Középiskolás koromban olvastam először, aztán pár éve újra kezembe vettem. Akkor, amikor már többször jártam Erdélyben. Felnőtt fejjel értettem meg igazán, hogy mit jelent az ember számára a szülőföld, az otthon, a bölcső, és ehhez képest mekkora szerephez jut életünkben a munka, a tudomány. A Székelyföldön megélt hangulat, a poros utcák, az esténként hazafelé ballagó tehenek, a frissen sütött kalács illata a gyermekkorom világát idézte fel. Azóta is minden évben visszatérek, hogy ezt újra megtaláljam. A hétköznap-okon Tamási Áron könyveit, novelláit olvasva élhetem át ugyanezt. A Bölcső és bagoly Tamási Áron három könyvre tervezett életrajzi regényének első része, melyben egyéni hangvétellel, szívhez szólóan beszéli el saját gyermekkorát, megmutatva Erdélyt, a gyönyörű vidéket, a kedves és szerethető székely embereket.
Tamási Áron székely volt: szívében, lelkében, gondolataiban, és ez meghatározta a világ-hoz való viszonyát, írásainak stílusát, hangulatát. Élete, „mint minden más jó szándékú ember élete, tele volt közdelemmel, javító gonddal és tápláló reménnyel.”
Erdélybe elcsendesedni, feltöltődni jár az ember. Tamási Áron írásait pedig azért olvassa, hogy őt követve megpróbáljon mindenen okulva tanítani és az élethez holtig gyűjtse a kedvet.
Hiszem, hogy e felgyorsult – ki tudja merre haladó világban – még nagyobb szükség van az ilyen írásokra.
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2012. november 21-én szerdán, 14.30 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!