Tizenéves koromban került a kezembe a regény, és beleszerettem. Most, negyven évvel később újraolvasva ugyanazt éreztem: a Colas Breugnont olvasni jó. A naplóregény címszereplője asztalos és művész, író, filozófus, mókamester egy személyben, az élet nagy kalandjának kíváncsi élvezője. Zavaros, kusza kor szülötte, a 17. századi Franciaországé. Körülötte háború, ostrom, pestis, árvíz, tűzvész pusztít, de vitalitását, kirobbanó életörömét, emberségét nem győzi le semmi. Persze nem hibátlan ember ő sem, hiszen,mint írja, „bizony bevallom, hét sovány erénynél is jobban szeretek egy dundi bűnöcskét”. Ha mosolyogni vágyunk, olvassuk el ezt a frissességet, életerőt árasztó könyvet, és tanuljuk meg bölcs és humánus életművészünktől: akármi történik, az élet mégis szép.