Ezen a nyáron az egyik legnagyobb élményem azonban a július utolsó hetét kitöltő Carlo Ginzburg: A sajt és a kukacok (Európa Könyvkiadó, 2011.) című munkája volt. Régóta sze-rettem volna magam mögött tudni a XVI. századi friuli molnár világképéről írott könyvet, amit gondolkodásmódja, történettudományi módszerei, filológus alapossága miatt is becs-ben tartanak a mikrotörténelem kutatói. És bár a XVI. századi inkvizíciós iratanyagok alap-ján rekonstruált, hosszantartó per leírása a könyv, ami a Menocchionak mondott Domenico Scandella molnár sorsáról szól, mégsem tudok eltekinteni attól az apróságtól, hogy szerzője az inkvizíció vitatható bizonyító eljárásainak ismeretében jártasságát aktív politikai cselekvésben is kamatoztatta.
A sajt és a kukacok meglehet, hogy a történészek számára alapmű, jómagam azonban ezúttal eltekinthettem attól, hogy szakmai kötelességnek tekintsem az elolvasását. Egy valódi oknyomozás részesévé válhattam, amelynek során – hála az inkvizíció akkurátus jegyzőkönyvezési gyakorlatának – a jó és rossz boszorkányok ténylegesen tételezett világában találkozhattam egy modern szabadgondolkodónak is tekinthető molnárral. Egy parasztemberrel, aki azt hirdette, hogy a világ az erjedésből keletkezett. Az üldözött, eltörölt és elfeledett paraszti műveltség szilánkjait rakosgatta össze a szerző ebben a könyvben az inkvizíció perei alapján. A történettudomány az ilyen Menocchio típusú mellékszereplőket korábban félreállította, létezésükről nem is kívánt tudomást venni. Jó felfedezni, ahogy a vádlók kérdései és a vádlott válaszai közti távolság milyen nagy, hogy szuverén világok, világképek kerülnek egymással szembe. Az inkvizítorok dogmatikus katolicizmusában és Menocchio népmesei vallásosságában. Mai is meghökkentő olvasni a molnár elszólásait, az inkvizítor kérdéseire adott riposztjait, bizarr vallásmagyarázatait, miáltal a népi és elit kultúra XVI. század végi átalakulásának a viszonyáról is képet nyerhetünk. Konkrétan arról, hogy a korai újkorban milyen formában van jelen az archaikus népi mitológia. A szokásos vallás-, és kultúrtörténeti elemzéseknél tekervényesebb nyomozásban veszünk részt. Menocchio semmilyen más teremtéselméletre nem emlékeztető nézeteiben olyan hagyománykincs tárul fel, amelyben a múltban gyökerező mitológiai képzetek fogalmazódnak újra (sajt és kukacok, az angyalok eredete – Védák). Számomra a munka jelentőségét az adja, ahogy a történelmi és társadalmi norma valamint a kivételek „vad csatájának” csillapításában tényleges szerepet játszhat egy könyv. Belőle tudjuk, hogy Menocchio normális forradalmár volt, aki elő-játszotta a reformáció, majd a felvilágosodás számos mozdulatát, ugyanakkor alig megis-merhető irodalmi hordozókon keresztül jutunk el hozzá, így kivételes, kevéssé normaszerű lesz. Ginzburg könyve rehabilitálja a köznapokat, a józanságot, a tények tiszteletét és olyan morális elveket mozgat, amiket illik ma is megsüvegelnünk.
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2012. november 21-én szerdán, 14.30 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!