A felszabadult néző című, 2008-ban a La Fabrique kiadónál megjelent kötet öt hosszabb esszét fog egybe, amelyek Rancière legutóbbi nyilvános előadásainak szerkesztett változatai...

A címadó szöveg közvetlenül kapcsolódik a szerző nyolcvanas években írott könyvéhez, A tudatlan tanár-hoz (Le Maître ignorant, 1987), amelynek fő témája a pedagógiai folyamat emancipációja, azaz a hierarchikus előfeltevések alól való felszabadítása. A felszabadult néző így az a néző, akinek többé nem vonják kétségbe képességét a látásra, ahogyan azt a filozófusok és médiateoretikusok Platóntól Guy Debordig folytonosan tették.

A Ranciére által javasolt emancipációs folyamat kiegészítő tárgya a „tűrhetetlen” kép, illetve a látás maga, amely az európai kritikai filozófiai hagyományban mint a fizikai aktivitásnál alacsonyabb rendű funkció jelenik meg.

A könyv, műfajának köszönhetően a korábbiaknál közérthetőbb olvasatát adja a francia filozófus alapvető kategóriáinak, mint a művészet esztétikai rendszere, a disszenzus vagy az egyenlőség.