A görög mitológia szerint Danaosz király ötven leánya, a Danaidák nászéjszakájukon meggyilkolják erőszakkal rájuk kényszerített férjeiket, ezért haláluk után úgy bűnhődnek, hogy az idők végezetéig vizet kell hordaniuk egy lyukas hordóba. Szabó Magda főhősének „hordójából” azonban nem a víz folyik ki, hanem az idő.

A Danaida életrajz, egy teljesen átlagos, fiatal nő, Csándy Katalin élettörténete, akinek egyszerű vágyai vannak: szerető és odaadó társról, selyem menyasszonyi ruháról, csodaszép jegygyűrűről, családról álmodik. Élete a harmincas-hatvanas évek Magyarországán zajlik, ezen évek mindenki számára sorsfordító történései – a második világháború, a kiépülő pártállami diktatúra, az ötvenes évek bénító és félelemmel teli légköre, a forradalom és a kádár konszolidáció – azonban a regényben csupán háttérben zajló eseményekként vannak jelen, ugyanis Katalin alig-alig vesz róluk tudomást. Szabó Magda Danaidájának ez a bűne: nem figyel, nincs jelen… saját életébe is alig avatkozik be. Vágyait a közvetlen környezetében élők boldogságának függvényében értelmezi, így nem veszi észre, hogy lassanként mindenről lemond, ami számára fontos. Az önzetlenül viszonzott szerelemről, egy igaz barátról, a megálmodott esküvőről, a gyermekvállalásról. De minden áldozata hiábavaló. A Danaida büntetése ugyanis az, hogy mire képes szembenézni veszteségeivel és felismeri tettei hiábavalóságát, elmegy mellette történelem, s lehet, hogy az élete is.

A Danaida világába a történelmi események alig-alig szüremkednek be, pedig észrevétlenül is alakítják a főhős sorsát, ám ezek, ahogy azon ritka alkalmak, amikor Katalin mégiscsak cselekvésre szánja el magát, a munkahelyi önéletrajz számára érdektelenek vagy egyenesen veszélyesek. Szabó Magda regénye ily módon nemcsak saját cselekvésképtelenségünk veszélyeire figyelmeztet, de arra is, hogy az ötvenes-hatvanas években mi mindent ítélt felejtésre és elhallgatásra egy a rendszer elvárásainak megfelelő narratív keretbe rendezett önéletrajz.

Polyák Petra

PTE Egyetemi Levéltár