„A Bogar bárd meséi ifjú varázslók és boszorkányok számára írt történetek gyűjteménye. Évszázadok óta népszerű esti olvasmány, ennélfogva a pattogó fazék és a szerencse színes szökőkútja a roxforti diákok zömének éppolyan jó ismerőse, mint a mugli (varázstalan) gyerekeknek Hamupipőke vagy csipkerózsika” – kezdi a Bogar Bard meséiben J. K. Rowling a bevezetőt, aki a híres Harry Potter-sorozat megalkotója.

A kezdetektől fogva függője vagyok annak a világnak, amit felépített a már említett könyveiben. Számtalanszor forgattam már a kezemben a hét kötetből álló Harry Potter-sorozatot, és külön élmény volt számomra, hogy a sztorit kiegészítő kötetek is követték. Ilyen például a Bogar bárd meséi. A író az általa kreált világot annyira hitelesen állította össze, hogy még olyan részletekre is figyelt, mint az itt megjelenő sztori.

Mert hát bárhol is vagyunk a világban, minden gyereknek van kedvenc meséje, nem? A varázsvilágban ez miért lenne másképp? Így ebben a könyvben öt mesét olvashatnak a mugli gyerekek és felnőttek, melyekre az eredeti sorozatban többször említést is tesz az író.

Külön érdekessége a mesekönyvnek, hogy Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore professzor „saját” jegyzeteivel látta el, ennek köszönhetően az olvasó teljes átszellemüléssel lapozgathat. Számomra olyan meghatározó ez a könyv, hogy időnként kifejezettem vágyom rá, hogy beleolvassak A három testvér meséjébe.

Szívből, szeretettel ajánlom annak, aki szeret gyerek lenni és elveszni a csodákban!
 

Kékesi "Mandarin" Alexandra,
az UnivPécs lapszerkesztője
ajánlásával