmazhattak.

Legalábbis ezt állítja a francia CNIL adatvédelmi szervezet, amely betekintést nyerhetett a Google által gyűjtött, és a cég által kormányzatok részére a közelmúltban átadott adatokba. Korábban a Google azt állította, hogy autói csak önmagukban használhatatlan „részleteket”" csíptek el a hatókörükbe került vezetéknélküli hálózatokból, most azonban úgy tűnik, hogy egy igencsak alapos, minden elért adatot pontosan rögzítő naplózás történt a StreetView-járművekben.


A Google StreetView autói a jelek szerint a képek mellett igen sok más adatot is rögzítettek

„Bár még túl korai megjósolni, hogy mi lesz a vizsgálat végeredménye [...] de már most kijelenthetjük, hogy a Google valóban rögzített emailek olvasására használt jelszavakat, sőt, maguk az üzenetek tartalmaiból is egyes részleteket”, közölte a CNIL szóvivője csütörtökön.

A Google-t a francián kívül egyébként már több más ország adatvédelmi szervezetei ill. hatóságai is kritizálták már az adatgyűjtés miatt, ami sokak szerint számos érintett ország törvényeit sérti. Voltak akik az adatok törlésére kérték a keresőóriást, míg mások – mint például a franciák, a németek és a spanyolok – az azokba történő betekintést szorgalmazták, hogy úgymond pontos képet kaphassanak a helyzetről.

A Google maga tévedésnek és „balesetnek” nevezte az adatgyűjtést, azt állítva, hogy azok mindössze egy programhiba folytán kerültek rögzítésre, és az így összegyűlt adatok soha nem is kívánta semmilyen célre felhasználni. Ezt a magyarázatot azonban többek között a „Privacy International” is elutasította, arra hivatkozva, hogy az adatok ilyen szintű gyűjtése egy véletlen folytán gyakorlatilag teljesen kizárt, és minden bizonnyal szándékosan programozta be azok naplózását a Google a StreetView-autókba.

(Forrás: Pcforum.hu / Sting)

Hogyan tudjuk kitörölni magunkat a nagy közösségi oldalakról? (2010. június 22.)
A közösségi oldalakkal és online szolgáltatásokkal kapcsolatban egy híres mondás jut eszembe: a nők két dolog érdekében képesek bármire: hogy legyen gyerekük... vagy hogy ne legyen gyerekük.

Az analógia adja magát: bármire képesek vagyunk, hogy „bejussunk”, regisztráljunk és népszerűek legyünk egy-egy közösségi oldalon – iWiW meghívó, gmail invitáció, google wave meghívók... Ugyanígy bármire képesek vagyunk, hogy adott esetben eltűnjön a profilunk, eltűnjenek „ciki” képeink a netről, vagy a semmibe vesszenek azok az infók, amelyek egykor poénnak tűntek, most viszont már „szégyen”, hogy kidobálja őket a Google.

Különböző oldalakra beregisztrálni, a közösség tagjává válni, viszonylag könnyű. Eltűnni azonban már nem is olyan egyszerű... Lássuk, hogyan tudjuk magunkat eltávolítani a legnépszerűbb oldalakról?

Facebook — Talán meglepő, de a Facebookról eltűnni szinte lehetetlen: amit oda kipakolunk, az jó esetben „örökre” ott marad (éppen ezért óvatosan a profilokkal, ugye, ugye...).

Megvan a lehetőségünk arra, hogy úgymond „befagyasszuk” az adatlapunkat: csak klikkeljünk az account/account settings menüben a „deactivate account” linkre, és máris eltűnt a profilunk. Gondolhatnánk... de nem.

Adatlapunkat ugyan lezártuk, és átmenetileg láthatatlan a többi Facebook-felhasználó számára – azonban törlésre semmi nem került (bármikor visszakapcsolhatjuk oldalunkat), ráadásul a Google cache és néhány egyéb egyszerű trükk („bennragadt” Facebook Group link stb.) simán kidobja a képeinket és egyéb dolgainkat továbbra is.

Az igazi meglepetés akkor jön, amikor úgy döntünk, hogy nem szüneteltetni, ellenben valóban és véglegesen törölni kívánjuk magunkat a Facebookról: ekkor ugyanis egy hihetetlenül bonyolult procedúra veszi kezdetét. Először is, akárcsak a hivatalokban, „kérvényeznünk” kell a törlést: ezt ezen a gondosan eldugott linken megtehetjük.

A kérelem után következik egy hosszú „elbírálási” időszak, ráadásul ha ezen időszak alatt bármilyen aktivitás van a részünkről az accounton (login, üzenet, bejelölés, privát üzenet stb.), akkor abban a pillanatban semmissé válik a dolog, és abbamarad az elbírálási folyamat. Ha például elfelejtjük, hogy a mobilunk vagy valamelyik szoftverünk össze van szinkronizálva a Facebookkal, és a kérelem után véletlenül automatikusan bejelentkezünk, máris kezdhetjük az egész procedúrát elölről.

Twitter — Ellentétben a Facebookkal, egy Twitter-azonosítót törölni meglepően könnyű: account settings/deactivate account link, és máris kitöröltünk mindent (figyelem: a Facebooktól eltérően ez végleges, nem tudjuk később visszakapcsolni). Ennek ellenére a Twitternek kb. egy hónapra van szüksége, hogy mindenhonnan „kitakarítsa” az adatainkat. Jó ha tudjuk tehát, hogy a törlés után kb. harminc napig még lazán megtalálhatók információink/üzeneteink.

MySpace — A mára már „döglődő” és szeméttel teli, de hajdan igen népszerű közösségi oldalról egyszerű eltüntetni magunkat – de csak akkor, ha emlékszünk/hozzáférésünk van ahhoz az e-mail címhez, amivel regisztráltunk. Ha esetleg nagyon régen készítettük a MySpace azonosítót, és azt a bizonyos címet elfelejtettük, vagy megszűnt, akkor bajban vagyunk, az adatlapunk ugyanis örökre ott marad.


Regisztrálni könnyű – törölni már annál nehezebb...

Ha megvan a cím, akkor viszonylag egyszerűen törölhetjük magunkat, bár a procedúra két-három napot is igénybe vehet. Keressük meg a „My Account” link mögötti „Account” beállítást, majd itt kattintsunk a lista legalján található „Cancel My Account” linkre. A dolognak még nincs vége: meg kell adnunk a regisztráláskor használt e-mail címet, majd várnunk kell egy-két napot, kb. ennyi idő ugyanis mire megjön a „törlést megerősítő levél”,. Innentől már egyszerű: a levélben található linkre kattintva az adataink/képeink véglegesen törlődnek.

Youtube — Ha a Youtube-azonosítónk össze van linkelve Gmail-azonosítónkkal, akkor csak együtt tudjuk törölni a kettőt. Ha külön Youtube regisztrációnk van, akkor némileg egyszerűbb a folyamat: „manage/manage account/delete account” menüpont – majd válaszoljunk a kérdésre, hogy miért akarjuk törölni profilunkat. (Mi közük hozzá? Mindenesetre nem enged tovább, amíg nem válaszolunk). A válasz után két-három figyelmeztető ablak jön, ezeket végignyomogatva végül kitörölhetjük magunkat a Youtube-ról. Viszont! Ezáltal a videóink és csatornáink nem törlődnek, csak az adatlapunk és az azonosítónk! Ha a videókat is törölni akarjuk, akkor azt jóval előbb tegyünk meg – ebben az a poén, hogy ha elfelejtjük, utána azonosító hiányában már a saját videóinkat sem tudjuk törölni...

Wordpress — Az összes közösségi site közül a Wordpress a legagresszívabb: míg a többieknél igen macerás és nehéz folyamat törölni magunkat, Wordpress blogjaink esetében ez egyszerűen lehetetlen. Wordpress profilt törölni nem lehetséges, ennyi. Amit oda felraktunk, az örökre ott marad.

Google-azonosító — Ahhoz képest, hogy Google-azonosítónkhoz a Blogspottól kezdve a Youtube-on és a Docson, Analyticsen keresztül kismillió dolog tartozik, az azonosítónkat kitörölni mégsem nehéz.

Bár a linket megtalálni nem könnyű... Először is be kell jelentkeznünk a „köpzonti” Google azonosítós oldalon itt. Itt még akkor is be kell jelentkezünk megint, ha mondjuk közben éppen meg van nyitva a Gmail vagy bármilyen más Google-szolgáltatás. Itt a „saját termékek” melletti „szerkesztés” linkre kattinva jelenik meg az oldal a „Fiók törlése” opcióval. Rákattintva készen is vagyunk, legalábbis félig-meddig: a Google Alerts, Groups, és Docs ezzel az eljárással nem törlődik, ezeket megint csak külön érdemes, sőt a csoportok és figyelmeztetések esetében törlés előtt le is kell mondanunk azokat, addig törölni sem tudjuk.

