Bohémia zenetörténetéről Sárai Tibor kis könyvecskéjén (1959) kívül, amely csak röviden tárgyalja azt, magyarul még semmilyen írás nem jelent meg. Amennyire lehetett, én igyekeztem szélesebb kitekintést adni, de disszertációm erősen behatárolt keretei között az évszázadok alatt kialakult cseh zenei hagyományoknak, valamint azok okainak csupán vázlatos ismertetésére nyílt lehetőségem. Azt hiszem, e rövid bemutatás is hasznos és inspiráló lehet a korábbi századok lenyűgözően gazdag cseh zeneirodalma iránt érdeklődők számára, akiknek az ebben való további kutatás, elmélyülés nagy felfedezéseket és sok örömöt eredményezhet. A figyelmet azonban dolgozatom központi alakjára, a méltatlanul háttérbe szorult Georg Anton Bendára szeretném irányítani. E sokoldalú mestert már életében széleskörű hírnév és elismerés övezte. Wolfgang Amadeus Mozart kedvenc lutheránus zeneszerzőjének nevezte őt, és saját bevallása szerint két melodrámájának partitúráját mindig magánál tartotta. Ennek ellenére jelentős életműve – billentyűs zenéjétől a dramatikus műfajokig – hosszú időre feledésbe merült, és valójában még mind a mai napig nem találta meg helyét a hazai és a nemzetközi zenei életben.
Az írás során több olyan alapvető forrásmunkára volt szükségem, amelyekhez már csak könyvtárközi kölcsönzéssel lehet hozzájutni. Köszönöm Szepesi Zsuzsannának és Benyovszky Máriának, a budapesti MTA Zenetudományi Intézet Könyvtára korábbi és mostani vezetőjének, hogy e művek meghozatalában készséggel álltak rendelkezésre. Hálával tartozom dr. Ardian Ahmedajának, az Institut für Volksmusik Forschung und Ethnomusikologie, Universität für Musik und darstellende Kunst Wien munkatársának hasznos észrevételeiért, javaslataiért, valamint további, a témámhoz nélkülözhetetlen, de szintén nehezen elérhető könyvek beszerzéséért. Végezetül köszönetet mondok Horváth Anikónak, Dukay Barnabásnak és Kamp Salamonnak, akik értékes tanácsaikkal nagymértékben segítették munkámat.