Nagy adósságot törleszt a L’Harmattan Kiadó a jelen kötet megjelentetésével, mert bár hazánkban Claus Hugo gyakorlatilag ismeretlen szerző, addig hazájában, Belgiumban a huszadik század legismertebb, legnagyobb hatású irodalmi és közéleti alakjaként, a kortárs flamand líra és próza megkerülhetetlen óriásaként tartják számon. Életműve hatalmas: versek ezerszám, több száz esszé, forgatókönyvek, műfordítások, librettók, harmincöt dráma, több mint félszáz színmű, több mint húsz regény szerepel hagyatékában. Mind közül kiemelkedik azonban a Belgium bánata, amely a flamand nép valóságos nemzeti regényévé nemesült 1983-as megjelenése óta.

Az önéletrajzi forrásokból táplálkozó, 1939 és 1947 között játszódó grandiózus mű főhőse a történet kezdetekor tíz éves (tehát az íróval pont egykorú) Louis Seynaeve, aki egy Kortrijk (vagy Courtrai) városához közeli flamand faluban, Walléban nevelkedik.

Amikor szülei bentlakásos iskolába íratják, az élete nemcsak megváltozik, hanem egyenesen meg is hasad – akárcsak a világ körülötte: mialatt Louis mikrovilágában egy érő kamaszfiú érzékeny, mindenre reflektáló lelkisége karambolozik a rákényszerített fegyelemmel, addig Európa fokozatosan lángba borul, felperzselve lassan Belgiumot, az otthonát – és a gyerekkorát is.

A mű azonban jóval több egy kisfiú felnőtté válásának krónikájánál: amellett, hogy cizelláltan kidolgozott lélektani és fejlődésregény, háborús történet, szociográfia, posztmodern írás, számos klasszikus irodalmi utalást magába olvasztó intertextuális szövegfolyam is egyben. Nem könnyű, de a magával ragadó olvasmány, valódi alapmű a maga műfajában, amely a közelmúlt Belgiumának pontos körképét adja belső perspektívából ábrázolva – minden művelt olvasónak ajánlott.