A valódi szellemi élet az 1956-os forradalmat követő évtizedekben bensőnkben zajlott és a perifériákon. Padlásszobákban, poloskás legénylakásokban, műterem-kiállításokon, klubokban. Ha búvópatakszerűen is, de volt, és komoly értékek teremtődtek. A SORSferdítő IDŐK visszaemlékezéseiben jórészt ezt az időszakot idézem fel, valamint fényművészetem indulását, s azt a nemzetközi érdeklődést, amelynek legfontosabb következménye a világ első mediális kutatóintézetébe, Cambridge-be, a Massachusetts Institute of Technologyn működő Center for Advanced Visual Centerbe való meghívásom, tagságom. Ehhez az experimentális munkához kapcsolódnak a nagyszabású „technikai művészetekre” épülő kiállításokra való meghívásaim a Frankfurt am Main-i Licht-Blickétől a koppenhágai Lux Europae-ig. A hazai művészeti irodalom ezekről a meghatározó jelentőségű kiállításokról keveset tud, noha a fényművészet már-már magyar unikum, és a nemzetközi fényművészet legjelentősebb tárlataihoz tartoznak.
Engedélyezi, hogy összegyűjtsük és felhasználjuk az adatait, ezáltal személyre szabhassuk az Ön számára nyújtott szolgáltatásainkat?
Állítsa be az Ön számára elfogadható viselkedési módokat vagy látogassa meg e célból létrehozott bővebb információt tartalmazó oldalunkat, hogy tájékozódjon a lehetőségeiről!