"Mit tudtak a keresztények a zsoltárokról egészen a legutóbbi időkig, hacsak azt nem, hogy a papi breviárium és a szerzetesi zsolozsma elsősorban ezeket tartalmazza? A nép alig találkozott velük, eltekintve a vesperás énekeitől és a misén elhangzó néhány verstől. Még akik emlékeznek is rá, hogy hallották a De Profundist, gyakran ők sem tudják, hogy zsoltárról van szó...

Miután napjainkban – a legutóbbi zsinat hívása nyomán – élő nyelveken szólalnak meg a zsoltárok, mindenekelőtt azokban ébredt vágy elmélyülni jelentésükben, akiknek mindennapi imádságul szolgálnak. A zsoltárok iránti érdeklődés azonban ennél jóval általánosabb. […] Talán sokkal inkább, mint valaha, szükséges és kívánatos valamiféle beavatás. Nyilván szükség lesz külső segítségre, hiszen sem a szövegolvasás hagyománya, sem az imádság hagyománya nem olyasmi, amit magunktól kitalálhatnánk. Aki rejtett dolgok vonzásába kerül, abban megszületik a vágy a beavatásra." (Paul Beauchamp)