„Kisebb-nagyobb szerelmek még szövődnek Váradon is, de még odáig sem jutnak el ezek a hevületek, hogy bár egyetlen poéma megírásáig elvigyék. (...) Mindössze egyetlen komolyabb – polgári szemmel nézve is: komolynak nevezhető – szerelme szövődött Váradon, egy M. G. nevű fiatal úrilány iránt. Az ifjú hölgy egyformán kacérkodott az időben Bandival és az irodalommal (verseket, novellákat közölt tőle Bandi a Szabadság hasábjain), végül azonban hozzáment egy derék református paphoz, s a jó feleség, mintaháziasszony és gondos anya jelzőket érdemelte ki hamarosan” – olvasható Ady Lajos könyvében.

Az M. G. kezdőbetűs fiatal úrilány Márton Gabriella volt, aki a Szabadság szerkesztőségében ismerkedett meg a költő-újságíróval. Fehér Dezsőné visszaemlékezése szerint Ady kapva kapott az alkalmon, hogy a műveltebb és nyilván gondolkodó fiatal leánynyal beszédes viszonyba jusson.

Gabriella mosolygós, derűs arcú, szép lány volt, ki napi sétái közben nem kis feltűnést keltett fiús kalapjával, különös modorával és rövidre nyírt hajával, amilyet akkor semmiféle nő nem viselt még Váradon. Fehérné szerint Ady fülig szerelmes lett a kis írónőbe. A szájhagyomány szerint Ady, ha egy kevés szabad ideje volt, sietett találkozni a lánnyal, akit a Fő utcának a hársfasoros szakaszán, illetve a Schlauch téren kísérgetett. Hogy ez valóban így történt volna? Bizonyosan nem állíthatjuk, de valószínűsíti a jó egy évtized múlva megszületett A hosszú hársfa-sor című Ady-vers, amely a tavaszi Gabi-szerelem születésének időszakát idézi.

Balassa Sándor emlékezete szerint: Adynak nagyon tetszett a csinos arcú, excentrikusan öltözködő, rövid hajat viselő, kifestett szájú fiatal lány. „Csak Bandi lustaságán múlt, hogy meghódítsa őt” – mondták a költő barátai, s így szorosabb kapcsolatba nem került vele.

A költő vonzalmát versben is kifejezte a Szabadság 1900. május 27-i számában megjelent Gabriella című költeményben, amelyet a Még egyszer kötetben Lázban címmel közölt.

A verset szülő érzelmi-hangulati fellobbanásról Ady beszámol a Szabadság 1900. június 3-i számának Hétről hétre rovatában is. Ady és Márton Gabriella kapcsolatára Szűts Dezső több célzást is tett az általa szerkesztett Színházi Újság számaiban, gyakran ugratta Adyt szerkesztői üzenetekkel, bár a helyi aktualitásokon alapuló csipkelődéseken ma már nehéz eligazodni. Az 1900. november 23-án közölt hír azonban egyértelmű: „Hymen [esetünkben házassági nász]. Ady Endre, a Szabadság főmunkatársa, a jeles poéta tegnap jegyezte el Márton Gabriella kisasszonyt, a nagyváradi lapok kedvelt tárcaírónőjét.”

Ady sietve válaszol a Színházi Újság másnapi számában, és udvariasan cáfolja a hírt: az Ady-válaszcikk után szinte természetes, hogy e kapcsolat megszakadt. Márton Gabriella rövidesen elhagyta Váradot, Debrecenbe költözött, ott is írogatott, majd Káprázatok címmel váradi tárcáit gyűjtötte kötetbe. Ady a Nagyváradi Napló 1901. október 12-i számában írt róla ismertetőt.

Nem sokkal ezt követően, 1905-ben Márton Gabriella férjhez megy Kulcsár Andor református lelkipásztorhoz, aki 1909-től a révi (Vadu Crisului) gyülekezetben szolgál. Szűts Dezső szurkapiszkáló cikkei más hölgyekkel is hírbe hozták Adyt. A visszaemlékezők szerint Ady 1901 tavaszán B. Horvát Irma táncosnőnek és Zách Terka kardalosnőnek is csapta a szelet. Hogy az utóbbi feltételezésnek volt alapja, a Színházi Újság 1901. november 10-i számában Dyb aláírással megjelent aktuális strófák is bizonyítják.

Adyt élénken érdekelte és vonzotta D. Szohner Olga bájos, kislányos kedvessége és rejtélyes, fölényes mosolya, aki a Szigligeti Színház megnyitásakor szerződött naivának Váradra. Ekkor mutatták be neki Ady Endrét, aki nem tett túl jó benyomást a színésznőre – ahogy az egy későbbi visszaemlékezésében olvasható. A megjelenése is elriasztotta, mivel a fiatal újságírót elhanyagolt ruházatúnak, zsíros, csapzott hajúnak látta. Az sem hatotta meg különösebben, amikor megtudta, nemcsak újságíró, hanem költő is. „Többször küldött vagy adott át nekem szerelmes leveleket – emlékezett egy jó fél évszázad elteltével. – Egyszer a színház előtt adott a kezembe egyet: olvasatlanul összetéptem. Ezen fölháborodott: legközelebb odaadta a levelet egy kisdiáknak, hogy hozza el a lakásomra, s ne mondja meg, hogy ki küldi, ha ajtót nyitnak. Néha Peterdyék figyelmeztettek: Ady megint verset írt hozzád. Hiába, nem tudtam szívlelni. Gúnyosan mondtam is neki: Maga mindig csak rímeket költ?

