A családtörténeti könyvek két részre oszthatóak: léteznek a szigorúan genealógiai munkák és a történelem keretébe érzékenyebben beillesztett feldolgozások, amelyek egy adott – főképpen főúri – família történetét, sőt történeti szerepét adják elő, több-kevesebb „érdekességgel” együtt tárgyalva.

A felső-magyarországi családok egyik leghíresebbikét, a Zayakat dolgozta fel a harminc éve családtörténettel is foglalkozó szerző, mégpedig az utóbbi modell szerint.

Az eredetileg a délvidéki Valkó vármegyéből származó nemzetség a 12. század elején lépett ki a fényre, majd négyszáz év múlva, a 16. század közepén királyi jutalmazás következtében kerültek Tren-csénbe. Fukári Valéria ekkor, az 1540-es években veszi fel a fonalat és követi végig a Zayak útját – a velük rokonságban lévőkkel együtt – egészen a szabadságharcot követő bő évtizedig.

Az 1526-ot követő zavaros fél évszázadban török fogság, jószágelzálogosítás, török elleni és Béccsel összefogó politizálás bontakozik ki a Zay család történetéből. Ennek tárgyalása után a szerző – első ránézésre furcsa – kitérőt téve, egy oldalági família, a Petrőczy család útját járja be, akikre drámaian hatott az 1670-es Wesselényi-féle összeesküvés megtorlása. A szegről-végről még Thököly Imrével is rokonságban lévő Petrőczyek ezt követően is erősen függetlenségi politikát képviseltek. Rákóczinak például egy tábornokot is adnak, akinek özvegye (a Révay család leszármazottja) viszont már egy Calisch nevű császári ezredeshez megy hozzá másodszorra.

Mindezen kitérő után folytatódik a Zayak históriája: részvétel Bethlen hadjáratában, 1647-ben bárósítás az Udvar által, majd szereplés a Thököly-felkelésben és a Rákóczi vezette háborúban. 1681-ben nádorjelöltet állítanak a Zayak, feltűnik köztük egy protestáns írónő, az 1700-as évek első harmadában egy képviselőjük bekapcsolódik a spanyol örökösödési háborúba, katolizáló leszármazottjuk Kollonitz néven Bécsben dolgozik, ám csakhamar az ország vezető evangélikus arisztokrata famíliája lesznek.

A Zayak részletezése után ismét egy oldalági mellékvágány következik, ahol a Calisch-leszármazottakról és az evangélikus Prónayakról olvasunk. Majd csakhamar kiderül, hogy a többszörös elágazás után egy leány révén az oldalág visszatér a főáramba, amikor egy Zay-jal házasodik össze Marié Calisch, akinek édesanyja Prónay-leány volt.

A meglepő fordulat után az 1831-ben grófi címet kapott Zay Károllyal, a magyar reformkorból is jól ismert politikussal folytatódik tovább a történet. A Főrendiházban a szabadelvű, majd liberálissá váló ellenzék oldalán politizáló Zay Károly evangélikus főfelügyelő és a két protestáns felekezetet egyesíteni szándékozó, s így nem éppen szlovák-barát unió-párti főúr volt. A szabadságharc leverését követően a császáriak elfogták, majd 1849 után mérsékelő publicisztikai munkásságot fejtett ki, 1871-ben hunyt el.

Az 1994-ben kihalt Zayak három évszázadát összefoglaló szerző bőven idéz a tanulságos, szép és informatív családi levelezésből, munkájához magyar, német, szlovák, latin és francia nyelveken olvasott forrásokat. A kötet lábjegyzetek nélkül, ám bő irodalom- és levéltári forrásjegyzékkel készült. A sok és jól összeválogatott kép élvezete közben csupán a családfát hiányoltuk a munkából.