Miért ilyen bonyolult? —, Jogosan merülhet fel a kérdés: ha regisztrálni egy-két kattintással engednek, sőt néha a fülünket rágják, akkor miért ilyen bonyolult vagy néha lehetetlen (lásd Wordpress) kitörölni magunkat a rendszerből? Nos, ennek a kérdésnek a megválaszolása maradjon későbbre...

(Forrás: Techline.hu / Jabba)

Az idősebbek is használják a közösségi oldalakat (2010. június 21.)
Nemcsak a negyvenen aluliak használják a közösségi oldalakat, hanem az ötvenes-hatvanas korosztály is rászokott a kapcsolattartásnak erre a módjára – állítja egy frissen közzétett amerikai felmérés.

A jelentés szerint az ötven éven felüli amerikaiak több mint negyede használja a különféle közösségi oldalakat. Az 50-64 éveseknek csaknem a fele állítja, hogy tud netezni. Az új adatok fényében nyilvánvaló, hogy közösségi hálózatok az ötvenen felüli amerikaiak életébe is egyre inkább beépülnek – közölte Kevin Donnellan, az idősek érdekeit képviselő AARP lobbicsoport kommunikációs vezetője. Mint a csoport által kiadott felmérésből kiderült, a az idősebb korosztály első számú kedvence a Facebook, ezt követi népszerűségben a MySpace, a Linkedln, majd a Twitter.

A Facebookot használó ötvenen felüliek 73 százaléka elsősorban a rokonaival – de nem csak gyerekeivel és unokáival – tartja a kapcsolatot a közösségi oldalon. Ezen keresztül igyekeznek lépést tartani a világgal, és párbeszédben maradni olyanokkal, akik fontosak nekik – mutatott rá Jean Koppen, a jelentés szerzője. A felmérés arról is beszámolt, hogy az idősebbek több mint felét családtagjaik, főként gyermekeik vagy unokáik vezették be a közösségi oldalak világába. Az 50 éveseknek vagy annál idősebbeknek csupán egyötöde mondta, hogy nem használ internetet.

Az internetes lehetőségek mellett a többi technikai újdonság is érdekli őket: 83 százalékuk hallott az Apple iPadjáról, és 11 százalékuk állította, hogy meg is fogja venni magának. A jelentéshez 1863 idősebb amerikait kérdeztek ki a telefonos felmérés során.

(Forrás: Hvg.hu)

Librarians Do Gaga (video) (2010. június 20.)
Könyvtárosoknak kötelező! ;-)

(Forrás: Youtube.com)

Jelentősen tompítja az agyműködést az állandó internethasználat (2010. június 19.)
Nicholas Carr még csupán az előmunkálatokat végezte a The Shallows: What the Internet is Doing to Our Brains (A felszínesség: mit művel az internet az agyunkkal) című könyvéhez, amikor rádöbbent arra, hogy ha sürgősen nem hagy fel a rendszeres internetezéssel, akkor sosem fogja befejezni a munkáját.

Az amerikai író ugyanis a saját bőrén tapasztalta meg, amiről tulajdonképpen a könyve szól, vagyis hogy a legújabb technológiai vívmányok egyszerűen megfosztanak minket a mély gondolkodás képességétől. A mindennapjaink szerves részévét képező internet például folyamatosan eltereli a figyelmünket, és nem engedi, hogy hosszabb ideig egyetlen dologra összpontosítsunk.

„Képtelen voltam rendesen koncentrálni, ezért letöröltem facebookos és twitteres oldalaimat, radikálisan csökkentettem e-mailes fiókom ellenőrzését” – mondta az író a Reuters hírügynökségnek adott interjújában. Közlése szerint az internet nélküli első hetek után újra képes volt a munkájára összpontosítani.

Carr már 2008-ban írt egy cikket arról, vajon a „Google ostobává tesz-e minket”, majd úgy döntött, hogy alaposabban is beleássa magát a témába. Így született meg a könyv ötlete, amely az olvasás történetének áttekintése mellett azt is vizsgálja, hogy az egymást követő kommunikációs technikák miként befolyásolják agyunk működését. Vagyis hogy a beszédközpontú társadalmak miként mozdultak el a nyomtatott szavak, majd az internet irányában, illetve hogy az agyunk miként alkalmazkodott az új információforrásokhoz.

Meggyőződése, hogy mivel internetezés közben állandóan a szövegek, képek, videók, zenék és linkek áradatával találjuk szembe magunkat, amelyet folyamatosan megszakítanak a beérkező e-mailek, Facebook- és Twitter-bejegyzések, agyunk egyszerűen átáll a felszínes olvasásra, a böngészésre és az információelemzésre. Mindezek eredményeképpen persze jelentősen javul döntéshozatali képességünk (különösen ha vizuális ingerekkel találkozunk), ellenben egyre kevesebbet olvasunk könyveket vagy hosszabb cikkeket, amelyek elősegíthetnék az összpontosítást, az elmélyedést és a visszaemlékezést. „Egyre inkább olyanokká válunk, mint a könyvtárosok, akik a gyors információkeresésre, az +aranyrögök+ kiválogatására szakosodnak, nem pedig tudósokká, akik nemcsak alaposan megemésztik, hanem értelmezik is az új ismereteket. A koncentráció hiánya ráadásul még a hosszú távú memóriánkra is rossz hatással van, ami pedig a zavartság, a bizonytalanság érzetét kelti bennünk” – magyarázta.

Carr egy kézzelfogható példával érzékeltette a könyvolvasás és az internetezés különbségét. Tegyük fel, hogy a rövid távú memória olyan, mint egy gyűszű, a hosszú távú pedig mint egy fürdőkád. Mikor olvasunk, akkor a folydogáló csapon keresztül egymásra épülő gyűszűnyi információkkal töltjük fel a kádat. Ezzel ellentétben az interneten állandóan csobogó, gyorsan folyó csapok vannak, amelyekből az agyunk igyekszik minél több különböző információmorzsát kiszűrni, ám azokat csak nehezen vagy egyáltalán nem tudja egymáshoz kapcsolni, és így a későbbiekben felidézni sem.

„Elveszítünk egy egész sor olyan mentális képességet, amely folyamatos összpontosítást igényel, nem pedig a figyelem széttagolását. Az internet ugyanis sem időt, sem teret nem enged az elmélkedésnek, a belső elmélyülésnek és a mérlegelésnek – fejtette ki az író. –, Évszázadokon keresztül a könyvek feleltek a koncentrációs képesség fenntartásáért, ám az olyan eszközök megjelenésével, mint az Amazon Kindle e-olvasója vagy az Apple iPadje, valószínűleg a könyvek is meg fognak változni”.

„Az új olvasási technikák pedig mindig új írási eljárásokat és módszereket gerjesztenek” – fűzte hozzá Carr, előrevetítve, hogy egy olyan társadalomban, ahol az emberek figyelme szinte teljesen szétesik, az íróknak is le kell majd mondaniuk a hosszú, lankadatlan összpontosítást feltételező fejtegetésekről, és arra lesz szükség, hogy tömören fogalmazzák meg mondanivalójukat.

Mindenesetre az író azt javasolja azoknak, akik már érzik az internet agybomlasztó hatását, hogy lassítsanak le, kapcsolják ki a gépüket, és gyakorolják az elmélkedés, a visszaemlékezés és az elmélyedés képességét. „Az agytudomány már egyértelműen megállapította, hogy ha nem tartjuk karban bizonyos kognitív képességeinket, akkor el fogjuk veszíteni őket” – figyelmeztetett a szerző.

(Forrás: Hvg.hu)

Társadalomtörténeti adatbázissal bővült a levéltári portál (2010. június 18.)
Különleges tartalommal bővült a Magyar Levéltári Portál: az évek óta épített Társadalomtörténeti Adatbázis anyagában polgári perek, hagyatéki ügyek és végrendeletek kutathatók.

A Budapest Főváros Levéltára által évek óta épített Társadalomtörténeti Adatbázis (polgári perek, árvaszéki, hagyatéki ügyek, kihirdetett végrendeletek, közjegyzői okiratok), valamint a bűntető perek rekordjai, amelyek eddig a LEAR (Levéltári Egységes Adatkezelő Rendszer) internetes keresőjével voltak kutathatók, mostantól kizárólag a Magyar Levéltári Portál (http://mlp.archivportal.hu) összetett adatbázisaiban (www.archivportal.arcanum.hu/lear) érhetők el.

