A budapesti Iparművészeti Múzeum szecessziós gyűjteménye kiemelkedő jelentőségű. A tervszerű gyűjtés már az 1889. évi párizsi világkiállítás alkalmával elkezdődött, csúcspontját az 1900-as párizsi világkiállítás jelentette. Az itt megszerzett, a legfrissebb tendenciákat képviselő műveket a múzeum saját kiállításain ismertette a magyar közönséggel, inspirálva a magyar tervezőket és gyártókat. Így hatottak Louis Comfort Tiffany Budapesten bemutatott, lüszter technikával készült üvegei a magyar Zsolnay kerámia-manufaktúra művészi munkájára. A múzeum már ekkor meglévő tekintélyének jeleként akkori főigazgatója, Radisics Jenő az 1902-ben megrendezett torinói Prima Esposizione Internazionale d’Arte Decorativa Moderna zsűrijének alelnöke volt...

A kiállítás kiemelkedő kvalitású műtárgyakkal reprezentálja a szecesszió virágkorának, az 1889. évi párizsi világkiállítás és az 1911. évi torinói nemzetközi iparművészeti kiállítás közötti periódusnak technológiai és művészeti újításait és mutatja be a különféle művészeti ágak és a különböző nemzetiségű alkotók egymásra hatását. A kiállítás anyagának nagy részét jelentő üveg- és kerámiatárgyak – Louis Comfort Tiffany, Émile Gallé, a Daum fivérek és a Zsolnay-gyár főműveinek – bemutatását ékszerek (René Lalique) és kárpitok (Rippl-Rónai József, Otto Eckmann) kiállítása teszi gazdagabbá. A magyar alkotások között szerepelnek Vaszary János kárpitjai, Rippl-Rónai József kerámiái és a pécsi Zsolnay-gyár remekei. A kiállítás első termében az 1900-as párizsi világkiállítás főbejáratát díszítő kerámiafríz egyik eleme és egy 1899-es, szőlőmotívummal díszített Zsolnay-váza látható.