Életrajz

Egyetemünk könyvtára a közelmúltban közel 100, muzeális értékű zongorakottával gyarapodott, mely anyag Borsay Pál zongoraművész és zenepedagógus hagyatékának megmaradt részeként került birtokunkba.

Borsay Pál (1921-1976) Erdélyből áttelepül családból származott, édesapja katonakarmester volt. Ő maga tanulmányait a Budapesti Zeneakadémia zongora szakán Keéri-Szántó Imre és Böszörményi-Nagy Béla növendékeként végezte s Pécs zenei életének az ötvenes évek elejétől volt részese.

Zongoraművészként (többek között Schumann, Liszt, Honegger és Bartók versenyműveinek volt szólistája), tanárként, korrepetitorként és a csembaló avatott mestereként egyaránt emlékezetes produkciókat nyújtott.

Az Antal György vezényelte Liszt-kórus fénykorában a nagy oratóriumok continuo szólama nála mindig biztos kezekben volt.

Emberként szellemes, jó kolléga, zeneileg igen sokoldalú, kitűnő muzsikus volt, olyan, aki mind a komoly, mind a könnyű zene területén a legnagyobb otthonossággal mozgott. 

Borsay Pál kottagyűjteménye a Pécsi Tudományegyetemen

Borsay Pál kottagyűjteményét egykori munkahelye, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zeneiskolai Tanárképző Intézetének Pécsi Tagozata, annak egykori könyvtára őrizte, majd az intézmények összevonását követően a PTE Művészeti Kari könyvtárába került.

A kották restaurálását követően - tekintettel azok muzeális értékére - a gyűjtemény minden darabja „Védett” státuszt kapott, s terveink szerint a közeljövőben digitalizálásra kerül. A hagyaték különgyűjteményként a Művészeti Kar Könyvtárának emeleti raktárában került elhelyezésre.

A gyűjtemény összetétele

A kizárólag zongoraművek kottáit tartalmazó (94 tételes) gyűjtemény a barokk, klasszicizmus, bécsi klasszika, romantika, impresszionizmus és a 20. század egyetemes és magyar mestereinek, többek közt Scarlatti, Bach, Rameau, Clementi, Mozart, Beethoven, Brahms, Chopin, Liszt, Mendelssohn, Schubert, Schumann, Debussy, Prokofjev, Weber, Bartók műveit tartalmazza.

A kották többségüket tekintve német kiadásúak, a 19. század végéről, a 20. század elejéről származó kottaritkaságok.

Az Egyetem és a Művészeti Kar zenét szerető, ill. zenész közössége különlegesen értékes gyűjteménnyel lett gazdagabb.