A LEAR-ban az ügyekben szereplő személyek képezték a rekordokat, a közös levéltári adatbázisban azonban ezek a rekordok ügyiratok szintjén egyesítve jelennek meg, így könnyítve meg az egyes ügyekben való tájékozódást. A közös portál adatbázisában mintegy 3000 árvaszéki, 30.000 polgári per, 178.000 közjegyzői okirat, 16.000 végrendelet, 74.000 hagyatéki ügy, illetve 200.000 büntetőper adatai érhetők el.

A BFL adatai mind az összetett adatbázisok, mind pedig az adatbázisok közös kereső (www.archivportal.arcanum.hu/kozos) felületéről elérhetők, az előbbiben lehetőség van összetett keresési szempontok megadására, az utóbbi pedig az egyszerű, gyors keresést támogatja.

Nagy előnye a közös adatbázisnak, hogy abban 6500 db 1918 előtti kihirdetett végrendelethez, valamint mintegy 37.000 közjegyzői okirathoz 28.700 db illetve 91.400 db, összesen 120.100 digitális felvétel csatlakozik. A közös adatbázisban lehetősége van a csak digitális másolatokkal ellátott rekordokra való szűkítésre is, így csak olyan találatot fog kapni, amelyhez csatlakozik felvétel.

További részletek»»»

(Forrás: Mult-kor.hu)

Megnyitja titkos levéltárát a Vatikán (2010. június 17.)
Évszázados elzártság után korlátozott számban bár, de a nagyközönség is felkeresheti a Vatikán titkos levéltárát. Az intézkedés célja a Dan Brown-regények által keltett hisztéria lecsillapítása, és a történeti valóság bemutatása.

Dan Brown Angyalok és démonok című regényében, majd az abból készített filmben bemutatott archívum egy csúcstechnikával felszerelt raktárra hasonlít, amely a Pentagon és a James Bond-filmek világát idézi, ahol golyóálló üvegek és acélliftek védik az ősi kódexeket.

A valóság azonban egész más: bár a több millió dokumentumot őrző intézmény a kutatók számára több mint 100 éve látogatható, az egyházi állam az elmúlt hónapokban az újságírók és a nagyközönség számára is lehetővé tette a korábban elzárt helyek felkeresését. A látogatók egyelőre a levéltár történetét bemutató, igencsak borsos árú könyv vásárlói közül kerültek ki.

Az intézmény ma a Szent Péter Bazilika mögötti épületben található, és azt a svájci gárda mellett az egyházi állam saját rendőrsége is vigyázza. A levéltár azonban csak a mítoszok és az összeesküvés-elméletek hívei számára borzongtató: maga a Titkos Levéltár név sem a titokzatosságra utal, hiszen az a latin secretum szóból származik, amely jelen esetben „magán” vagy „privát” értelemmel bír jelent, hiszen ezek a dokumentumok a pápák magánlevéltárának részét képezik. Marco Grilli, az archívum igazgatóhelyettese szerint ez a helyes név, hiszen valójában nincs annyi titkuk, mint azt a külső szemlélő hinni szeretné.

A pápai levéltár története egyidős a pápasággal. Kezdetben szétszórt iratanyagokból állt, majd 649-ben egységesítették, és költöztették a Lateráni Palotába. A 11. században a Palatinus dombra vitték a levéltárat, ám már ezekben a korai évszázadokban szembesülni kellett azzal, hogy az anyag nagyon sérülékeny, mivel a legtöbb dokumentumot papiruszra írták. Az első regisztert és a folyamatos levéltári dokumentációt III. Ince (1198-1216) rendelte el.

A 13. század közepén, IV. Ince (1243-1254) pápasága alatt az anyag egy darabig Cluny-be költözött, míg a 14. század elején Perugiába szállították át. Innen Assisibe került, majd végül 1339-ben vitték Avignonba. A pápaság Rómába történő visszatérésekor az iratok Avignonban maradtak, ezért egy külön levéltárat alakítottak ki Rómában. Ezt a két irat-együttest 1738-ban egyesítették.

A Tikos Levéltárat (Archivio Segreto Vaticano) V. Pál utasítására 1610-ben választották el a Vatikáni Könyvtártól, és teljesen ekkor zárták el a külvilágtól.

Az 1815 előtti anyagokat XIII. Leó tette kutathatóvá 1881-ben. Legközelebb 1924-ben oldottak fel iratokat, ekkor XVI. Gergely pápaságának végével (1846. június 1.) húzták meg a nyilvánosság határát. 1966-ban IX. Pius pontifikátusára (1878-ig), 1978-ban XIII. Leóéra (1903-ig), majd 1985-ben X. Pius és XV. Benedek pápaságára (1922-ig) terjesztették ki az időhatárokat. 2002-ben XI. Pius pontifikátusának anyagait oldották fel részlegesen, míg a teljes anyag 2006-tól vált elérhetővé. Arról egyelőre nincs szó, hogy a leginkább vitatott megítélésű XII. Pius tevékenysége mikor válik megtekinthetővé.

A levéltár jelenleg 85 iratfolyókilométer anyaggal rendelkezik (azaz a levéltárban található iratokat 85 kilométer hosszan lehetne egymás mellé állítani), a mai napig külön épületben található, és őrzi hagyományos szerkezetét: nincs nyilvános katalógus és a nyilvántartásokban nem lehet böngészni.

A levéltár Európa legértékesebb történeti forrásainak tára: itt találhatók Michelangelo levelei, a Giordano Bruno és Galileo Galilei elleni inkvizíciós per részletei, vagy akár VIII. Henrik házasságának érvénytelenítését kérő levele is.

A Titkos Levéltár máig legnagyobb rejtélye a kora középkori iratanyag sorsa: vagyis, hogy az elmúlt 100 évben miként semmisülhetett meg a világ legértékesebb, 8. század előtti eretnek írásokat tartalmazó kora középkori iratanyaga. A levéltár közleménye szerint „,nem egészen ismert okokból” történhetett meg.

A látogathatóságnak és a fokozott nyitottságnak egy célja van: eloszlatni azokat a tévhiteket, amelyeket A da Vinci-kódhoz hasonló, populáris, ám annál hiteltelenebb könyvek keltenek a nagyközönségben.

(Forrás: Mult-kor.hu)

Ingyen olvasható lesz a neten az új Alkonyat-kötet (2010. június 16.)
Újabb kötettel gyarapodik Stephenie Meyer Alkonyat-sorozata: a világszerte nagy sikert arató vámpírsaga harmadik kötetének „leágazása”, a The Short Second Life of Bree Tanner az interneten egy hónapon át ingyen is olvasható lesz.

A 192 oldalas The Short Second Life of Bree Tanner (Bree Tanner rövid második élete), amely a Napfogyatkozás egyik mellékszereplőjét követi nyomon, egyszerre jelenik meg szombaton több országban, köztük az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában és Franciaországban. A rajongók két nappal később, június 7-én elektronikus formában már ingyen elérhetik az interneten, a www.breetanner.com oldalon, ahol azonban letölteni nem, csak olvasni lehet majd a könyvet.

Bree Tanner története egyelőre az utolsó kötet lesz az Alkonyat-sorozatban. „Ezen a ponton Stephenie nem tervezi, hogy visszatér a sagához” – mondta kiadója, Megan Tingley. Meyer hatalmas sikert aratott a vámpírsorozattal, amelynek eddig megjelent négy kötete ötven országban több mint százmillió példányban kelt el. Az író két év múltán jelentkezik új kötettel, amelynek születése – elmondása szerint – őt is legalább annyira meglepte, mint az olvasókat.

A hírek szerint a Bree Tanner e-könyv ingyenesen elérhetővé tételével akarja Stephenie Meyer kifejezni háláját olvasói iránt –, írta korábban a The Daily Telegraph című brit napilap.

(Forrás: Sg.hu)

Bluu, az intelligens magyar kereső (2010. június 15.)
Az eredeti 1.0-ás tesztverzió keresési sebességének négy-hatszorosára gyorsult, és számos funkcióval, így például tíznyelvű szótárral, áru-, cég- és szolgáltatáskeresési lehetőségekkel, hírkeresővel, TV- és mozi műsor, valamint Twitter bejegyzések böngészésével is bővült a magyar fejlesztésű Bluu. A Debreceni Egyetem hallgatói által három éve fejlesztett kereső-szolgáltatás képes megérteni az emberek kéréseit, és intelligens megoldásaival kényelmesebbé teheti a netpolgárok mindennapjait.

