Tihanyi pályája kezdetén, az 1900-as évek elején Nagybányán tanul, ahol a nagybányai neósok (új festészeti lehetőségeket keresők) révén megismerkedik a legmodernebb francia törekvések, az ún. fauvizmus eredményeivel. Maga is Párizsba utazik, ám ott - elsősorban Cézanne művészetének hatására - a szilárdabb kompozíció, a kép szerkezetének hangsúlyozása foglalkoztatja, ami elvezeti a Picasso és Braque vezetésével ekkor bontakozó kubizmushoz. 1909-ben csatlakozik a Nyolcak csoportjához (Czóbel, Berény, Kernstok, Márffy, Pór, Czigány, Orbán és Tihanyi). Művészetében a fauvizmus, El Greco és Cézanne szerkezetes festésmódja és a picassói kubizmus hatásai ötvöződnek. A tízes évek elején az expresszionizmus és a futurizmus felé fordul, de a harmicas évektől kezdve már az absztrakt kifejezési lehetőségeket keresi. 1933-tól tagja a francia Abstraction-Création csoportnak. Életműve barátainak - a fotós Brassa?nak és André Kertésznek, valamint Jacques de la Frégonni?re festőnek - köszönhetően megmaradt, hagyatéka 1970-ben került haza Magyarországra.