A Jumurdzsák gyűrűje gyorsan felkerült az eladási toplistára, hiszen ki ne szeretne kipróbálni egy időgépet, amelynek segítségével megnyílik előtte a történelem kapuja? Ki ne égne kalandlázban, ha kézzelfogható bizonyítékra lelne létező és kitalált történelmi alakok kapcsolatáról? Ha egy térkép és egy megsárgult papírlapra írt pár sor több mint száz évvel repítené vissza az időben, ha ráadásként mindezek mellé találna egy titkosírást is – és ha együtt nyomozhatna valakivel, aki történetesen egy regény főszereplője?

A közkedvelt popsztár, Pierrot (Marosi Z. Tamás) sikeres producer, játékfejlesztő, és most már regényíró is. Társszerzője, Szélesi Sándor, neves sci-fi író közreműködésével könyvében egy több évszázados legenda nyomán haladva deríti fel Jumurdzsák gyűrűjének történetét. A szerzők és az olvasók szerint is igaz, hogy Eger már önmagában képes beindítani mindazok fantáziáját, akik kicsit is fogékonyak a regényes, romantikus kalandokra. A magyar történelem pedig tálcán kínálja a lehetőségeket egy kis fantáziálásra. Miért kezdett regényírásba a sokoldalú kreativitással megáldott Pierrot? A város által kiírt pályázat éppen csak beindította fantáziáját, hogy elgondolkodjon egy fantasztikus történeten, amely megvalósulhat kalandjátékként, ráadásul összekapcsolódhat egy régóta érlelődő tervével, az interaktív filmmel. Ezek házasságából született végül a Jumurdzsák gyűrűje. A több mint 20 órányi játékidőt, 800 panorámaképet, 35 színészt foglalkoztató és másfél órányi filmanyagot tartalmazó számítógépes program a 2007-es e-fesztiválon elnyerte a Magyar Tartalomipari Szövetség aranyérmét. A játékprogram sikerét jelzi, hogy a kulcsfontosságú helyszínek zarándokhellyé váltak az Egerbe kirándulók körében.

A játéknak és a könyvnek is főhőse Jonathan Hunt, a harmincas éveiben járó, magyar származású amerikai újságíró, a kalandtól nem megriadó, de nem kifejezett kalandor főszereplő, aki ráadásul „eléggé magyar” ahhoz, hogy vonzalmat érezzen az ország és a kultúrája iránt, de eközben „eléggé külföldi” is, hogy rácsodálkozzon szinte mindenre, amivel találkozik, hiszen tulajdonképpen nemigen ismeri Magyarországot. Ez utóbbi miatt a főhős karakterével való azonosulás nagyon könnyen ment a játékosoknak, hiszen Jonathan Hunt nevében, vagy bőrébe bújva csodálkozhattak el ők maguk is mindazokon, amelyek viszont – elvileg – többnyire ismert adatok és tények az itthon élők számára. Mint a legtöbb szerző művében, nyilván Jonathan karakterében is valamennyire fel lehet ismerni az alkotót magát, aki belesodródik egy évszázados misztikus bonyodalomba, amely kapcsolódik az Egri csillagok című regényhez és írójához, Gárdonyi Gézához. Főhősünk kezdetben kételkedik a rejtély magját képező időutazásban, ám egyre inkább el kell hinnie, hogy létezik ilyen. És az olvasó is osztozik hitében: igen, ez a regény igazi időutazás!

A fikció Pierrot történetében tulajdonképpen csak habarcsként köti össze a valóság tégláit, amelyekből felépül. Megrészegíti ugyanis az élmény, amikor fel lehet tenni egy történet után a kérdést: tényleg így történt? Lehet, hogy nem (vagy nincs bizonyítékunk rá), de akár történhetett volna így is… A fantasztikus ötlet mögött mindig egy alternatív történelmi sztori áll, amelynek egyes építőelemei épp ott helyezkednek el, ahol a valóságban is, csak éppen egy-egy összekötő motívum valóságalapja kérdőjelezhető meg. A regény három idősíkban játszódik: a jelenben, mintegy száz évvel ezelőtt és a XVII. században – amelyben szereplőként megjelenik Gárdonyi regényalakja, Jumurdzsák is, és az időgép feltalálója, Ábray professzor. A főszereplők felkeresik Budapestet, a száz évvel ezelőtti Londont és Berlint is. A fordulatos, izgalmas, titkokkal teli fantasztikus regény méltán arat már az első hetekben nagy sikert, nem hiába hasonlítják a Da Vinci-kódhoz, ám a magyar vonatkozás is éppen elég vonzerő: fikció és valóság, mindannyiunk egyik legelső olvasmányélménye, az Egri csillagok aurája lengi körül, valamint a nem kevésbé rejtélyes Gárdonyi-féle titkosírás is megjelenik benne.