Tizenéves koromban olvastam el először e csodálatos meseregényt, azóta már többször is újraolvasva mindig más és más élményeket ad Michael Ende Fantázia országa, és mindig jó érzés újra Barnabás bőrébe bújva menedéket találni e gazdag világban. Talán a legmélyebb nyomot e könyv adta nekem életem során, maga a történet egyáltalán nem öntörvényű, szórakoztató mese, hanem fogalmazhatunk úgy, az Én allegóriája. Az egyéniség keresésének egyfajta hőskölteménye. Egy kíváncsi, álmodozó, ugyanakkor magányos, a való élettől elforduló kisfiú útkeresése, aki belevész a saját maga által létrehozott fantázia országba, hogy a legvégén visszataláljon belőle a szeretet segítségével.