Elképesztő ismeretanyag van Rozvány György könyvében, és kilencvenkilenc százalékunk számára a kötet tartalmának kilencvenkilenc százaléka abszolút újdonság. A kötet minden sora egy-egy meglepetés, de legalább kellemes: meg lehet érteni még egy olyan zárt országot is, amilyen Szaúd-Arábia. Sőt, érdemes is megérteni, hiszen az arab világ gazdaságilag legerősebb államáról, az iszlám szülőföldjéről van szó.

És érteni kell, már csak azért is, mert Szaúd-Arábia értése nélkül szinte semmit nem lehet igazából megérteni abból, ami a mai világban a muzulmánok és közöttünk történik. A szaúdiak nem „csak” a pénzükkel, hanem vallási és világi (már amennyire ez ebben az esetben elválasztható) eszmei befolyásukkal gyakran döntő szerepet játszanak több tucat politikai konfliktusban is. Jementől Boszniáig, de innen és onnan túl is. Hiszen közvetlen közük van ahhoz a ketyeréhez, amelyik a benzinkútnál pörögve szívja ki a pénzt a zsebünkből, működjön bárhol a világon.

Ehhez képest enyhén szólva nem ismerjük a szaúdiakat. Magam, külpolitikai újságíró létemre, eddig összesen kettővel találkoztam élőben, pont akkor, amikor Szaúd-Arábia és Magyarország fölvette a diplomáciai kapcsolatokat. Az is alig tizenegy éve volt. Igaz, a királyság sincs még hivatalosan százesztendős (2031-ben lesz az), pedig az ókori Kelet nem akármilyen öröksége is az övé.

Ami nekünk a görög meg a római, az a világ nagy részén egy kicsit görög és római is, de ennél sokkal inkább heves (ezt jelenti az arab szó arabul). És majdnem ezerötszáz éve az antik arab örökség betelepült az iszlám kertjébe. Ezer éve az iszlámarab civilizáció sokkal fejlettebb volt a korabeli európainál, sőt: hogy az európai utóbb annyira erőre kaphatott, abban nagy szerepe volt annak, hogy megmerítkezhetett az arab forrásokban is.

És az iszlám kertjének egyik külön kertvárosa Rijád (azt jelenti: kertek), a szaúdi főváros. Rozvány mindent elmesél róla, ahogy az egész hatalmas országról is, rövid, világos, mégis sodró erejű mondatokban. Hogy ő honnan tudja mindezt, rejtély – hacsak Rozvány nem olvasta korábban a Rozvány könyvét, mint ahogy Rozvány megírta volna.

Nem tréfálok, csak az elképesztő tudás előtt tisztelgek bugyután. Mekkába elvileg nem mehet gyaur, az olvasó mégis végigmehet a zarándoklaton, hadzsi persze nem lesz belőle, de tájékozott, értő és megértő ember igen. És arra is rájön, mitől lett a jordániai Petra a világ újonnan megválasztott hét csodájának egyike, és mi közük ehhez a szaúdi nabateusoknak.

Látunk még föld alatti vízvezetéket, aranybölcsőt (ez egy bánya). Ábrahám (Ibrahim) házát (ez sejthető meglepetés lesz), és felfedezünk egy titkot, egy aprócska keresztény temetőt Dzsiddában. Apropó, Rozvány másképp írja a neveket, úgy, ahogy a turisták látják majd a feliratokon, ha odautaznak.

És a könyv olvastán sokaknak eszébe jut, hogy el kéne röppenni a boldog Arábiába, és ott legalább a fehér mecsetig eljutni a zarándoklat helyett – itt, 188 kilométerre a Kába kőtől, öltik fel az igazi zarándokok az egyszerű és egységesítő öltözéket. Az umma, az összmozlim közösség tagjaként.

De hova is utazunk? A tömjénútra, (majdnem) minden vallások szent füstjének kereskedelmi fővonalára. Meg autópályákra a sivatagban, és történelmi kikötőkbe, ahol nem nekünk kell lehorgonyoznunk, de hajózni errefelé is muszáj. És nem csoda, ha egy ilyen könyv után sokan turistaként bár, de elzarándokolnak a szaúdi királyságba. Élményért, kultúráért, valami olyasmiért, ami mutatja: ha akarjuk, értjük egymást. Még a tőlünk oly távoli hagyományokat is, amelyekről kiderül: nem minden furcsa, ami ismeretlen. És ha kicsit megismerjük, az lesz a furcsa, hogy korábban furcsálltuk.

Még valami: a szaúdiak olajpénzéből már nem „csak” ingyenes oktatásra és orvosra futja, hanem vízre is. Sótalanítják a tengervizet, és ha sikerül, talán az izzadság is sótlan lesz egyszer. Jó, csak viccelek, persze hogy a munka az élet sója.

A szaúdiak makacsul ragaszkodnak a hagyományaikhoz, miközben a környezetüket rohamosan modernizálják. Kívül új, belül a régi: talán ez is egy lehetséges modell, csak olaj kell hozzá, meg olyan elszántság, amit ebből a könyvből egy kicsit jobban érzékelünk.

Szuk – arab bazár – van egyébként régi és új is: belefér a légkondicionált hipermarketbe.