Bill Shankly, a Liverpool egykori legendás menedzserének híres és sokat idézett mondása volt: ”Egyesek azt hiszik, hogy a futball élet és halál kérdése. Nagyon nem értek egyet ezzel a véleménnyel. Biztosíthatom önöket, hogy sokkal, de sokkal fontosabb ennél." Nick Hornby, ha finoman akarunk fogalmazni, nem igazán kedveli a Liverpoolt, ő ugyanis a londoni „Ágyúsok”, vagyis az Arsenal fanatikus híve. Azonban a fentebb citált idézetet Ő is már igen fiatalon magáévá tette. A Fociláz Hornby talán legismertebb és legnagyszerűbb könyve, a focifanatikusok „bibliája”. Az író életének középpontját jelentő imádott csapathoz fűződő kapcsolatának története. A rendkívül olvasmányos műből megismerhetjük, hogy fiatalon hogyan került kapcsolatba a labdarúgással, mely egész életére az egyik legmeghatározóbb szerelemmé vált.

A különböző – hol vicces, hol igen komoly – anekdotákat egy-egy híresebb, vagy a szerző számára fontos mérkőzéssel fémjelzett fejezetből ismerhetjük meg. Hornby stílusa lehengerlő, pár oldal elolvasása után mi is a hatása alá kerülhetünk, és könnyedén válhatunk „rajongóvá”.

Amellett, hogy alapvetően a foci képezi a mű magvát, nagyon pontos képet kaphatunk a 70-es, 80-as évek Angliájának társadalmi viszonyairól. Ez az a pont, ami a könyvet a többi hasonló jellegű sportkönyv fölé emeli, s részben ebben nyilvánul meg Hornby zsenialitása. Arról, hogyan vélekedik és viszonyul a focihoz, s elsősorban az Arsenalhoz, tökéletes képet fest az alábbi idézet: „Nem szeretnék szezon közepén meghalni, viszont, azt hiszem, azok közé tartozom, akik boldogok lennének, ha hamvaikat szétszórnák a Highbury stadionban [Az Arsenal volt stadionja. 2006 nyara óta az új és ultramodern Emirates stadionban játszik a gárda.]. (...) Milyen szép is lenne, ha valamilyen formában ott lebeghetnék a stadionban, és nézhetném az első csapatot az egyik szombaton, a tartalékot a következőn; szép lenne tudni, hogy a gyerekeim és az unokáim is Arsenal szurkolók, és velük együtt nézhetem a meccseket. Szerintem ez elég kellemes módja lenne az örökkévalóság eltöltésének.” [Nick Hornby: Fociláz 84-85 o.]

Hornby bájosabbnál bájosabb, néhol megmosolyogtató történeten keresztül ismertet meg minket életének fontos és kevésbé fontos pillanataival. Az iskolai évek, a szerelmek, a munkahelyek, az írás mind-mind összekapcsolódnak az egyetlen állandó dologgal az író életében, a focival. A mű stílusa alapvetően könnyed hangvételű, de emellett nem maradhat el egy brit focikönyvből az angol (s talán az egész nemzetközi) labdarúgás történetének legnagyobb katasztrófájaként „elhíresült” Heysel incidens bemutatása és súlyos kritikája sem. Zseniális az, ahogy az író hangnemet váltva, már-már szociológiai mélységekbe nyúlva elemzi a tragédia előzményeit, hátterét, kiváltó okait, s nem rest „ráhúzni a vizes lepedőt” a felelősökre sem.

A Fociláz, véleményem szerint az egyik legjobb könyv, amit a labdarúgásról és a futballfanatizmusról írtak, mind stílusában, mind mondanivalójában. Ajánlom mindenkinek, aki szereti nézni és művelni ezt a csodálatos sportot, de azoknak is, akik csak egy szórakoztató, remekül megírt könyvet szeretnének olvasni! Garantálom, nem fogják tudni letenni! 

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2014. november 19-én szerda, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!

(Forrás: Arató Balázs könyvtáros, PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont)