Sok lányhoz hasonlósan számomra is maghatározóak voltak a Jane Austin művek romantikája. Sokáig úgy gondoltam, hogy az idilli élet képei miatt tudok belefeledkezni a történeteibe, de csak később jöttem rá, hogy a különböző személyiségek megjelenítése és azok valósághű leírása az, ami magával ragad. A meggyőző érvek talán az egyik legérettebb Austen mű, a szereplők jellemrajza kidolgozott, sokszínű, valósághű. 

A történetet a főszereplő szemszögéből ismerhetjük meg, láthatjuk milyen érzelmi hatások alakították a személyiségét. Anne Elliot huszonhét éves korára már beletörődött, hogy körülményei a vénlányok sorsára kárhoztatják. Annak idején családja és barátai lebeszélték arról, hogy egy bizonytalan jövőjű, összeköttetések híján csak saját tehetségére utalt fiatal tengerésztiszt felesége legyen. Az egykori szerelmesek nyolc év után találkoznak ismét, véletlenül. Wentworth kapitány azóta fényes pályát futott be, meggazdagodott, s most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet - csak Anne Elliot nem...

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a romantikus lányregényeket, a meg nem értett nőkről szóló történeteket, a viktoriánus kor hangulatát.

Baumholczer Eszter, ügyvezető asszisztens (PTE Alumni tag)