Két hónappal az 1.0-ás tesztverzió megjelenése után máris megújult, felgyorsult és számos funkcióval bővült a Debreceni Egyetem mérnök-informatika szakos hallgatója, Szűcs József és csapata által fejlesztett Bluu. A Bluu intelligens szövegértelmezővel ellátott keresőrendszer, amely a fejlesztők szerint a világ leghíresebb és legismertebb keresőinél is hatékonyabban képes megtalálni a kívánt adatot, mivel egyetlen keresés alapján próbál minden információt megadni, és csak magyar nyelvű találatokat indexel, emiatt sok esetben használni is kényelmesebb.

Ha például az ember a Debrecen-Budapest vonalon közlekedő buszjáratok menetrendjére kíváncsi, nem kell a keresés után az indulási helyet és az érkezési helyet is megadnia a Volán oldalán, elég fellépnie a www.bluu.hu oldalára és beírnia, hogy „Debrecen Budapest busz”, majd a keresés gombot megnyomva máris a szeme elé tárul minden információ. A magyar keresőt használva tehát ez a feladat egyszerűbben, körülbelül 5-8 másodperc alatt megoldható, míg nélküle 20 másodperc alatt jelenik meg a képernyőn a kívánt menetrend. Minderre Magyarországon csak a Bluu képes, magyarázza Szűcs József a fejlesztés előnyeit.

A keresett információk már 0,6-1,5 másodperc alatt betöltődnek a Bluu-n, és a rendszer segítségével akár tíznyelvű szótárban. áru-, cég- és szolgáltatáskeresési lehetőségek között, hírkeresőben, TV- és mozi műsorokban vagy Twitter-bejegyzések között is böngészhetnek az érdeklődők. A kényelem jegyében a Bluu találati listája úgynevezett Ajax megoldásokat is használ. Ez azt jelenti, hogy más keresőkkel ellentétben a netezőknek az oldal végére érve nem kell a következő 10 vagy 20 találatra kattintani, hanem a rendszer automatikusan betölti a következő néhány találatot, így a felhasználónak csak tovább kell görgetnie az oldalt. A kereső rendszer élő témája is állandóan változik, napszaktól és időjárástól függően más hátteret mutatva a szörfölőknek.

„Hamarosan videokereső-szolgáltatás is rendelkezésre áll majd az oldalon. A futball világbajnokságra pedig különleges kereső szolgáltatással is készülünk, melynek segítségével a szurkolók könnyedén tudnak majd olyan kocsmát keresni, ahol igényes környezetben nagy TV-n vagy kivetítőn nézhetik a meccseket. A rendszer arculatát folyamatosan finomítjuk, hamarosan pedig egy kifejezetten nőknek szánt változattal is jelentkezünk” – árulja el Szűcs József, a Debreceni Egyetem mérnök-informatika szakos hallgatója, a Bluu fejlesztője.

(Forrás: Sg.hu)

Válságjeleket produkál az e-book? (2010. június 14.)
Nem lesz épeszű elektronikus könyvkiadás, amíg nincs egységes, mindenki által elfogadott formátum – mondják a kiadók, akik ennek ellenére nem lobbiznak túl sokat ahhoz, hogy ez meg is valósuljon. A felhasználók azonban nem tétlenekdnek.


Forrás: pickpocketbooks.com
Rengeteg szolgáltató, formátum, hardver, megoldás –, ezek látszólag az egészséges piac jellemzői, de az elektronikuskönyv-bizniszben érdekelt kiadóknak egyszerűen elegük lett a választékból. Most iparág-szerte szövetkeztek, hogy megálljt parancsoljanak a burjánzó szabványoknak, és egységes, az eladásokat segítő formátumot követelnek. A legtöbb kiadónak ugyanis nincs kedve leragadni csak az Apple, az Amazon, a Barnes, a Noble, vagy más e-book-vállalatok mellett, és nincsenek forrásaik, hogy kipróbálják őket, és ezután döntsenek. Azt szeretnék, ha a kiválasztott formátum hozzáférhető lenne mindenhol és minden eszközön. A piac azonban nem terelgethető könnyen.

Természetesen vannak nyílt és ingyenes e-könyv-formátumok, ilyen például az ePub és a Mobilpocket. Egy kis ráfordítással ezeket is olvashatóvá tehetjük az Amazon Kindle-jén vagy az Apple iPadjén, ám a gond éppen a ráfordítással van. Addig nem lesz egységes formátum, amíg a hardverek és szoftverek gyártói ennyire ragaszkodnak saját megoldásukhoz, és ennyire igyekeznek a felhasználók arcába tolni azokat, megkönnyítve a vásárlást és a letöltést. A lényeg hosszútávon mégis az lenne, hogy bárki bármit bárhol olvashasson – nyilatkozta a Reutersnek a Penguin Group vezetője, David Shanks. Persze hiba lenne kizárólag az Apple-féle üzemeket hibáztatni: Cesar Torres író például, aki saját maga adja ki könyveit, úgy gondolja, ha a kiadók tényleg összeállnak és lobbizni kezdenek egy saját közös formátumért, a gyárak nem lesznek képesek ellenkezni. „A gond még mindig ott van, hogy a kiadók képtelenek beszélni egymással. Mindenki teszi a maga dolgát anélkül, hogy tekintettel lennének az olvasókra, vásárlókra.”

A kiadók pedig nem lesznek képesek egy platformon fellépni, ha generációs háborúk dúlnak; márpedig dúlnak, főleg, ha egy ilyen új és megosztó eszközről van szó, mint az e-book. Edward Champion író például azon dühöngött blogján, hogy az egyikük még mindig a száz százalékos keményborítású piacban hisz, a másiknak pedig meggyőződése, hogy minden könyvet ki kellene adni elektronikus formában, méghozzá ugyanabban a pillanatban, amikor a hagyományos változat is megjelenik. A maradiság jellemző tünet: a konzervatív kiadók is értik, hogy kell az e-book, de azzal védik a papírt, hogy erős DRM-et applikálnak kiadványaikra.

A helyzetet tökéletesen illusztrálja Susan Peters Kennedy, a Penguin Group elnökének szavai, aki a Reutersnek azt nyilatkozta: félő, hogy a könyvipar abba a csapdába esik, amiben most a zeneipar vergődik: a kalózokéba. Az eszköz még nem ért fel a tartalomhoz, a könyvek pedig a köztudatban élő kép ellenére sokkal rugalmasabbak, mint digitális társaik –, fogalmazott. Az eredmény? A felhasználók megfogadták a szavait és kalózkodni kezdtek, azaz lelkesedésből bedigitalizálják könyveiket és így terjesztik. Mindezt csak azért, mert másképp nem férhetnek hozzá - ez viszont nem az ő hibájuk. (Forrás: Ars Technica)

(Forrás: Itbusiness.hu / Neményi Márton)

Magentásodik a hazai e-könyv biznisz (2010. június 13.)
Az idén ősszel mobilhálózati hozzáférést biztosító e-bookkal tervezik bővíteni a Magyar Telekom csoport kínálatát.

A Magyar Telekom és az eKönyv Magyarország Kft. az Ünnepi könyvhét alkalmából megállapodást írtak alá arról, hogy az elektronikus könyvvásárlást biztosító txtr platformon működő, néhány hónapon belül bevezetésre kerülő txtr 6” olvasóval a T-Mobile előfizetői a szolgáltató mobilhálózatán keresztül közvetlenül vásárolhassanak majd e-könyveket a www.ekonyv.hu oldalról. A megállapodás értelmében, maga a készülék is elérhető lesz a magentások kínálatában.


Nem utolsó szempont a kényelmi funkció: megspórolhatunk egy utat a könyvesboltig.

A hat hüvelykes e-reader SIM kártyával és GPRS/EDGE hozzáféréssel, mobilhálózaton keresztüli e-könyv vásárlást tesz lehetővé leendő felhasználóinak. A DRM által védett elektronikus könyvek a txtr platformon keresztül közvetlenül a majdani e-könyvolvasóra, iPhone-ra vagy iPad-re, androidos mobiltelefonokra, számítógépre vagy egyéb, a txtr platform elérésére alkalmas eszközre tölthetők le.

A szóban forgó e-book előnye, hogy a felhasználó a beépített SIM kártyának köszönhetően szabadon, vezeték nélkül csatlakozhat az ekonyv.hu webáruházhoz, ott válogathat, vásárolhat, és a megvásárolt könyvet azonnal letöltheti a könyvolvasóra. Akik egy kicsit is ismerik az elektronikus könyvpiacot, azok nyilván tudják, hogy a rendszer és e készülékek további előnye, hogy az e-könyvek a nyomtatott változathoz képest jóval olcsóbban megvásárolhatóak.

A felek közti megállapodás értelmében a mobilkapcsolat használatáért az ügyfelet semmilyen költség nem terheli. A megvásárolt könyvek, újságok és dokumentumok ellenértéke szintén elektronikus úton, bankkártyás fizetéssel egyenlíthető ki. Az így kialakított üzleti modell keretében a txtr platformmal akár periodikák, könyvsorozatok és napilapok is elérhetők lesznek elektronikus formában.

