Ritka, nemes élvezetet jelentett végigolvasni, illetve el, szét, át… Egy szótárregény (kifejezőbbnek érzem az enciklopédia műfaji megjelöléssel illetni Pavić könyvét). Lineárisan, programszerűen, össze-vissza…, bárhogy olvasható.

Gazdag és dús könyv, akár barokkosan bátornak is tekinthetjük a szerző invencióját, a megragadhatatlan megragadása, az elérhetetlen elérése… A regény miszticizmusa is egy eszköz, mint ahogy a narráció sokfélesége, a közös európai kulturális hagyományok felvillantása is az, s még valami ennél is fontosabb ok miatt hasznos el- és újraolvasni a Kazár szótárt.

A regény egyetlen nép történetét – a kazárokét – mondja fel, de Pavić ötlete azért időtálló, mert fejezetenként más szempontból, más időből közelíti meg ugyanazt a hitvita történetet. A három ábrahámi vallás (arab, zsidó, keresztény) másképpen lát, ítél meg egyazon dolgot, személyt. Aki az egyik „szótár” fejezetben hős, az a másikban aljas gyilkos, vagy haszonleső, pártütő… A könyv játékos, profán burjánzása (mese, anekdota, népi vallásosság, valós történelmi adatok), néhol Gabriel García Márquezhez mérhető misztikus tartalma rokonítható Jorge Luis Borges világával, a fantáziadús szöveglabirintus jellegű regényben oknyomozni éppúgy lehet, mint csapongani, a regény fikciója valóságba fordul, ahogy a mai valóság már-már fikciónak tűnik.

A Kazár szótár, itt, a kelet-közép európai térségben alapmű. Ahol az ördögök köztünk járnak, s éppúgy meghalni készek, mint mi, akik itt időzünk álom és ébrenlét határán.
 

Balogh Robert,
az UnivPécs lapszerkesztője
ajánlásával