7 éves koromban, sem előbb sem később, a tanító néni tempójában megtanultam olvasni. Hogy mivégre ez az egész tortúra, körülbelül ebben a tempóban értettem meg. Így jön közel a messzi világ, meg a közeli is, a reality és fikció egyaránt. Oldhatatlan vágyam a körülöttem levő világ megértésére az olvasás révén próbáltam kielégíteni a Gutenberg galaxis vége előtti tipikus 20. századi emberként. Magyar szakos egyetemistaként a 80-as évek könyvmoly világában, sokszor majd belefulladtam a kötelező olvasmányok hadába, keserű tapasztalatként hozva onnan, milyen nyűg is tud lenni az olvasás maga.

Ugyanakkor ott a lázas betegség utáni delírium állapota, amikor egy jó regény beszippant, és már nem egyszerű olvasmány csupán, sokkal inkább az személyes tapasztalás a benne létezés élménye érint meg általa. Amikor a kedvenc olvasmányomat firtatják kedves kérdezők, akkor azért vagyok zavarban, mert nem tudok egyet mondani. Mert azt érzem, ha egyet kiemelek, a többi megbántódik, és igazat sem mondtam. Mert vannak az örök kedvencek, meg az aktuálisak. Ha most körülnézek az olvasósarkomban, azt látom, hogy női regények vesznek körbe. Terézia Mora: A szörnyeteg, Józsa Márta: Amíg a nagymami megkerül, Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra telepen című könyvei. 21. századi olvasóként, meg a világot női szemlélőként vizsgálva ösztönösen-e vagy véletlenül, a korábbi korszakaimra jellemző Thomas Mann, Gabriel Márquez, Esterházy Péter helyett kortárs női írók vannak nálam „terítéken”. Itt az ideje, hogy az ő történeteik segítsenek megérteni az enyémeket. Az a véletlen, hogy mindhárom regény pécsi szálat is húz maga után, már csak egy szépségpötty a szépen. Azért emelem ki Mán-Várhegyi Rékát mégis, mert az ő regénye a József Attila Kör JAKkendő díjazottja. Ez azért is fontos számomra, mert az mutat valahová, hogy vannak még körök, akiknek fontos, hogy mit gondolnak az újak, ezért lesznek még könyvek, mert vannak még történetek. És mert persze az írói attitűd tele finom iróniával, áthallással, kortünettel, helyszínei ismerősek, hősei izgalmas, titkokat rejtő hétköznapiak, akár az enyémek is. Mert valóban „kiábrándító lenne egy nő, aki nem akar semmit”.

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2014. november 19-én szerda, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!

(Forrás: Zábrádi Mariann tudományos titkár, Pécsi Tudományegyetem, Művészeti Kar, Doktori Iskola)