A várhatóan ősszel forgalomba kerülő e-könyv olvasó 600x800 pixeles felbontású, e-ink Vizplex szürkeárnyalatos kijelzővel kerül forgalomba, amely papírra emlékeztető megjelenést biztosít a HTML-, ePub-, PDF-tartalmak, képek és office dokumentumok böngészésekor. Az alig több mint negyed kilós készülék magyar nyelvű menüvel, Linux-alapú szoftverrel, 128 MB-os memóriával kerül forgalomba. Az e-könyv olvasóval USB-n keresztül számítógéphez is csatlakozhatunk. (Forrás: Magyar Telekom, eKönyv Magyarország)

(Forrás: Itbusiness.hu / Miski Gábor)

Közös közép-európai múltunk a világhálón (2010. június 12.)
Az Osztrák Nemzeti Könyvtár négyszázezer kötetét digitalizálja a Google Bajorországban – derült ki kedden a bibliotéka és a cég közös sajtótájékoztatóján, Bécsben. A feldolgozandó könyvek között több mint tízezer darab magyar nyelvű munka is található.

– Történelmi nap a mai – mondta Johanna Rachinger, az Osztrák Nemzeti Könyvtár főigazgatója, arra utalva, hogy éppen most vette kezdetét az intézmény és a Google közös projektje, amelynek keretében a bibliotéka mintegy négyszázezer kötetét digitalizálják. Ez Ausztria legnagyobb kulturális vonatkozású PPP-projektje. A főigazgató elmondta: intézménye valószínűleg a legjobb társaságba „keveredett”, hiszen olyan bibliotékák vettek és vesznek részt most is a Google Books alkalmazás kínalatának bővítésében, mint például a Stanford és a Harvard könyvtára, a lausanne-i egyetemi könyvtár vagy éppen a New York Public Library. Mindenesetre az ő intézménye az egyetlen nemzeti bibliotéka, amely a Google Books partnere.

A kezdeményezés lényege, hogy a történeti gyűjtemény összes, a XVI. század eleje és a XIX. század közepe között megjelent darabját digitalizálják. Fiatalabb könyveket azért nem, mert a Google Books kizárólag olyan művekkel foglalkozik, amelyekkel kapcsolatban nem támasztható szerzői jogi követelés. Vagyis: ezeknél a köteteknél garantálható, hogy a szerző halála óta eltelt már hetven év. Rachinger elmondta: az állomány digitalizálása saját forrásból megoldhatatlan volna, s azzal, hogy a Google segítséget nyújt a projekthez, körülbelül 30 millió eurót „spórol” az osztrák államnak. Természetesen nem csak osztrák kötetekről van szó. A egykori birodalmi kötelespéldány-rendszer miatt óriási gyűjteményük van a közép- és kelet-európai országokban megjelent könyvekből is. Több mint tízezer kötetnyi a magyar nyelvű kollekció.

Egyelőre a munka előkészítese folyik, a tényleges szkenneles 2011 elején veszi kezdetét Bajorországban, a befejezés céldátuma pedig 2017. A művek ott lesznek a Google Books, az Osztrák Nemzeti Könyvtár és az Europeana weboldalán is, szabadon böngészhető és letölthető formában.

S hogy ebben mi az üzlet a Google-nak? Karl Pall, a cég ausztriai vezetőjének elmondása szerint tényleges profitot egyáltalán nem várnak az együttműködéstől, mivel a Google Books felületein nincsenek hirdetési felületek. Pall szerint a könyvtárral való együttműködés azért is fontos, mert így könnyedén felfedezhetünk olyan műveket is, amelyek eddig a polcok mélyén porosodtak. A korszerű keresőmotor, a szövegfelismerő rendszer segítségével pedig ezentúl bonyolultabb tudományos elemzéseknek is alá lehet vetni a beszkennelt munkákat. Pall a Népszabadság kérdésére kifejtette: bizonyos, remélhetőleg nagyon csekély mértékű sérülések ugyan elképzelhetők az érzékeny kötetek esetében, de a legnagyobb gonddal bánnak majd a művekkel.

A Google Books 12 millió kötetet tartalmaz eddig, ehhez jön majd az osztrák könyvtár 400 ezer darabos történeti gyűjteménye, így nemsoká elmélyedhetünk akár az első szlovén nyelvű könyv vagy éppen az első szlovák nyelvtan rejtelmeiben is, a világ bármely pontjáról. Annabella Weisl, a Google regionális vezetőjének szavait idézve: így tényleg megszűnnek végre a kulturális és szociális sorompók.

(Forrás: Nol.hu / Csider István Zoltán)

Elérhető a Google új keresőindexe, a Caffeine (2010. június 11.)
A Google a hét elején végre éles üzemre kapcsolta Caffeine kódnevű, következő generációs indexét. A cég által még múlt év nyarán beharangozott, ám minden felhasználó számára csak most elérhetővé vált index a korábbiaknál relevánsabb és frissebb találatokat ígér a webezők számára.

A Caffeine két fontos újdonsággal rendelkezik a Google által korábban használt indexelőhöz képest. Ezek közül az egyik a magasabb fokú párhuzamosság, aminek köszönhetően az új motor a korábbiaknál gyorsabban képes a tartalmakat leindexelni, és ezzel összefüggésben azok szintén előbb jelennek meg a találati listákban is. A Google szerint a Caffeine-nel gyakorlatilag feleződik az új oldalak a keresőbe kerüléséhez szükséges idő.

A másik fontos újítás, hogy az új keresőindex jóval több ún. meta-információt tárol a begyűjtött weboldalakról, mint elődje. Ezek a nem-tartalmi adatok a Google szerint segítenek nekik még relevánsabbá tenni a találatokat, azaz gondoskodni arról, hogy a kereső még pontosabban azt dobja ki, amire valójában kíváncsi a webező. Ezen kívül a Caffeine jobban skálázódik elődjénél, és a jelenlegi mintegy 100 millió gigabájtra rúgónál jóval nagyobb indexmérettel is megbírkózik majd.

A Caffeine aktiválásából egyébként a felhasználók szinte semmit nem vehetnek észre – a találatok frissességének és relevanciájának javulása mellett –, és használatához sem kell semmi extra műveletet elvégezniük, csak a megszokott módon keresniük a Google segítségével.

(Forrás: Pcforum.hu / Sting)

HTML 5 bemutató-oldalt hozott létre az Apple (2010. június 10.)
Az Apple egy olyan internetes oldalt indított, amelyen a társaság demonstrálja a HTML 5 technológiában rejlő lehetőségeket, illetve azt, hogy Flash nélkül is van élet a weben.

A http://www.apple.com/html5/ címen elérhető oldalon az Apple 14 kategóriában mutat be HTML 5-alapú interaktív anyagokat: ezek között van a videó, a tipográfia, a képgalériák, az áttűnések, a hang, a 360 fokos elforgatás, a webes játékok, valamint egy offline naptár is. A cég kihangsúlyozza, hogy mindegyik megoldás HTML5, CSS3, és JavaScript kódokon alapszik, amelyek mindenki által hozzáférhető, nyílt szabványok, ellentétben az Adobe Flash-el. Az oldalon elhelyezett bemutatók célja egyértelműen az, hogy demonstrálják, milyen gazdag interaktív és multimédiás megoldásokat lehet fejleszteni a világhálóra, anélkül, hogy ehhez szükség lenne a Flash-re. Ennek érdekében az Apple ötleteket is ad azoknak a fejlesztőknek, akik esetleg kedvet kapnának hasonló alkalmazások létrehozásához.

Az Apple szándékosan nem támogatja az Adobe Flash technológiáját az iPhone és iPad készülékeken, ami azt jelenti, hogy a böngészőkben megjelenő jó néhány tartalom – például a webes videók többsége – nem látható a felhasználók számára. A társaság ugyanakkor alternatív technológiákra, illetve a HTML 5-re esküszik, amely a jövőben szükségtelenné teheti a Flash-hez hasonló kiegészítő programokat a netes tartalmakhoz. A bemutató oldal egyelőre csak a Safari böngészőben tekinthető meg, a jövőben azonban a többi böngészőprogram is támogatni fogja a technológiát.

(Forrás: Prim Online / Milkovits Gábor)

Nemsokára tévézni is a Google-lal fogunk (2010. június 9.)
A monitorok és mobilkijelzők után a tévéket is meg akarja hódítani a Google, s ettől komoly reklámbevételeket remél. A keresőcég szolgáltatásainak elérését biztosító tévék ősszel kerülhetnek a boltokba, a meglévő készülékeket külön eszközzel lehet majd internetképessé tenni.

