A Somogy megyei helység, Kálmáncsa nevét akkor kapta, amikor Kálmán király cseheket telepített oda. Ebből lett Kálmán-csehi, majd rövidített alakja, Kálmáncsa.

A XVI. században igen jelentős település volt, itt létesült az első református főiskola, és neves fiaként tisztelheti Kálmáncsehi Sánta Mártont, a magyarországi reformáció egyik kiemelkedő alakját is. A helység a XVII. századra elvesztette korábbi rangját, a tulajdonát képező, használaton kívül lévő graduál pedig átkerült Csurgóra, ahol a  Református Gimnázium könyvtárában ma is féltve őrzik.

A kézirat feldolgozására Ferenczi Ilona zenetörténészt kérték fel, aki a könyv előszavában történeti áttekintést is ad. Ebből megtudjuk, hogy a graduálok, köztük a Kálmáncsai, azokat a magyarra fordított középkori eredetű liturgikus tételeket tartalmazzák, amelyek tartalmilag megegyeznek a protestáns hitelvekkel. Ebből következően a középkori liturgia nagyon kis részét fordították le, elsősorban a vesperára készült tételeket. Bethlen Gábor felkérésére negyven kéziratos graduált gyűjtöttek Magyarország területéről, ezekből készítettek udvari papjai többéves munkával mintát, ami aztán az 1636-ban kinyomtatott Öreg Graduál alapjául szolgált.

Kiadásával a korabeli szerkesztők arra törekedtek, hogy a magyar nyelvű protestáns gyülekezetek istentiszteleti liturgiáját egységesítsék, és ez a cél vezette I. Rákóczi György erdélyi fejedelmet is, amikor a kiadvány kétszáz példányát széjjelküldte a nagyobb protestáns gyülekezeteknek.

– A vespera zsoltározó istentisztelet, ezért a graduálban körülbelül félszáz zsoltár található, ezen kívül a zsoltárok keretversei, az antifonák, továbbá himnuszok, a verses énekek, responzóriumok és maga a Magnificát, Mária éneke, valamint a záró áldás, a Benedicanus – ismerteti a Kálmáncsai Graduál tartalmát Ferenczi Ilona.

Magától adódik a kérdés, hogy a kétszáz példányban nyomtatott Öreg Graduálból,  valamint az összeállításához felhasznált negyvenből mennyi maradt az utókorra?

Ferenczi Ilona tudomása szerint mintegy húsz teljes és néhány töredékes kéziratos graduált ismerünk, az Öreg Graduál kétszáz példányából pedig tizenöt lehet az  országban és Erdélyben, némelyik XVIII–XIX. századi bejegyzéseket is tartalmaz.

– A Kálmáncsai Graduált a XIX. században vitték Csurgóra, tehát már akkor sem használták, mivel a református egyház liturgiája lényegesen egyszerűbbé vált, a fent említett XVII. században Erdélyből kiindult egységesítő törekvés is inkább csak terv maradt. Azért sem forgatták gyakran ezeket a Biblia szövegén alapuló graduálokat, mert akkorra már felerősödött a gyülekezeti énekek iránti igény, másfelől az ellenreformáció után siettek elhagyni mindent, ami a katolikus egyházra emlékeztette
a protestánsokat.

Ez is akadályozta a továbbiakban a terjedését, hasonlóan a felvilágosodáshoz és a racionalizmushoz – ismerteti kutatási tapasztalatait Ferenczi Ilona.

Ha kezünkbe vesszük a Kálmáncsai Graduálról készített facsimile kötetet, rögtön feltűnik, hogy a középkori latin nyelvű gregorián kottához hasonlóan a kottafejeket itt  is négy vonalra rögzítették a napjainkban szokásos öt helyett, a sorok elejéről viszont hiányoznak az értelmezéshez szükséges kulcsok. A feladat mégsem megoldhatatlan, mert a középkori zenében jártas szakember át tudja írni a kottát jelenkori használatra.

