A világirodalom egyik legfilozofikusabb, alapvető létkérdéseket felvető műve A Karamazov testvérek, amit nevezhetünk akár „metafizikai kriminek” is. Egy gyilkosságról, illetve annak előzményeiről és következményeiről szól a történet, persze ennél jóval többről, hiszen a könyvben az emberi élet értelmessége-értelmetlensége, az erkölcs, a szabadság kapcsán merülnek fel a valódi problémák. Azt ugyan megtudjuk, hogy ki ölte meg Fjodor Pavlovics Karamazovot, de a nagy életkérdésekre az író nem ad egyértelmű válaszokat. Bahtyin klasszikussá vált értelmezése szerint Dosztojevszkij műveinek alapvető vonása a teljes értékű szólamok gazdag polifóniája: önálló és egyenrangú tudatok, világlátások sokasága kapcsolódik össze a regényekben.

A polifonikussággal szoros összefüg-gésben áll a dialogikusság: Dosztojevszkijnél a filozófiai kérdéseket feszegető párbeszédeknek, a határhelyzeteket átélő hősök belső dialógusainak nagy jelentősége van, ezekbe az olvasó is belekapcsolódik, vitatkozik vagy éppen egyetért a felvetett gondolatokkal.

A Karamazov család tagjai a legfontosabb dosztojevszkiji „típusok” megtestesítői. A legidősebb fiút, Dmitrijt a nem mindennapi erősségű szenvedély, „kéjvágy” jellemzi, Ivan a lázadó ész embere, Szmergyakov pedig a környezete által lenézett, frusztrált individuum. Közülük bárki lehetne apagyilkos: bár csak egyvalaki öl, de a másik két fiú sem érezheti ártatlannak magát. A negyedik testvér, Aljosa az Istenhit és a szeretet embere, aki megpróbálja megelőzni a tragédiát, majd ennek bekövetkezése után támogatja azokat, akik leginkább rászorulnak erre. Aljosa nem csak hirdeti, hanem gyakorolja is a szeretetet, alapvető jellemzője, hogy otthon van a világban. A regény legnagyszerűbb része Ivan és Aljosa éttermi beszélgetése, ahol Ivan elmondja a Nagy Inkvizítorról szóló poémáját is. Az Isteni Rendbe, a halhatatlanságba, a cselekvő szeretet erejébe vetett hit, és a világrend elutasítása – Ivan szerint nem fogadható el az a túlvilági harmónia amihez gyermekek szenvedése árán lehet eljutni –, a „mindent szabad” elve, illetve a szeretetet a szabadságukkal élni képtelen tömegek engedelmességre kényszerítéseként értelmező szemlélet ütközik össze a beszélgetésben. Vajon a poémabeli Jézus csókja bír nagyobb erővel vagy a világ elfogadhatatlanságának racionális belátása? Ivanban kiéleződik a belső küzdelem a gyilkosság után, de a többi szereplő élete is meghatározó módon változik meg. Dosztojevszkij műve felkavar, az alapproblémákkal való szembesülésre, belső dialógusokra késztet. Ajánlom mindenkinek, nem csak egyszeri olvasásra.

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2014. november 19-én szerda, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!

(Forrás: Dr. Barcsi Tamás filozófus, egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Kar)