Lakner Antal a kilencvenes években indult művészgeneráció nemzetközileg is elismert alkotói közé tartozik. A valóság és fikció határterületén működő, szubverzív jellegű alkotásaival a képzőművészetet egyrészt a mindennapokba, az emberek valós környezetébe integrálja, másrészt az intézményi környezet átalakításával megkérdőjelezi a hagyományos műtárgy-felfogást és a nézők viselkedésének monoton rituáléit. Lakner az ún. posztkonceptualista művészet egyik legsokoldalúbb alkotójaként túllép azon a szemléletmódon, mely a művészetet csak zárt, intézményi környezetben képes feltételezni. A művészi alkotómunka nála nem magányos, pátosszal teli, ihletett folyamat, hanem inkább az ipari termelésre jellemző precíz tervezőmunka és a tudományos igényű kutatás kapnak szerepet az alkotófolyamatban, hiszen számára nem a felhasznált technika, hanem sokkal inkább a közvetített gondolati tartalom a meghatározó. A katalógus a 2012 szeptemberében megrendezett kiállítás teljes anyagát tartalmazza. Szerző: Judit Angel, Ami Barak, Ágnes Berecz, Olivér Horváth, Antal Lakner, Dr. Farkas Spitz, Erzsébet Tatai
tovább >>>

A kiállítás a művész kettős szerepéből indul ki, abból a sajátos dialektikából, hogy a művész gyakran egyszerre létrehozója és főszereplője is saját műveinek. A különféle szerep-felfogások sokféle lehetséges viszonyulást eredményeznek, így a művész kerülhet a mágikus erővel felruházott alkotó, a szenvedő emberi lény, a társadalmi szerepében elfogadott férfi, illetve nő, vagy akár a társadalmat kritikusan, esetenként iróniával szemlélő tervező szerepébe. Néha mindezt egy személyes nézőpontból megjelenítve tárják a nézők elé az alkotók, máskor távolságtartással tekintenek témájukra, vagy szinte társadalmi víziót kínálnak számunkra. A kiállítás ezeket a különböző művészi pozíciókat és stratégiákat kívánja bemutatni a Ludwig Múzeum gyűjteményének emblematikus, illetve kevésbé ismert művein keresztül.
tovább >>>

Henri de Toulouse-Lautrec-Monfa 1864-ben, éppen 150 éve született az egyik legtekintélyesebb és legrégibb arisztokrata család sarjaként a dél-franciaországi Albiban. A ritka, genetikai betegségben szenvedő művész rajztehetsége már egészen fiatalon megmutatkozott, így tanulmányait a korszak neves festőjének Fernand Cormonnnak párizsi műtermében folytatta, ahol diáktársai voltak Émile Bernard, Loius Anquetin és Vincent van Gogh is. 1884-ben a Montmartre-ra költözött, amelynek perzsgő világa egyszerre jelentette otthonát és műveinek legfőbb insprirációját. Nem vágyott díjakra, elismerésekre, azt azonban fontosnak tartotta, hogy művei minél több emberhez eljussanak, így örömmel vette művei újságokban való megjelenéseit és lelkesen vetette bele magát az éppen születőben lévő műfaj, az utcai reklámplakátok világába. Az igazi ismertséget éppen első ilyen – a Moulin Rouge mulató számára tervezett – plakátja hozta meg 1891-ben. Innentől kezdve szenvedélyesen készített litográfiákat, mintegy 360 darabot, ezek közül harminc plakátot. Noha a litográfia technikája korábban sem volt ismeretlen, az 1890-es években élte második virágkorát. Lautrec számára a festői és a litográfusi tevékenység egyenrangú volt: kiállításain szinte mindig együtt mutatta be a festményeket, plakátokat, litográfiákat, rajzokat, ezzel is azt érzékeltetve, hogy a különböző eljárással készített művei egyenrangúak. A kőnyomattal készített munkáinál is nagy gondot fordított a kivitelezésre, gondosan ügyelt minden részlet megvalósítására...
tovább >>>

Reigl Judit festőművész 1923-ban született Kapuváron, 1950 óta Franciaországban él és dolgozik. Azon ritka magyar származású művészek egyike, akit az Egyesült Államokban számon tartanak, és akinek munkássága az európai és amerikai absztrakció hagyományait sajátos módon ötvözi. A világ legnagyobb és legfontosabb kortárs közgyűjteményei, a New York-i Museum of Modern Art (MoMA) és a Metropolitan Múzeum, a londoni Tate Modern, vagy a párizsi Centre Pompidou őrzik a festményeit. A magyar közönség már találkozhatott munkáival a Műcsarnokban (2005) és a debreceni Modemben (2010) rendezett életmű kiállításokon, ahol a korai szürrealista műveitől, a geszturális absztrakcióin át egészen a figurativitáshoz ciklikusan visszatérő, emberi testeket ábrázoló festményekig egy átfogó képet kaphatott Reigl Judit munkásságáról...
tovább >>>

