Az ember soha nem látott mértékben szennyezi és rombolja környezetét, a tájat, amely nemcsak az életminőséget csökkenti, hanem az életmennyiséget is megrengeti. Esztétikai zavarokat okoz. Árt és bánt. A helyzet pedig csak romolhat a föld túlnépesedése folytán. Szennyezés / Jóvátétel (Pollution / Remediation) a címe Csikós-Nagy Zsuzsanna november 5-én New Yorkban megnyitott installációs sorozatának. A művészet különleges, bár nem ismeretlen eszközeit hívja segítségül, hogy belekiáltson a pusztulási folyamatba: világméretű szennyezéshez vezet az iparosodás és a tájba helyezett ipari szerkezetek, épületek növekvő száma...

Az epoxigyantába ágyazott manipulált digitális fényképek konstrukcióit dobozokba építette be. Ezeket hátulról megvilágítva helyezte a falra egymás után. Első pillantásra fénylő és színes motívumok kavalkádját érzékeljük; azonban ha elmélyülünk, észrevesszük a visszatérő elemeket, mint például az olajkút. Továbbsétálva a "kapszulák" előtt, ahogy a művész nevezi a dobozokba merevített képeket, rádöbbenünk, hogy letisztulnak a gondolatok: a kiállítás végén már az újrahasznosítási folyamatot éljenző alkotások láthatók, különös figyelemmel a papír- és autógumi-hulladékra. Van remény, a szennyezési folyamat megállítható; természetesen az újrahasznosítás mint eszköz jelenik meg a művész kezében, egy a lehetséges megoldások közül.

Visszaemlékezik, hogy Magyarországon a hatvanas években távoli, csaknem megközelíthetetlen helyeken gyárakat telepítettek nem is feltétlenül a gazgaságosság okán; ezek ma kísértetként, "rozsdás testként" jelennek meg a tájban. Azonban Csikós-Nagy látomása nem korlátozódik Közép-Európára. Felkínált alkotásai univerzálisak; az univerzális termelés ígérete az univerzális szennyezés problémájává vált.