A vállalat szerint jelenleg mintegy négymilliárd ember néz tévét világszerte, míg becslések szerint az internetet csak mintegy 1,8 milliárdan használják globálisan. Egy átlagos amerikai naponta 5 órát tölt a televízió előtt, a hirdetők pedig évi 70 milliárd dollárt költenek el a tévéreklámokra – nem létezik más médium, amellyel hasonlóan széles közönséget lehetne elérni.

Érthető tehát, hogy a bevételeinek döntő többségét hirdetésekből szerző Google számára miért stratégiai fontosságú, hogy a PC-k és a mobiltelefonok után jelen legyen a nappalikban is.

Bár a YouTube népszerűsége mindmáig töretlen, azt a cég is beismeri, hogy videókat a legjobb tévén nézni, nem pedig a számítógép monitorán vagy mobileszközök képernyőin. E logika mentén alakítja ki a cég tévés szolgáltatását, amely egyaránt lehetővé teszi majd tévécsatornák műsorának és videomegosztókra feltöltött mozgóképes tartalmak megtekintését.

A bemutatók alapján a Google Tv alapját a cég webes keresőjéhez hasonló felület képezi, amelyet a képernyő felső részére lehet bármikor behívni – ehhez persze valamilyen szövegbevitelt biztosító eszközre, minibillentyűzetre is szükség lesz. A megoldás alapját a cég Chrome böngészője képezi, hangzott el a bemutatón. Ez egyben olyan kérdéseket is felvetett, hogy vajon illegális tartalmak megtekintésére is lehet-e használni, ami a cég képviselőjének válasza alapján lehetséges lesz.

Az első Google-szolgáltatásokkal kompatibilis, internethez csatlakoztatható tévékészülékek a Sony kínálatában jelennek majd meg ősszel, ez a vállalat Blu-ray-lejátszóiba is beépíti a technológiát. Emellett különálló, meglévő tévéhez csatlakoztatható, Android szoftvert futtató beltéri egységeken is elérhetővé teszik a szolgáltatást.


A Google Tv bemutatója

Ilyeneket többek közt a Logitech fog árusítani, a perifériáiról ismert társaság végzi majd a távirányítók gyártását is, bár a szolgáltatást Android szoftvert használó mobiltelefonról is lehet majd vezérelni. A YouTube és hasonló szolgáltatások elérését már most is lehetővé teszik egyes tévék és médialejátszók, ám ezek többnyire gyártóspecifikus, egyedi szoftvereket tartalmaznak, míg a Google megoldása univerzális lesz.

A műsorok megtekintése mellett különböző webalkalmazásokat, például játékokat is lehet majd futtatni a készülékeken. A Google Tv-nek egyébként már saját honlapja is indult, bár ezen egyelőre csupán egy bemutatóvideót lehet megtekinteni, illetve feliratkozni hírértesítőkre.


Ilyen lesz egy Google Tv-s set top box
(Forrás: Origo.hu)

Fizetős lesz az online Times (2010. június 8.)
Érdekes és veszélyes kísérletbe kezd a Times és a Sunday Times online változata: a kedden megújult site-okat jövő hónaptól teljesen fizetőssé teszik.

Jövő hónaptól heti két fontot (650 forintot) kell fizetni a Times és a Sunday Times látogatóinak, a napi belépő egy fontba (325 forintba) kerül majd – írta a lap. A Times a lehető legszigorúbb modellt választotta, azaz nem lesznek ingyenes cikkek, és a Google sem kukucskálhat be a fizetőkapu mögé, így a tartalom a keresőben sem listázódik majd.

A lépést március végén jelentették be, de Rupert Murdoch, a számos egyéb médiaérdekeltség mellett a Timest is birtokló News Corporation alapítója és elnöke már tavaly nyáron úgy nyilatkozott, hogy hamarosan minden, érdekeltségébe tartozó website-ot fizetőssé tesz. Azóta folyik a vita, vajon jó döntés-e ez, hiszen a korábbi hasonló próbálkozások rendre csődöt mondtak. Emellett az interneten mindennél erősebb az az igény, hogy az információ „szabad”, azaz ingyenes legyen, és nem elhanyagolható az a tény sem, hogy gyakorlatilag minden el is érhető ingyenesen.

Az elmúlt tizenöt évben számos online újság, túlnyomó többségben sikertelenül, megpróbálkozott a fizetős modellel, de végül vagy valami hibrid megoldást találtak (bizonyos tartalmak ingyenesek, mások pénzbe kerülnek), vagy igyekeztek minél több olvasót összeterelni, hogy a hirdetésekből fenn tudják tartani magukat. Annak ellenére, hogy például a Guardian főszerkesztője, Alan Rusbridger szerint ez a modell – különösen a növekvő online bevételek tükrében – életképes, vannak olyan félelmek, hogy ez a megoldás nem tartható.

Azt is érdemes megjegyezni, hogy a hibrid modellel sikeresen kísérletező lapok, mint például a Wall Street Journal vagy a Financial Times jellemzően olyan speciális tartalmat nyújtanak, amiért az olvasók hajlandók fizetni, de nem biztos, hogy ugyanez lenne a helyzet általánosabb, sok helyen beszerezhető információk esetén. A New York Times ezzel együtt jövő januártól beindítja a hibrid fizetési modelljét, melyben havonta valamennyi cikket ingyen lehet majd olvasni, de a kvótát elérve már be kell fizetni a havidíjat. A lapot egyébként 2005-ben már egyszer fizetőssé tették, de két évre rá újból teljesen ingyenes lett – a keresztrejtvény kivételével.

Daniel Finkelstein, a Times főszerkesztője szerint mindez csupán arról szól, hogy a lap tartalmáért minden platformon fizessenek az olvasók, ne csak papíron. Tisztában vannak egyébként vele, hogy az olvasóik kilencven százalékát el fogják így veszíteni, de a felméréseik szerint sokan hajlandóak lennének fizetni a lapért online is. Különösen azok, akinek fontos, hogy így megszűrődik az olvasóközönség, és a közösségi felületek – cset a szerkesztővel, kommentek – így újra értelmesen használhatóvá válhatnak.

(Forrás: Kreativ.hu)

Túlélik a könyvtárak az internetet? (2010. június 7.)
A jövő könyvtárának mindenekelőtt a találkozás és a véleménycsere helyszínének kell lenni, hogy állja a versenyt az internettel és a világhálón közölt tartalmakkal – vélekedtek a Bécsben megrendezett könyvtáros kongresszus résztvevői.

„Egy könyvtárat nem a könyvek, hanem az emberek pezsdítenek fel” – mondta Eppo van Nispen tot Sevenaer, annak a hollandiai Delftben működő közkönyvtárnak az igazgatója, amelyet gyakran emlegetnek a szakma modelljeként. A könyvtáraknak újra fel kell fedezniük és magukba kell olvasztaniuk az új technológiákat, hogy ellensúlyozzák az internetre feltöltött információk könnyű hozzáférhetőségét vagy az elektronikus könyvek fejlődését – értettek egyet a pénteken befejeződött kongresszus résztvevői. A tanácskozáson mintegy 400 bibliotéka képviselője vett részt Ausztriából és a környező országokból.

„A legnagyobb feladat, hogy megváltoztassuk a könyvtár dolgozóinak gondolkodásmódját” – hangsúlyozta az osztrák könyvtáros szakszervezet tisztségviselője, Gerald Wödl. Sokan közülük még mindig ódzkodnak attól, hogy éljenek az internettel és az interaktivitással, pedig ezeket tartja Eppo van Nispen a könyvtár jövőjének. „A könyvtáros egyfajta segítő személyzetté alakul át”, aki éppúgy ajánlja a világhálón elérhető forrásokat, mint a valódi könyveket – tette hozzá a holland résztvevő, aki maga is lelkes használója a Twitter mikroblognak és más közösségi portáloknak.

„A jövő könyvtárában lennie kell egy csendes teremnek az olvasáshoz, de egy olyan teremnek is, ahol elérhetőek az új kommunikációs eszközök, ahol beszélgethetünk, véleményt cserélhetünk... a személyzettel és a többi felhasználóval” – toldotta meg Reinhard Ehgartner, aki egy osztrák könyvtárhálózatot irányít. Ezen az „agora” funkción kívül a könyvtárak digitális személyi adatok és fényképek tárházaivá válhatnak, annak az úttörő kísérletnek a mintájára, amelyet Eppo van Nispen vezet Delftben.

