Sok kedvenc íróm és számomra kedves könyv van. Nehéz a választás. Egy az utóbbi időkben olvasott könyvet választottam most; Jo Nesbø-től a Harry Hole-sorozat eddig megjelent utolsó kötetét, a Police-t.

A sorozat a skandináv irodalom világszerte ismert és elismert munkája. Harry Hole élete a tíz kötet során előttünk bontakozik ki, tárul fel. Izgalmas, csavaros, magával ragadó, letehetetlen, átgondolt, zseniális, ambivalens, pörgős, mesterien megírt, borzalmas, szórakoztató, bonyolult, trükkös, könnyed és még sok más jelzővel lehetne illetni a kötetet, ami jól mutatja, hogy mennyi érzelem, gondolat, élmény, mögöttes tartalom, elképzelés kapcsolódhat egy kötethez, rejtőzhet egy könyvben.

Agatha Christie-hez hasonlóan végig találgat az olvasó, hogy vajon ki lehet a mű gonosz alakja, de persze a sokadik kötet után sem fogja eltalálni. Úgy gondolom, nem is mindig az a lényeg…, számomra nagyon érdekes és izgalmas a főhős viselkedését, fejlődését, változását követni. Harry egy esendő, hétköznapinak tűnő ember, aki mégiscsak különleges és csodálatra méltó, akivel hibái és kisiklásai ellenére mégis lehetetlen nem együttérezni, nem féltve aggódni érte, és együtt örülni vele.

A kötet olvasása során végig bennünk van egyfajta megérzés, hogy átlátjuk és értjük, tudjuk pontosan, mi is történik itt, de ahogy Nesbø a kötetben írja: „A megérzés mindössze sok apró, de nagyon konkrét dolog összessége, amelyet az agynak még nem volt ideje megnevezni.”

 

A kötet olvasása során a megérzés megérzés marad, a valóság egy saját gondolataink által leképezett, azzal nem megegyező, de mégis izgalmas mása.

 Horváth Gábor központi gyakornok

Pécsi Tudományegyetem
Gyermekgyógyászati Klinika és Anatómiai Intézet