Ezennel átnyújtok a zene barátinak egy útmutatást a harántfuvola játékához. Azon fáradoztam, hogy az alapelemektől kezdve mindent világosan megtanítsak, ami ennek a hangszernek a játékához szükséges. Ezért némileg hosszasabban belebocsátkoztam a zenei gyakorlatban megmutatkozó jó ízlésről szóló tanításokba is. Quantz munkája egy fontos sorozat elindítója. Megjelenése után négy éven belül látott napvilágot Carl Philipp Emmanuel Bach billentyűiskolája, a Versuch über die wahre Art das Clavier zu spielen és Leopold Mozart hegedűiskolája, a Gründliche Violinschule. A Fuvolaiskola sokkal több annál,mint amit a címe ígért: a fuvolajátékon kívül bevezet a korabeli zenészi lét legfontosabb kérdéseibe, és abba is, milyen a jó zene, és milyen a jó zenész. A könyvnek alig egytizede foglalkozik a fuvolajáték szorosan vett technikájával: szájtartással, fúvásmódokkal, ujjrendekkel. A többi, a nagyobbik rész, óriási tapasztalaton alapuló elvi és gyakorlati útmutatást ad arra, hogyan is játsszunk egy francia adagiót vagy olasz allegrót, milyen díszítések illenek legjobban egy érzelmes dallamhoz vagy egy szemtelen gigue-hez. Túl ezen, hogyan is játsszunk úgy egy zeneművet, hogy általa elérjük azt, ami a zenében a legfontosabb: hogy megindító és tetszetős legyen.
