A tudományos élet intrikákkal teli, sokszor zavaros viszonyai közé csöppen be az egyetemről a történet hőse, Kertész Zsolt, a fiatal biológus. Az ő mindennapjain keresztül pillanthatunk be a tudomány belső működésének visszásságaiba. A fiatalember gyakornokként, egy nagyszabású projekt keretein belül a saját szakállára, létrehoz „egy beszélő kutyát őssejtek segítségével”. Marci a beavatkozásnak köszönhetően 10 hónaposan több mint 2000 szót tud. Egy öt-hat éves gyerek szintjén beszél... és ami a legizgalmasabb, hogy ő maga is kérdez, tehát nemcsak valami hang és szóutánzó fenoménről van itt szó, hanem egy értelmes beszélőről.

Azonban a beszéd képessége előhív újabb problémákat: Marci a beszéd által, ha gyermeki szinten is, de gondolkodni kezd, és ennek következtében énjének világlátása is megváltozik: önmagát sokkal inkább embernek (vagy, ahogy ő mondja „kisembernek”) tartja, mint kutyának. Vajon tiszteletben kell-e tartani ezt az új lényt, akit/amit a tudomány létrehozott, felruházható-e például személyiséggel, személyiségi jogokkal, vagy mindenképpen fel kell áldozni a tudományos haladás érdekében?

Csányi Vilmos könyve egyszerre foglalkozik aktuális tudományos problémákkal, és annak esetleges filozófiai, teológiai konzekvenciáival. Maró gúnnyal beszél a tudományos világ működéséről, emberi gyarlóságról és nem kevésbé az emberi butaságról. Mindezt remekül ágyazza be egy olyan világba, ahol a tudományos kérdésekben legalább olyan fontos a média, mint egy rangos konferencia.

„Nagy meglepetések előtt áll az emberiség. A tudománynak kötelessége előrehozni ezeket a kérdéseket, és a válaszok elképzelhető lehetőségeit ki kell dolgozni, hogy valamennyire belátható legyen az emberi tudomány útja.” Fejti ki egy kairói antropológiai konferencián tartott előadásában Grünwald Arnold „prof”, a történet Nobel-díj esélyes tudósa.

A történetben kibontakozik a tudomány sikerorientált világa, amiről kiderül, hogy a fizikai és a szimbolikus erőforrásokért folytatott őrült hajsza és kíméletlen harc színtere, és felsejlenek az inkább be nem látott, mint beláthatatlan következmények, amikkel a tudomány, épp a siker érdekében nem foglalkozik.

„Képzeld el, hogy ha már sok ilyen Marci lesz, és az egyedül élő öreg nénikék majd szépen elbeszélgetnek velük, mint eddig, csak ezután a kutyák válaszolnak is, az milyen szép lesz.”

A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2013. november 11-én hétfőn, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!