A könyv a 20. századi modern magyar művészet egyik kiemelkedő alakját mutatja be, akit elsősorban építészként ismernek, de festői, grafikusi, reklámgrafikusi és művészeti írói munkássága is jelentős. Nélküle másként írnánk a huszadik századi magyar építészet és művészet történetét. A pécsi születésű Molnár Farkas 1921-ben kezdte meg tanulmányait a weimari Bauhausban, majd hazatérve bekapcsolódott az itthoni avantgárd körök munkájába. 1929 és 1945 között alig másfél évtized állt a rendelkezésére életműve felépítésére. Megvalósult munkáinak száma alig éri el a negyvenet, főként lakóházakat, néhány középületet, ipari épület és kiállítási pavilont, illetve enteriőrt tervezett. A könyv olyan hiánypótló nagymonográfia, amely a hosszú évek óta folyó kutatás alapján közreadja a teljes oeuvre-katalógust, Molnár fontosabb írásaiból egy bőséges válogatást és az életművet bemutató és a kor építészetét értelmező esszéfüzért. Nem szűk szakmai közönségnek szól. Bár az építészet dominál benne, helyet kap a könyvben Molnár festői, grafikai, alkalmazott grafikai munkássága is.
