Könyvajánló

Kiadó:
Maecenas Kiadó
ISBN:
978 963 203 166 8
Kiadás éve:
2007
Mű a katalógusban:

A Smaragd-sziget aranya

Írország évszázadokon át angol királyi fennhatóság alá tartozott, így a kelta eredetű ősi ír nyelvet szinte teljesen kiszorította az angol, bár az eldugott falvak egyszerű népe máig beszéli azt. Mindig nyilvánvaló volt az ír sziget lakóinak törekvése a politikai, közéleti függetlenségre, az ősi nyelv életben tartására.

A kelta kultúra újraélesztéséért, az önálló nemzeti létért küzdő értelmiségi mozgalom a XIX. század második felében, a zavaros időszaknak nevezett években kapott új erőre. Tudósok, írók, költők – köztük a fent idézett Yeats is ”, gyakran veszélyes körülmények között vettek részt abban a nemzeti mozgalomban, amely az első világháború befejezése után végre kiharcolta a függetlenséget. A nagy gyarmattartóval, az Angol Egyesült Királysággal kiegyezve teremtették meg az ír Szabad Államot, amely leszámítva a sziget északi részén elterülő Ulster tartományt, független, önálló nemzeti országgá tette Írországot. Ennek a kiegyezésnek véres és nagypolitikai játszmákig is elérő részletei, előzményei, következményei után nyomoz a regény elbeszélője, a fiatal amerikai író, Dermot, akinek nagyszülei titokzatos okból menekültek el a zavaros időszakban az óhazából.

Az azóta meghalt nagyszülők után maradt emlékek közül előkerül a nagymama naplója, amit a romantikus felindulásból Írországba utazó írónak víg kedélyű és segítőkész pap bátyja küld utána. A naplót az író sem érti, mert az írül íródott, így tétován kezd a régi történet szálainak kereséséhez. Egy kocsmában, ahova helyi erők járnak, talál egy balladát éneklő helyi nőt, Nualát, a dublini college hallgatóját, akinek szakirányú végzettsége, lefegyverző szépsége, és harcos ősi karaktere bűvöletbe ejti a gazdag amerikait.

A felvágott nyelvű, gyönyörű leány a néhai kivándorló nagyanyához, a családot simogató, erős kézzel összetartó matrónához hasonlít. Hogy mindkettőjük után bolondult(n)ak a férfiak, azt mondanunk sem kell. Nuala is beszél írül, így a napló fordítója lesz. A habcsókos időben, persze előjönnek azok a sötét figurák is, akiknek sérti a köreit a kutatás. A napló újabb részleteiből úgy bomlik ki a történet virága, amint az együtt múlatott időben gyökeret ereszt, majd szárba szökken a szerelem, és bimbó ígéretével kecsegtet. A régi szerelem dalának visszhangjai verődnek a lapokból, egy irigylésre méltó hosszú boldogságban töltött életről hallatva. Nuala és Dermot is hallja, érzi ezeket a hangokat, de a saját koruk és a bennük megszólaló rengeteg kétség gyakran elnyomja ezt a régi dallamot. Hogy sikerül-e egy olyan dalnak megszólalni, amelyik kettejükről szól, a múlt század eleji történet megfejtése után derülhet ki.

A szerelemről szemérmesen, de erős érdeklődéssel írt Andrew M. Greeley, chicagói katolikus pap, aki már világszerte számottevő ismertségre tett szert nem vallási tárgyú írásaival. Az olvasóból persze, a rendszeresen fel-felbukkanó szerelmi jeleneteknél kikívánkozik a kisördög: mit akar a női keblekkel és forró csókokkal ez a jóember, aki mégiscsak pap. Talán csak írni; esetleg megjáratni pórázon a mindenkiben szunnyadó vagy ágaskodó szexuális vadállatot? Hogyan, hogy érdekel egy szerzetesi életet élő embert a szerelem?

Andrew M. Greeley korszerűen, sőt előremutatóan lakosságbarát módon sejteti, hogy az istenszeretet hasonlít a szerelemre, az önzetlen odaadásra. A csapodárságról azonban nagyokat sóhajtva hallgat, és Dermotot, chicagói íróját EGYELŐRE nem engedi ágyba senkivel, jöjjön (és jön is, kísért) több vágytól égő nő. A két könnyű, bár fordulatokban már eddig is gazdag sorsú fiatallal beszél az emberi viszonyokról, mintákat adva ezzel a felnövekvő generációnak, és azoknak, akik keresik a fogást a mai világon, de nem találják.

Ámbár könnyelműség e könyv alapján bármit is véglegesnek elfogadni, ugyanis egy sorozat első darabjáról van szó, és az angol nyelvű kiadások után – várhatóan – a Maecenas Kiadó megjelenteti a többit is.