Nem ismertem Ámosz Oz egyik könyvét sem, mígnem egy könyvesboltban szemem megakadt a Szeretetről, sötétségről borítóján tejeskannát cipelő kisfiún. A vaskos könyv Oz családjának, a Klausnereknek és Muszmanoknak több mint kétszáz éven átívelő története – mely Horodnóból és Rovnóból Vilnán, Odesszán, Prágán át Jeruzsálembe vezet. Családregény, amelyben lassan, ráérősen bontakozik ki a történet. Mi teszi Oz regényét szerethetővé? A rendkívül lírai hangneme, a néha már zavarba ejtő őszintesége, lenyűgöző szókincse és árnyalt kifejezései, amelyekkel feltárja a bereteszelt zsaluk mögötti életeket, sikertelenségeket, sóvárgásokat.
Szonja néni, Alexandr nagyapa, Slomot nagymama, nagybácsik, nagynénik, szomszédok alakjai, akik közül Alexandr nagyapát bizonyára a könyv minden olvasója megkedveli. A bensőséges, gyakran fájdalmas emlékképek szüleiről – apjáról, aki „az operai méretű, nacionalista, csatákra szomjas romantika tömjén étrendjén nőtt fel” és édesanyjáról, aki „a moll tónusú magány befelé néző, melankolikus kínálatára esküdött” Szőlőskertek, gránátalmabokrok, eperfák illatával keveredő életszagú leírások Jeruzsálemről, Kerem Avrahamról, ahol Oz gyermekkorát töltötte utcai árusok, bogaras világjobbítók, gyökereiktől elvágott kispolgárok között. Hiteles korrajz a 30-40-es évek Jeruzsáleméről, ahol "több volt a professzor és tudós, mint a diák” és rendre kisebb-nagyobb jelentőségű írók, költők, nyelvújítók, gondolkodók adnak találkozót a kávéházakban, Slomot nagymama vagy Joszéf bácsi házában, miközben megismerhetjük Izrael állam történelmét, betekinthetünk az izraeli irodalomtörténetbe és egy kicsit a héber nyelv megújításába is. Egy könyv, amelyben a szavaknak is megvan a maguk családi históriája.
A regényt Szántó Judit kiváló fordításában olvashatjuk.
A könyvajánló a PTE Egyetemi Könyvtára által a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban 2013. november 11-én hétfőn, 15 órakor megnyílt "MindenKép(p)en Olvasunk!" című olvasást népszerűsítő fotókiállításra készült!