A könyvre véletlenül akadtam rá egy budapesti könyvesboltban, azelőtt nem hallottam róla. Gondoltam, hazafelé a vonaton beleolvasok. Hát, beleolvastam. Onnan kezdve aztán le se tettem hazáig, annyira magukkal ragadtak Barley kalandjai. Aki próbálta, az tudja, milyen izgalmak adódhatnak terepen, aki meg nem, annak is vannak elképzelései, de Barley esetei minden elképzelést felülmúlnak. Afrikába, Kamerunba indul a doajók közé. Már a kezdet is szokatlan, hiszen nem túl nagy meggyőződéssel dönti el, hogy terepre megy. Szinte noszogatni kell. De aztán beindul a gépezet és meg sem áll Afrikáig.

Ott rögtön megérkezésekor megismerkedik a helyi bürokráciával, annak minden kiszá-míthatatlanságával, logikátlanságával, de humorát szerencsére nem veszíti el. Elgondolkodik – és vele együtt persze mi is – hogyan magyarázza el a hivatalnoknak, mi is az az antropológia, mit csinál az antropológus, amikor dolgozik, nehogy azt higgye a nem éppen jóindulatú ember, hogy hősünk kémkedik.

Mindenféle viszontagság után megérkezik úti céljához, ahol tanúi lehetünk annak, milyen kis lépésekben lehet közelebb férkőzni a „megfigyelés tárgyához”, hogyan tudja elérni, hogy a doajók megtűrjék, elfogadják, sőt megnyíljanak egy fehér embernek.

És a kezdeti nehézségek folytatódnak, majd „A gödör mélyén” című fejezetben jutnak el a csúcsra. Már nem csak Barley terepmunkája sikeréért és az egészségéért, hanem egyene-sen az életéért is aggódhatunk. Végül persze minden jóra fordul...

Barley rendkívül szórakoztató stílusban, önironikusan osztja meg olvasójával kalandjait, de a szórakoztatás mellett mélyen elgondolkodtat a terepmunka értelméről, hasznáról és a kultúrák közötti különbségekről is.

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2012. november 21-én szerdán, 14.30 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!