Az olvasás nehézségeinek kiküszöbölése céljából a mai nyelvhasználathoz közelítette a szöveget, de a helyesírási kiigazítás mellett megtartotta a nyelvjárási jellegzetességeket, így a kötethez tartozó CD-felvételen ennek megfelelően adja elő az énekeket az énekkar.

A a zene-, valamint vallástörténeti szempontból értékes Kálmáncsai Graduál facsimile és átdolgozott változata múltunk hitelesebb megismerésének, megőrzésének fontos adalékai. /Magyar Demokrata 2007. (szerkesztve)

Kálmáncsai graduál - Két kötetben CD melléklettel

Nemzeti Kicseinkért Egyesület, 2005. 1-2. köt. 296+139 p. A Csurgón őrzött protestáns egyházi énekeskönyv CD-mellékletet is tartalmazó hasonmás kiadása alighanem a legfigyelemreméltóbb a 2005-ben megjelentetett somogyi vonatkozású könyvek között.

A graduál az 1620-as években keletkezett Kálmáncsán, amely a reformáció korában  jelentős településnek számított. Az időközben használaton kívül került énekeskönyv utóbb a csurgói református gimnázium könyvtárába került, ahol ma is nagy becsben tartják. A most megjelentetett mű első kötete az 1985-ben restaurált kézirat rendkívü szépen sikerült hasonmás kiadása, a második kötet pedig a Kálmáncsai graduál mai nyomdatechnikával készült átiratát, valamint a könyvtörténeti ritkaságról szóló és  értelmezését megkönnyítő tanulmányokat tartalmazza. Ferenczi Ilona és Pap Gábor írásai egyháztörténeti, valamint zene- és művészettörténeti szempontból is bemutatják az énekeskönyvet, vázolják keletkezéstörténetét, megvilágítják jelentőségét, de  nem csupán mint könyvészeti emlékről beszélnek róla. A bevezető szerint a kiadásnak az is célja, hogy sikerüljön életre kelteni s az istentiszteletek gyakorlatába újra beültetni a protestáns liturgikus hagyatékot.

Kálmáncsai graduál - 1620 - 1626

A graduálok a korai protestantizmus kéziratos énekeskönyvei. Ünnepi himnuszokat, litániákat, szertartási énekeket tartalmaznak magyar szöveggel és gregorián dallamokkal. Büszkék vagyunk arra, hogy három graduált is őrzünk: a Csurgói-, a  Kálmáncsai- és a Rinyaújnépi énekeskönyveket.

Mindhárom fontos darabja kultúrtörténetünknek, mikrofilmre másolva kutathatók az  MTA könyvtárában is. A Brockhaus-Riemann zenei lexikon graduál szócikkében a fontosabbak között sorolja fel a Kálmáncsait és a Csurgóit.

A Kálmáncsai-graduál kötéstábláján belül olvasható:

Az kálmán-cselyi R.Szent Eklézsiáé ez a könyv. Anno Domini 1644 die 10. 8-bris. A szövegkezdetek iniciálékkal, szép gót betűkkel díszítettek. A teljes munka egyetlen kéz írása, csak elszórtan található benne más keze munkája.

Az énekei négyvonalas kottára vannak írva. Összesen 149 fóliót tartalmaz.

Méretei 357 x 220 mm. A graduál megírásának ideje több helyen is megtalálható a  könyvben.

Például a Litania Maior alatt 1622, az 53. lapon 1626 szerepel, a 322. lapon ugyancsak az 1622-es évszám látható.

A legelső helyen az adventi himnuszok foglalnak helyet, majd nagyszámban karácsonyi énekek következnek (pl.„Christus születik nekünk …”).

A következő oldalakon a Litania Maior indul az „Uram irgalmazz” kezdetű énekkel, majd dicséretek, zsoltárok és a  responzóriumok után a passióval zárul a graduál.

Részlet a Csurgói Református Könyvtár honlapjáról