Elriasztottak a könnyelmű, léha, züllött életmódjáról keringő hírek is. Már akkor azt mondták róla, hogy vérbajos. (...) Láttam, olyan természet, aki ajtóstul rohan a házba. Nem szerettem hát vele együtt lenni. Amikor látta, hogy kerülöm, ő is elmaradt.

A bohém társaságokban, úgy láttam, általában kedvelték. Pintér Imre és felesége, Szép Olga később jó barátságban volt vele. (...) Komolyan nem udvarolt sem a színésznőknek, sem a társaságbeli hölgyeknek. Nem is nagyon járhatott sehová, talán nem is fogadták be. Elismerték tehetségét, jó újságírónak tartották, de nem maguk közé valónak. – Kár érte – mondták róla. A bihari úri társaságokat egyébként is sokat támadta, ostorozta. (...) Ki sejtette, mi rejlik benne, mivé nő még?”

Bár Ady kezdettől fogva érdeklődött a bájos naiva iránt, és vonzódott hozzá, Színházi poézis gyűjtőcím alatt verset is írt hozzá, mint láttuk, nem volt hatással rá. Zárkózottsága és a nőkkel szemben megnyilvánuló félszegsége nem is kelthetett érdeklődést vagy vonzalmat a hódítóktól körülrajongott rangosabb művésznőkben.

Nemigen jár több sikerrel Bilkey Irén színésznőnél sem. Még akkor sem, ha rajongóan ír színházi kritikáiban a bájos „ezüsthajú” szubrett-primadonnáról, akit „Irén hercegnőnek” nevez. Bilkey sír címmel 1902. május 8-án a Nagyváradi Napló egy kis cikkében emlékezik meg a „kis ezüsthajú szubrett”-ről, majd 1902. június 10-i számában Irén hercegnő című cikkében gyengéd hangon számol be arról, hogy a színésznő a szemét gyógykezeltetni Budapestre utazott, ahonnan gyógyultan tért vissza.

Kapcsolatuk mélysége nem egyértelmű, talán több volt egyszerű flörtnél vagy könnyed udvarlásnál. Vannak feljegyzések arról is, hogy Ady rajongó szerelme nem maradt egyoldalú. Fennmaradt Bilkey Irén dedikált fényképe a következő sorokkal: „Ady Endrének, a lelkes és tántoríthatatlan vezérnek őszinte barátsággal Bilkey Irén. Várad, 1902. június 17.” E homályos dedikációjú kép keltezése után negyednapra, a Nagyváradi Napló 1902. június 21-i számában Júniusi ősz címmel hangulatos aktuális versikét közöl Ady, többek között az alábbi sorokkal: „Fonnyadt jázmin most a lelkem, / S olasz földért sir... hiába, / Pedig oda az út könnyen / S – Kaposváron viszen át.” E pár sor arra utal, hogy Bilkey Irén a színtársulat nyári állomásán, Kaposvárott játszott. Ady néhány nap múlva el is utazott Kaposvárra. Útjáról július 4-én Thália pongyolában címmel közöl riportot. Ebben Bilkey Irénről mindössze annyit ír, hogy rózsás színben van a kis primadonna, aki legalább tíz kilót akar hízni...

Két nap múlva hasonló címmel újabb riportot közöl a váradi színészekről, akik szabadidejükben gyakran kirándulnak egy nyári mulatóhelyre, ahol kuglizni is lehet. Nem hagyta szó nélkül azt, hogy „a nők között Bilkey Irén dobja legbiztosabban a kugligolyót”.

1902. augusztus 17-én Ady I. hercegnőhöz írt versét találom a heti krónikában – emlékezett Fehér Dezsőné. – Amint tudjuk, az itt következő vers idővel Szívek címen megjelent a Még egyszer kötetben, majd Szívek messze egymástól címmel az Új versekben. „Messze egymástól” – Bilkey azokban a hetekben Balatonfüreden játszott.

T. Peterdy Etus, aki ebben az időben 16-17 éves lány volt, és édesapja, Peterdy Sándor mellett már fel-fellépett a színpadon, úgyszintén ott volt Kaposváron, ahol Ady az ő vendégük volt. „Bilkey nagyon helyes kis nő volt, nem csoda, ha Ady az ő kedvéért útra kelt. – emlékezett jóval később. – Nekünk, fiatal lányoknak Ady mint ideál sohasem tetszett. Nem adott magára semmit. Csapzott, nagy haja volt, ő maga pedig cinikus kedvű, keserű ember. De neki sem tetszettek a fiatal lányok. Inkább az asszonyok.”

De hogyan vélekedett a fiatal újságíróról Bilkey Irén? Majd csak jóval később, 1940. december 24-én szólalt meg a Pest egyik cikkében: „Mikor én a nagyváradi színházhoz kerültem, mint Rákosi Szidi mama jeles növendéke, a Nagyváradi Napló ismert írója és színikritikusa volt Ady Endre. Sokszor találkoztunk Fehér Dezsőnénéi, a Napló szerkesztője feleségénél, aki a postillon d’amour [szerelmi postás] szerepét is betöltötte, mert Bandi általa üzente meg hódoló szerelmét irányomban. Érzelmeit cikkekben és kritikákban is kifejezte. (...) Sajnos, most már nekem is fáj, hogy Bandi szerelmének viszonzására sor sosem került. Egyrészt érzelmi okokból, mert akkor a csapzott hajú íróember nem volt rám nagy hatással, másrészt rövid színipályám Kolozsváron át a pesti Magyar Színházig ívelt, jöttek a nagy sikerek. (...) Majd 1903-ban búcsút mondtam a színpadnak, férjhez mentem a budapesti újságírók akkori főorvosához, dr. Nagyhoz.”

A szerelem tehát 1902 nyarán elmúlt, de akkor már megjelent Rienzi Mária orfeumdíva, de ez már egy külön történet.