Giovannino Guareschidon Camillo novelláival csak néhány éve találkoztam egy barátom ajánlására. Azóta is remek kikapcsolódást nyújtanak, ha az egész napos munka után egy kis „minőségi szórakozásra” vágyom. Ahogyan a kisgyermekeknek szóló mesék, ezek az írások is többnyire valamilyen csattanóval, erkölcsi tanulsággal ajándékozzák meg az olvasójukat. A könnyed, olvasmányos szórakoztatás mellett azonban van számomra egy fontos és rendkívül időszerű mondanivalója is ezeknek a történeteknek: a köztünk levő világnézeti különbségeknél sokkal fontosabb a másik embersége.
Az elbeszélések a második világháború után egy Pó-völgyi faluban játszódnak, ahol a katolikus egyház színeiben don Camillo, a helyi plébános, a kommunista párt nevében pedig a polgármester, Peppone igyekszik rendszeresen borsot törni a másik orra alá. Mindketten szinte az életüket teszik rá, hogy a másikat megleckéztessék, és a saját eszméiket a másik számára igazolják. Éppen ezért a két főszereplő viszonya olyan közeli, mintha a legjobb barátok volnának. Talán éppen ezért a bajban, vagy ha a falu érdeke azt kívánja sosem kérdés, hogy az egyéni érdekeiket félretéve egymást segítsék-e.
Az Agapé Kiadó „Egy év don Camillóval”-sorozata Ősz című kötetének külön érdekessége, hogy a magyar szöveg egy kiváló pécsi műfordító, Dobosiné Rizmayer Rita munkája.
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2013. november 11-én hétfőn, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!