Ahogy Fabre nagyítóval a kezében, házának kertjében a kaparódarazsak, káposztalepkék vagy a kétöves pihelégy viselkedését vizsgálja, ugyanazzal a türelmes figyelemmel tanulmányozza Marcel Proust – egy rovarász kíváncsiságával és mimikrijével – az arisztokrata, s polgári szalonok szociológiáját. Itt is, ott is egy zárt miliővel találkozunk. Minderről közvetlen utalás is árulkodik Proust regényében. De az sem véletlen, ahogy Fabre művének címe a Rovartani emlékezések (Souvenirs entomologiques) – melynek tíz kötetéből a magyar kiadás csak egy szűk válogatást ad –, s Az eltűnt idő nyomában egymásra pillant. Mert az emlékezés írásmódjában közvetlenül összekapcsolódik az író narratív személyessége és alkotásának tárgya, illetve gondolkodása és gondolkodásának mindennapi helyszínei, szituációi.
Fabre-nál nem az etológia tudományának objektív kristályterében vagyunk, hiszen mindaz, ami tényként megtudható a rovarokról, együtt van annak hétköznapi és tudósi életkörülményeivel, aki ezt elmondja. Így válik írása tanítássá, stílusának finom árnyalatai pedig – 1910-ben irodalmi Nobel-díjra jelölve – szépirodalommá. Könyve olyan szűk terekbe vonja olvasóját, ahol a kicsinységeken való aprólékos elidőzés nyugodt koncentrációja az olvasás idejével azonos. Az idő megállításának ez a világnézete illusztrációira lel a rövid motívumokból és dallamtöredékekből lassan építkező éjszaka zenéiben – Bartók egyes művei vagy a kortárs zeneszerzők közül George Crumb „rovarzenéje” sorolható ide –, ábrázolási módszerének művészi igazolásaként.
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2012. november 21-én szerdán, 14.30 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!
Nagy András muzeológus ajánlásával
Janus Pannonius Múzeum