Szücs György művészettörténész (Magyar Nemzeti Galéria), 20.századi művészetünk szakértője így ír a monográfiáról:

 „A 19. század közepétől a különféle jelzőkkel ellátott realizmus, a hol támogatott, hol bírált, az avantgárd nézőpontból pedig szinte értelmezhetetlen szemléletmód és valóságábrázolás széles medrét a fajsúlyos életművek mélyítették el. Szurcsik János ötvenes években induló pályája egy kötelező elvárásrendben, a szocialista realizmus idején kezdődött, de a vállalható elődök, Derkovits Gyula és Nagy István, majd tanárai, Rudnay Gyula, a Képzőművészeti Főiskolán Barcsay Jenő, Domanovszky Endre, Szőnyi István és mások művészi és morális példája nyomán hiteles, egyéni képi világot alakított ki. A mester mindvégig megőrizte színes festőiségét, amelyet konstruktív szerkezetbe szorított, máskor expresszív vagy lírai hangulatot közvetítő kompozíciók jellemeznek. A magvetők, a kaszálók, az utazók ciklusokba sorolható csoportjai végigkövetik az életutat, a monumentális műfajok, történelmi jelenetek mellett viszont a személyes környezet intimebb alkotásaival és a modern kor lenyomataival is találkozhatunk a könyv lapjain feltáruló gazdag, ám ma már alig ismert életművében.”