Ormos Máriának az elsősorban a XX. század első felének magyar és európai történetével foglalkozó munkái nemcsak a történészek, de nagyon széles olvasóközönség körében is ismertek és kedveltek itthon és külföldön egyaránt. Legutóbbi könyve minden bizonnyal sokak számára meglepetést keltett, hiszen a mű Ágoston Péter életpályáját dolgozza fel. „Alig találkoztam emberrel, aki tudta volna, hogy ki volt Ágoston Péter.” – ezzel a meg-jegyzéssel indul a szerzői bevezető. Ez valóban így is van, noha Ágoston Péter jogtudósi működése – legalábbis alapjaiban – ismert, különösen a munkajoggal foglalkozók előtt.
Még az Ágostont kissé alaposabban ismerő munkajogász közönséget is meglepte azonban Ormos Mária könyvének témaválasztása, és éppen ezért nagy érdeklődéssel olvastuk a be-vezetést, amely igyekezett rávilágítani a szerző indokaira, elsősorban azokra, amelyek a szerző személyes indíttatását (nem elsősorban történész-kutatói motivációit) tárják fel. Ormos Mária számára a „különleges ok, amiért érdemes Ágoston Péterrel foglalkozni, hősünk személyiségében rejlik.” E személyiség meghatározó jegye a „kategorizálhatatlanság”, a „doktrina-hiányból fakadó szellemi nyitottság” és az, hogy Ágoston korának egyik legmesszebb látó, szuverén és kivételes gondolkodója volt.
A szerző érdeklődése természetesen elsősorban politika- és eszmetörténeti. Az Ágoston-iratanyagra támaszkodva olyan életrajzi adatokat (is) közöl, amelyekkel eddig nem talál-kozhattunk, még az Ágostonnal egyébként foglalkozó irodalomban sem. A mai viszonya-ink között már rövidnek mondható életpálya lélegzetelállító fordulatokkal, meghökkentő helyzetekkel teli. Ormos Mária, a korszak kétségtelenül meghatározó kutatója biztos tollal helyezi Ágoston pályáját és eszmeiségét a huszadik század első évtizedei történelemformá-ló eseményeinek kontextusába. A leginkább lebilincselő, mondhatni regényes időszak az 1918 októberének végén kezdődő, amely Ágostont a politikusi karrier felé „taszítja”. E kar-rier záró fejezete az 1920 utolsó napjaiban – hosszadalmas és ellentmondásokkal terhes büntetőper végén – kihirdetett halálos ítélet (Ormos Mária szerint: „furcsa” ítélet, amely nem ítélet.)
Ormos Mária lebilincselő intellektuális élményt nyújtó munkája minden bizonnyal lökést ad Ágoston Péter feledésbe merült jogtudományos tevékenysége feldolgozásának. Ágos-ton rövid, ám – miként a korszak – fordulatokban gazdag élete regényt is inspirált (Aszta-los Sándor: Nincs kegyelem. Temesvár, 1929).
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2012. november 21-én szerdán, 14.30 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!
Engedélyezi, hogy összegyűjtsük és felhasználjuk az adatait, ezáltal személyre szabhassuk az Ön számára nyújtott szolgáltatásainkat?
Állítsa be az Ön számára elfogadható viselkedési módokat vagy látogassa meg e célból létrehozott bővebb információt tartalmazó oldalunkat, hogy tájékozódjon a lehetőségeiről!