A nyomdai betű az írót az olvasóval, a gondolatot a megértéssel összekötő híd. A betű az üzenethordozó: olyan művészeti forma, amely hatást gyakorol minden írni-olvasni tudó emberre, ám a története javarészében megfelelt a régi mondásnak, miszerint "a jó tipográfia legyen láthatatlan", azaz ne vonja el a figyelmet a maga egyéniségével. A tervezők csak a tizenkilencedik század vége felé kezdtek rájönni, hogy legalább annyit el tudnak mondani a betűrajzukkal, mint az írók a szavaikkal. A forma természetesen ugyanannyi jelentést hordoz, mint a tartalom. Manapság mindenki rendelkezik ugyanezzel a kifejező erővel, akinek akad számítógép a közelében a maga óriási betűtípus-készletével.
A kötet a kezdet kezdetétől beszéli el a történetet, amely az emberi történelmet is híven tükrözi. A tizenötödik századi, a kezdetekről folyó heves vitáktól a legmodernebb betűtípusaink kitalálásáig, Simon Loxley egy regényíró tehetségével beszél a betűink hátterében álló emberekről, a mögöttük lezajlott eseményekről. Hogyan jutott 1438-ban Johann Gutenberg a nyomtatás gondolatára? Van Baskerville-nek bármi köze is Sherlock Holmeshoz? Miért vezették be a nácik újra a gót betűt? Mi az a Zapf? A könyv végigvezet nyomdai betűink történetén, egyúttal a hatásukról és következményeikről beszámoló tanulmány is. Loxley a divattól a propagandáig és az olvasás elterjedéséig megmutatja, hogyan változtatta meg a tipográfia a világunkat. A kötetet mutatók és a magyar tipográfiát is tárgyaló Előszó egészíti ki.
