Számos olyan könyv van, amely valami miatt közel áll hozzám, és nem könnyű egyet ki-emelni ezek közül. Ha mégis, akkor a Quo vadis-t választanám. A közhiedelemmel ellen-tétben Henryk Sienkiewicz (1846-1916) lengyel író nem e regényéért kapta 1905-ben az irodalmi Nobel-díjat, hanem „kimagasló elbeszélő képességéért”. Ez természetesen sem-mit nem von le a regény rangjából. Egy regény mindenkinek más okból nyerheti el a tetszését, szerintem a Quo vadis sikere abban lehet, hogy mindenki megtalálhatja benne azt, amit egy epikus műben szeret.

A Quo vadis egyszerre egy történelmi korszak tablója, az örök zsarnok és zsarnokságának jellemrajza, a korai kereszténység kibontakozásának elbeszélése, végül, de korántsem utolsó sorban egy nem mindennapi szerelem története. És még sok egyéb más is. A regény kulcsszava – talán – a kötelesség. Mi az, amit adott helyzetben tenni kell, mert az a jó és a helyes cselekedet. Erre utal a cím is: hova mész? Jézus kérdezi ezt Szent Pétertől, utalva arra, hogy bizonyos körülmények között a vértanúság kötelességét is vállalni kell.

Számomra mindez együttesen adja e műnek az erényét, egyediségét. Ennél persze rövidebben is megfogalmazhatom, hogy miért a kedvencem: megindító, szép olvasmány.

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2014. november 19-én szerda, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!

(Forrás: Dr. Fábián Adrián egyetemi docens, tanszékvezető, PTE Állam- és Jogtudományi Kar, Közigazgatási Jogi Tanszék)