A tanácskozás végső következtetése, hogy alkalmazkodni kell azoknak az új nemzedékeknek a legkülönfélébb elvárásaihoz, akiknek a digitális tartalom a világ legtermészetesebb dolga. Reinhard Ehgartner továbbra is megingathatatlanul hisz abban, hogy a könyvtár túléli az internetet, ahogyan a könyv is ellenáll elektronikus párjának: bár a virtuális lehetőségek jóval nagyobbak, a könyvtárak viszont „a valóság és egyfajta szociális tapasztalatszerzés érzetét” kínálják.

(Forrás: Kult-kor.hu / MTI)

Michael Pachter és a digitális jogkezelés (2010. június 6.)
A Wedbush Morgan analitikusa helyesli a Ubisoft másolásvédelmi rendszerét.

Pachtert mi is gyakran idézzük, elvégre emblematikus szereplője a videojátékok világának; az elemző saját műsort is futtat a Gametrailersen, Pach Attack néven, ahol a levélírók kérdéseire válaszol. A legutóbbi videocastben egy néző azt a kérdést szegezte Pachternek, hogy mit gondol a Ubisoft digitális jogkezelési rendszeréről, amely a játékot állandó internetkapcsolat meglétéhez köti? Pachter válasza kissé nyers, de őszinte volt:

„Én egy öreg fickó vagyok. Etikus vagyok, ügyvédként praktizálok. Úgy érzem, hogy ha ellopsz egy játékot, azáltal, hogy lemásolod egy barátod lemezét, az ugyanolyan, mintha bemennél egy boltba és onnan lopnád el. Így érzek ezzel kapcsolatban, de nem kötelező velem egyetérteni. Amikor egy vállalat elad neked egy játékot, nincs problémájuk azzal kapcsolatban, hogy eladod, és valaki más megvásárolja, és nincs problémájuk azzal, hogy túladsz rajta. Ugyanakkor az illegális másolás törvénybe ütközik. A bittorrentet futtató fickók börtönbe kerültek: ez illegális” – szögezte le Pachter.

„Az a véleményem, hogy minden, amit egy kiadó megtesz, hogy biztosítsa, ne másolhasd le a játékukat, jogos lépés, és szerintem azoknak, akik lopják a játékokat, börtönben a helyük. Várom szeretettel a kommenteket ezzel kapcsolatban; ha úgy gondolod, hogy ez helyes, az a te dolgod, de bennünket ez nem érdekel, mert nem fizettél a játékokért.”

A Ubisoft 2010. januárjában indította útjára az új DRM-rendszert, amely nem csupán az első indításnál végzi el az azonosítási procedúrát, hanem a játék teljes időtartama alatt megköveteli az állandó kapcsolatot. Ennek kapcsán számos kritika érte a kiadót, ami a rendszer kiforratlanságának köszönhetően talán jogosnak is tűnhet – ugyanakkor a Ubisoft meggyőződése, hogy ez létfontosságú lépés, amely hosszabb távon elengedhetetlenül szükséges a PC-s piac életben tartásához.

(Forrás: Ogi.hu / Harman)

Kiszorítják-e a papírt a digitális könyvek? (2010. június 5.)
Veszprém – Az elkövetkező években folyamatosan emelkedni fog az e-olvasó készülékek száma, ezzel egy időben pedig még több és egyre olcsóbb verziók jelennek meg a piacon. Jelenleg hazánkban hetven-, nyolcvanezer forintot kérnek egy gépért.

Az In-Stat cég előrejelzése szerint a hordozható gépek száma szünet nélkül emelkedni fog. Ez a folyamat még tavaly indult, ekkor mutatkoztak be egymás után az elektronikuskönyv-olvasó megoldások, mintegy válaszként a piacvezető Amazon elsőként megjelent Kindle készülékeire, amelyek azonban még mindig uralják a szegmenst, elsősorban a cég saját online platformjára támaszkodva. Az elkövetkező időszakban azonban változhat a helyzet, minden a versenytársakon múlik majd.

A piackutató cég azt jósolja, hogy az idén várható 10 millió darab helyett három év múlva, tehát 2013-ban már 28,5 millió új készüléket szállítanak majd le világszinten az érdekelt felek, amely egyben a rivalizálás fokozódásával is járhat. A piacra már beléptek olyan nagy nevek, mint a Barnes & Noble, valamint a Sony, amely több eltérő megoldással is igyekszik kapaszkodni, a Google pedig megkezdi az e-könyvek árusítását, ami tovább bővíti majd a kínálatot, s természetesen csökkenti az árakat is.

A következő generációs fejlesztések esetében fontos kérdés lesz az új funkciók és lehetőségek integrálása, így például a színes kijelzők általánossá válása. Ezt ki lehet egészíteni érintőképernyős technológiával, amelyek a felhasználási területet is tovább szélesíthetik az oktatás és az üzleti világ bevonásával, a vállalatok és intézmények érdeklődésének felkeltésével. Külön fejezetet érdemelnek az interneteléréssel ellátott variánsok, hiszen ezek kiemelkednek a mezőnyből.

Ennek megfelelően az előrejelzésben külön foglalkoznak a Mobile Internet Device (MID) szegmens várható fejleményeivel, hiszen itt a vásárlói érdeklődés kimagasló lehet. Míg az idei évben alig 2,7 millió ilyen készüléket szállítanak le a gyártók globális szinten, addig ez a szám 2013-ban meghaladhatja majd a 16 milliót, amiben természetesen a tábla PC megoldások is benne foglaltatnak.

A tanulmány készítői kiemelik, hogy a kategóriák egybeolvadása, egymásra gyakorolt hatása minden korábbinál nyilvánvalóbb lesz, hiszen míg a mobiltelefonok mostanra a zene és a video élvezetében is főszerepet játszanak, addig a tábla PC-k az e-olvasókhoz hasonló helyet foglalnak majd el az elektronikus könyvek terjesztésében és felhasználásában.

(Forrás: Naplo-online.hu / Szabó Péter Dániel)

Akadnak olyan gyerekek, akik az oviban találkoznak először számítógéppel (2010. június 4.)
Világunkat szinte behálózzák a számítógépek, a kisgyerekek szüleinek többsége digitális úton intézi ügyeit, levelezését – nem csoda tehát, ha az apróságokat is érdekelni kezdi a technika.

A nagykanizsai óvodák közül többen is találhatók úgynevezett kakaóbiztos számítógépek, melyek a kicsik fejlesztését szolgálják – egyúttal felkészülésüket a majdani iskolai számítástechnikai órákra. A modern eszközökhöz pályázati úton jutottak az intézmények.

„Tény, hogy a gyerekek már otthonukban, meglehetősen korán találkoznak a számítógépekkel” – jelezte Böjti Istvánné, a Központi Rózsa Óvoda vezetője. „Ezeknek az óvodai programokba történő integrálását már a szakma is elfogadta. Haladnunk kell a korral, de persze csak mértékkel és módjával, a hagyományos értékeket megvédve. Mindezek miatt a kollégák nagyon örültek, mikor megérkeztek a modern eszközök, hiszen a gyerekeknek a későbbi tanulmányaik, életük során majd komoly szükségük lesz a számítógép ismeretére, s ennek némi alapja kialakulhat.”


A nagykanizsai Kossuth-óvoda nagycsoportosai fejlesztését is segíti egy számítógép,
melyet például esős napokon vesznek elő (Fotó: Szakony Attila)

Az óvodai, gyerekek által is használható számítógép nyilván több feltételnek kell eleget tegyen. Egyrészt a működése teljesen biztonságos kell legyen, hogy a gyerekek akár még szándékosan is nehezen tudjanak kárt tenni bennük – azt pedig, ha egy kóbor pohárnyi kakaó ráborul a gépre, egy szimpla törlőkendővel helyre lehessen hozni. Kezelése egyszerű – ugyanakkor elegendő, hogy egyszerűbb játékokat, ismeretterjesztő programokat futtasson. Ezeknek a feltételeknek maximálisan megfelelnek a nagykanizsai óvodákba érkezett eszközök, melyeket bizonyos korlátok között használnak.

„A hátrányos helyzetű gyerekek között akad, aki csak itt, az óvodában ismerheti meg a számítógépet” – mutatott rá Nagy Jenőné, a Kossuth tagóvoda vezetője. A nagykanizsai intézmény szintén pályázati úton szerzett be egy kakaóbiztos számítógépet. „Számos előnye van ennek a digitális eszköznek: a segítségével például madárhangokat játszhat le az óvónő, s azokat megismertetheti a városi kicsikkel. Készségfejlesztő játékokat engedélyezhet a számukra, melyek hozzájárulnak a fejlődésükhöz. Még arra is lehetősége nyílik a számítógép segítségével, hogy az állatok mozgását megmutassa a gyerekeknek.”

