Amikor a felkérés alapján végiggondoltam, melyik olvasmányélményemet ajánlanám szívesen mások figyelmébe, sok könyv jutott eszembe. Jó volt felidézni, hogy néhány hónapon keresztül a Jókai úti Általános Iskolában az osztályomba járó fiúk egy csoportja minden szünetben együtt olvasta Obrucsev orosz író Utazás Plutóniába című dinoszauruszos könyvét. Szeretettel gondoltam vissza középiskolai tanáromra, aki kérésem alapján elolvasta aktuálisan kedvenc könyvemet, Stephen King Christine-jét és egy irodalomórán elemezte is a művet (azóta fájó emlék, hogy éppen akkor beteg voltam). Szintén a Nagy Lajos Gimnáziumban történt, hogy valaki a padomon hagyta Raymond Smullyan: Mi a címe ennek a könyvnek című kötetét. Ezzel egy több hónapig tartó logikai feladványokkal tarkított utazásra indított, hogy végül megtudhassam: miért is van valami a semmi helyett. Illetve, hogy már túl a negyvenen mennyire elvarázsolt Paolo Coelho Alkimista című csodálatos meséje és milyen fontosnak tartottam ezt megosztani családommal.
Amikor pedig elmondtam feleségemnek, hogy a kedvenc könyvemet kell bemutatnom, magától értetődően kérdezett vissza: ugye a „Műkincsrablók a kisbolygón”-ról fogsz írni? Ugyanis nemrégiben sikerült megszereznem Lars, Don és Ariel, a három űrbéli jóbarát kalandjainak hangoskönyv változatát és éjszakákon keresztül azt hallgattam (foglalkozási ártalom, hogy este már nem szívesen olvasom a betűket, inkább hangoskönyvet hallgatok). Újra átélhettem a fiúk szökésének izgalmát az Astrea űrállomásról, azt, ahogyan felfedezik az idegen űrhajót és megküzdenek a legénységével. Felnőtt fejjel érdekes volt végigkövetni a szülők kálváriáját is: egyszerre kellett megoldani az űrbéli nyersanyag kitermelés zavarait és aggódniuk a megszökött űrhajós palántákért. Szerencsésnek tartom magam, hogy a három jóbarát történetei éveken keresztül tarthattak izgalomban fiatal koromban. Ugyanis Nemere István – az egyik legtermékenyebb hazai írónk – több folytatással örvendeztette meg olvasóit. Igazi nagy kedvencem a második kötet: A kupolaváros titka, ami a fiúk űrakadémiai felvételi vizsgájának remek fantáziával megírt, lebilincselő története. A könyv sikerét jól mutatta, hogy képregény is készült belőle a nyolcvanas években, ezt máig féltve őrzöm. A harmadik rész, „A kozmosz lovagjai” kicsit sötétebb hangulatúra sikerült, itt a fiúk megmentik a Földet egy elszabadult teherűrhajótól és annak rakományától. Talán kevesen tudják, hogy kicsit később Nemere István további két részt is írt ebben a sorozatban, „Az idő vándorai” és az „Állatkert a Kozmoszban” azonban már nem aratott olyan sikert, mint az első három rész.
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2014. november 19-én szerda, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!
(Forrás: Dr. Nemeskéri Zsolt dékán, PTE Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, Dékáni Hivatal)