Szeretek olvasni. Ez nem meglepő, hiszen mi másért vállaltam volna, hogy részt veszek e könyvolvasást népszerűsítő fotókiállításon?! Ugyanakkor válogatós, sőt, nyíltan kimondhatom, finnyás vagyok a könyvek terén. A tartalom és a könyves portálokon található vélemények többszöri elolvasását és az azt követő hosszas mérleges után ugyanott vagyok, ahol órákkal, néha napokkal előtte. Vagyis nincs mit olvasnom, mert valami megmagyarázhatatlan módon mégis úgy döntök, hogy sem időt, sem energiát, sem pénzt nem érdemes invesztálni a könyvbe.

A Krumplihéjpite Irodalmi Társaság más volt. Először a címre figyeltem fel. Mi az a krumplihéjpite, és hogy lehet ez egy könyvklub neve? Ezt követte a borító, amely a borongós és szürke őszi napok bájos hangulatát idézte elő. Aztán felfedeztem, hogy a cselekmény helyszíne az Egyesült Királyság – főként a csatorna-szigeteki Gurnsey –, és hogy jelentős része közvetlenül a második világháború lezárása után játszódik. Kiderült, hogy a kisregénynek két szerzője van; Mary Ann Shaffer és az unokahúga, Annie Barrows, aki nagynénje halálát követően az utolsó simításokat végezte el ahhoz, hogy kiadhassák a könyvet. Az újabb megnyerő információ pedig az volt, hogy a könyv szerkezete levélváltásokból épül fel, vagyis levélregényről beszélhetünk, amely korántsem szokványos műfaj a szépirodalomban. Bennem pedig további kérdések merültek fel ezzel kapcsolatban: hogyan lehet követni a cselekményt? Hogyan fog összekapcsolódni a történet? Aztán megvettem a könyvet...

Egy zseniálisan felépülő, elragadó történet, szerethető karakterekkel, angol humorral. Sosem gondoltam volna, hogy a második világháborúról lehet szívet melengetően, keserédesen írni. A regényben kitalált szereplők mindegyike igazi egyéniség. Legtöbbször egyszerűnek tűnő életszemléletük a bizonyítéka a legnagyobb emberségnek. A kisregény valami furcsa módon nyugalmat áraszt olvasójában. Ahol a könyvek és az olvasás szeretete a világ egyik legmegrendítőbb időszakában szinte családdá kovácsol össze egy közösséget, így vészelve át a háborút, mindezt a ködös óceáni levegő és angol vidék hangulatával átitatva, az nálam royal flush. Tudják, mint a pókerben: mindent visz.

Meglehet, az ajánlóm kissé érzelgősre sikerült. Nincs mit tenni. Ugyanakkor áltatni sem akarom magukat. Előfordulhat, hogy Önöknél nem éri el ugyanezt a hatást, de ez nem feltétlenül szükséges. Elég, ha kedvet kapnak egy másik, vagy akár ennél is jobb regény olvasásához.

(Forrás: Fekete Rita informatikus-könyvtáros (PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont, Pekár Mihály Orvosi- és Élettudományi Szakkönyvtár)
PTE Egyetemi Könyvtár és Tudásközpont)