A tagóvoda vezetője elárulta: az előnyök dacára jobban szeretik, ha a gyerekek inkább az udvaron, a jó levegőn játszanak, mint a számítógéppel. Ám annak lehetőségeiről sem mondanak le, csak például esős napokon veszik igénybe, amikor amúgy is beszorulnak a falak közé. Ilyenkor a sok egyéb foglalkozás között a gyerekeknek is üdítő plusz lehet a maximálisan engedélyezett 10 percnyi játék a számítógéppel.

„Még nem történt semmilyen kakaóprobléma, de valóban teljesen biztonságos a gép, mely használaton kívül áramtalanítva van a nagycsoportosoknál” – mosolyodott el a tagóvoda vezető. „Több pozitív tapasztalatunk van már, például halláskárosodott kisgyereknél nagyszerűen felhasználható a számítógép a képek és a hangok összecsatolására. Azt vesszük észre, hogy a kicsik is nagyon szeretik, ám nem viszik túlzásba – számukra egy a sok játék között, mely megszépíti a napjukat.”

A Brunszvik Teréz óvodai számítógépes programot többször értékelték már. Az illetékesek által megkérdezett óvónők szert az óvodai számítógépek előnyei: nehezen kezelhető gyerekek is megnyílnak, szem-kéz koordináció, kreativitást és értelmi képességet növel, fejleszti a gyerekek térbeli tájékozódását. Hátrányként említették: sűrűn lefagy.

(Forrás: Zalaihirlap.hu / Szalabán Attila)

„Csiripelő” macskák áraszthatják el a Twittert (2010. június 3.)
Rövid üzenetek millióit küldözgető macskák áraszthatják el a Twittert ha kereskedelmi forgalomba kerül a Sony kutatólabóratóriumának egy a Tokiói Egyetemmel közösen kifejlesztett új eszköze.

Az egyelőre még csak prototípusként létező találmány ugyanis a cicák – és más háziállatok – számára is lehetővé teszi, hogy üzeneteket küldjenek a mikroblogging szolgáltatásra.

No, persze nem arról van szó, hogy a macskák maguk pötyögnék be – vagy pláne olvasnák el – a Twitter csiripeket; ezt megteszi helyettük maga az eszköz, amelyet alkotói vezetéknélküli hálózati képességekkel, GPS vevővel, valamint egy webkamerával is elláttak. A találmány a Twittert mindössze arra használja fel, hogy folyamatosan közölje a gazdival vagy más aggódó családtagokkal, hogy a kis kedvenc éppen merre vándorol és mit csinál.


Az eszköz az üzeneteket vezetéknélküli kapcsolaton keresztül küldi el – képünk csak illusztráció

Az eszköz kifejlesztése során a mérnökök ügyeltek arra, hogy az elegendően kicsi legyen a cica nyakörvére szereléséhez, és ne is okozzon zavaró tényezőt az állat számára mindennapjaiban. A dobozt ráadásul mozgásérzékelőkkel is ellátták, sőt, a kütyü állítólag képes azt is megállapítani, hogy a szőrös kedvenc éppen alszik vagy ébren van-e. Ha az adatokban változás áll be, vagy lejár az előre megadott intervallum, az eszköz az adatokat egy tweetbe zsúfolja összes és beküldi azt a mikroblogging szolgáltatásba, amelyen keresztül minden az állat sorsa iránt érdeklődő csalágtag értesülhet azokról.

Azt, hogy a cicák számára a „csiripelést” lehetővé tevő dobozka mikor kerülhet kereskedelmi forgalomba, a Sony kutatói nem közölték.

(Forrás: Pcforum.hu / Sting)

Mátrixnyomtatókkal adnak elő egy szimfóniát Montrealban (2010. június 2.)
Egy kanadai páros meglepő produkcióval készül az idei Mutek elektronikus zenei fesztiválra. Az észak-amerikai duó ugyanis mára gyakorlatilag elavultnak tekinthető – és az újabb generációk által nem is ismert – mátrixnyomtatókkal tervez előadni egy komplett szimfóniát a rendezvény keretén belül.

A „The User” – azaz, „A Felhasználó” – nevű formáció a zenedarabot különböző hangot kiadó nyomtatók összehangolt vezérlésével fogja előadni, amelyek a zajt produkáló fejére ráadásul videókamerák is lesznek rögzítve. Ez utóbbiak képét óriási kivetítők fogják a közönség számára közvetíteni – így utóbbiak azt is láthatják majd, hogy pontosan hogyan is néz ki az a nyomat, amelyek az egykore egyeduralkodónak számító nyomtatók a zenemű életre keltése során melléktermékként előállítanak.


A mátrixfejes nyomtatótási technológiát ma már leginkább csak azok ismerik, akik már több évtizede is számítógépekkel foglalkoztak

Bár a szimfónia egyébként nem új ötleten alapul, hiszen a páros egy évtizeddel ezelőtt már néhányszor előadta azt, az elmúlt egy évtized során azonban nem került sor az egyébként minden valószínűség szerint a technológiával szemben nosztalgikus érzelmeket nem feltétlenül tápláló közönség számára is érdekes produkció megismétlésére. Ennek oka többek között az volt, hogy a mátrixfejes nyomtatók kihalásával egyre nehezebbé vált a „hangszerek” beszerzése is, amelyekből specifikus, konkrét modellek kellenek a megfelelő hangzás eléréséhez.

„1997-ben, ha elromlott az egyik nyomtatónk, egyszerűen csak elmentünk a használtszámítógép-kereskedőhöz, és vehettünk másik fél tucatot helyette. De ezek a dolgok ma már nem kaphatóak. Olyan régen kihaltak a piacról, hogy ma már az alagsorban sem porosodnak senkinél”, magyarázta Emmanuel Madan, a duó egyik tagja a komplikációkat.

„Ezek a nyomtatók mind egyedi darabok, ezért nagyon, de nagyon óvatosan kell most már bánnunk velük”.

(Forrás: Pcforum.hu / Sting)

A Video Active projekt (2010. június 1.)
A Video Active projekt az Európai Bizottság eContentplus programjának keretében jött létre.

A Video Active fő célkitűzése, hogy hozzáférést nyújtson az európai televíziós archívumokhoz. Ezeknek a (nagyrészt) zárt archívumoknak a megnyitása elérhetővé teszi a bennük őrzött tartalmakat oktatási és kutatási célra. Ezzel lehetővé válik a televíziózás kulturális örökségének interaktív felfedezése.

Television for Children – BBCA projekt során a televíziós archívumok gyűjteményeiből egy 10.000 elemű válogatás készül, amely tükrözi az Európai Unió országaiban működő televíziózás kulturális és történelmi hasonlóságait és különbségeit. Az így létrejött gyűjteményt az egyértelmű azonosítást lehetővé tevő, a gyűjtemény jellegéhez igazított metaadatokkal egészítik ki. Így a Video Active által gyűjtött anyagok fontos forrást nyújtanak a nemzeti és nemzetközi kulturális és történelmi események televíziós ábrázolásának vizsgálatához, valamint a televízió mint médium kultúrák közötti fejlődésének kutatásához.

Az audiovizuális archív anyagokhoz a szerzői jogi problémák miatt közismerten nehéz hozzáférni. A digitalizálási tevékenységek nemcsak a hosszútávú megőrzést teszik lehetővé, de a hozzáférés területén is megoldást jelentenek. Jelenleg a különböző nemzeti szinteken folyó digitalizálási folyamatokból hiányzik a szabványosítás, a kohézió, ez pedig egyenlőtlen hozzáférést eredményez. A Video Active a nemzeti szintű digitalizálási tevékenységek összefogásával értéknövelt és egyenlő hozzáférést nyújt az archív tartalmakhoz mindezt egy egységesen kialakított, integrált páneurópai rendszer keretében. A projekt során Európa tizenegy vezető nemzeti audiovizuális archívumának digitalizált tartalmai válnak online elérhetővé.

Az archívum tíz nyelven kereshető: angol, francia, német, olasz, holland, görög, magyar, katalán, dán és svéd. Ennek következtében a Video Active elősegíti a közös történelemnek és a nemzetek közötti kölcsönhatásoknak a megértését, amelyek a kollektív európai emlékezetet és identitást alakítják, ugyanokkor élteti a multikulturális dimenziót, amivel formálja az európaiságot.

A Video Active feltárja az európai tapasztalatokat nagyban alakító média történelmi szerepét. Az ilyen típusú tartalmakra nagyon nagy az igény az oktatási és tudományos közösségeken belül, valamint a széles közvélemény körében is. E projekt eredményeként az emberek láthatják és használhatják az európai nemzetek kulturális történetére vonatkozó, a televízióban sugárzott műsorokat.

(Forrás: Videoactive.eu)

vendégkönyv telefonkönyv levelezés