Anna Margit (1913-1991) munkásságának szeretnénk méltó emléket állítani evvel a centenáriumi kiállítással. Pályája átível majd az egész 20. századon, magán viseli a társadalmat és az egyént ért sorstragédiákat, és érzékeny alkotóként reflektál a világra. Munkáit jellemzi az általa kialakított szürreális síkon mozgó, a naiv művészet és a népművészet elemeit felhasználó egyéni stílus. Az egyik legeredetibb a kevés magyar nő festőművész közül...
tovább >>>

Baksai József festészeti alkotásai már akkor zavarba ejtenek minket, amikor műfajilag igyekszünk meghatározni őket. Festmény-plasztika vagy plasztikus festmény? Alapvetően egyik sem és mindkettő egyszerre. Ez a kettősség, a látszólag egymásnak ellentmondó, de egymás létét feltételező mozzanatok jellemzik egész művészetét, és hatják át minden sorozatát. Festményeit már a kezdetektől a rusztikus felületképzés jellemezte. Fokozatosan egyre vastagabb festékrétegekkel komponált festményeit a képfelszíntől szinte elemelkedő, abból plasztikusan kitüremkedő felületképzés jellemzi. Ezeket a tisztán festékből (többnyire olajfestéket alkalmaz, amit olykor plextollal dúsít) képzett relieffestményeket legtöbbször puszta kézzel, ecset vagy más közvetítő eszköz használata nélkül formázza. Szobrászi matériaként kezeli a festéket, így a tapintás is fontos tényező a művek készítésében. A közvetlenül kézzel alakított felület által a festészetet a taktilis érzékeléssel kapcsolja össze. Baksai azzal, hogy plasztikai értékekkel ruházza fel a festéket, a rendelkezésére álló anyagot teremti újra. Így az ősi, mágikus művészethez hasonlóan, nemcsak alkotói tevékenységével, de az alapanyag átalakításával is imitálja a teremtés folyamatát...
tovább >>>

A Dobrányi Ildikó Alapítvány kiadásában megjelent az Európa szövete – A szövött kárpit művészetének átváltozásai című tanulmánykötet. A kiadvány a 2011. november 11-én a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen megrendezett konferencián elhangzott előadások egy részét tartalmazza...
tovább >>>

tovább >>>

A pécsi építész-továbbképző történetét, az ott végzett félszáz fiatal építész szakmai életét mutatja be ez a magyar-angol nyelvű kötet, sok-sok illusztrációval
tovább >>>

A Budapesti merítés című nyitókiállítás három kurátor, Andrási Gábor, Fitz Péter és Török Tamás munkája nyomán született. A kiindulópont kettős: a két fővárosi művészeti intézmény, a Budapest Galéria és a Fővárosi Képtár az elmúlt évtizedekben jelentős szerepet játszott a magyar kortárs képzőművészetben. A most bemutatott művészek zöme hangsúlyosan szerepelt a Budapest Kiállítóteremben, a Lajos utcai Kiállítóházban, valamint a Kiscelli Múzeum templomterében vagy oratóriumában. Sokan vannak továbbá akik részt vettek a Budapest Galéria szervezésében az európai városok közötti művész ösztöndíj-csereprogramban. A kiállítás másrészt a város művészetének „keresztmetszetét” adja, aktuális helyzetébe is bepillantást enged...
tovább >>>

A responzórium a Cantus Planus művészileg kidolgozott, melizmatikus műfajainak legjelentősebb csoportja, ennek ellenére a responzóriumrepertoár mindmáig nem volt publikálva. Ez a tény önmagában elegendő volt ahhoz, hogy a responzórium összkiadását Magyarországon vállaljuk. Az előkészítő kutatómunka Dobszay László vezetésével indult el a 2000-es években. Összehasonlító elemzéseink szerint a responzórium magyarországi repertoárja jól tükrözi a műfajnak általánosan jellemző kronológiai, földrajzi és stiláris rétegzettségét...
tovább >>>

Johannes Brahms vokális kompozícióinak, dalainak, kórusainak és oratorikus műveinek többsége ismeretlen a nagyközönség előtt. Dietrich Fischer-Dieskau, a 2012 májusában elhunyt német operaénekes, lírai bariton, a 20. század legkiemelkedőbb dalénekese ebben a könyvben elsősorban ezeket a Brahms-műveket mutatja be alapos kutatások és saját élményei alapján, hiszen koncerteken és lemezfelvételeken a dalok szinte mindegyikét újra meg újra elénekelte. Az énekes úgy véli, a dalok és a kórusművek többet árulnak el a szerző életéről és az alkotás folyamatáról, mint életrajzi adatainak számbavétele és más műveinek értelmezése...
tovább >>>