Megdöbbentő, megrázó, felkavaró. Felháborító, felvilágosító. Sokkoló, arcpirító, szégyenletes. Bravúros, nagyszerű, zseniális! A recenzens nehezen találja a szavakat, és a levegőt is. A jelzőket még hosszan lehetne sorolni. De mindegyik túlontúl gyönge és jelentéktelen lenne ehhez a könyvhöz képest, amely alatt valóban beszakad az asztal. És más is.
tovább >>>

Hogyne volna sikere Kurt Vonnegut A repülő macska című novelláskötetének, amikor három évvel a halála, és két évvel a halálát követően kiadott posztumusz novellagyűjteménye (Armageddon in Retrospect – Ördögcsapda) után itt vannak ezek a szenzációs novellák, amelyek eredetiségével szemben semmi kétség sem merült fel. És ez a tizennégy novella még nem is a teljes anyag.
tovább >>>

Sajtó kategóriában Veiszer Alinda lett a tavalyi év Prima Primissima Díjasa. Az ifjú televíziós szerkesztő-riporter népszerűségét kitartó munkával alapozta meg. Könyve, amely harminc interjút tartalmaz, a Záróra című műsorából válogat, és nem véletlenül siker. Alinda ugyanis saját, ráismerhető stílust honosított meg a magyar televíziózásban: felkészültség, kíváncsiság, kíméletlen érdeklődés, spontaneitás, figyelem jellemzi, és ezen tulajdonságok alapján szólnak az interjúk „Veiszer Alindául”
tovább >>>

Vlagyimir Szorokint (1955) oroszországi bírálói a mai orosz irodalom „legradikálisabb extremistájának” tartják, amire megvan minden alapjuk. Szorokin igazi botrányhős – a Kékháj című regénye kapcsán 2002-ben például pornográfia terjesztésével vádolták meg a bíróságon; majdnem mindegyik regénye hazájában ellentétes indulatok és vélemények tömkelegét hívta elő, melyeket a média még inkább gerjesztett. Ugyanakkor külföldön egyike a legismertebb és legtöbbet fordított mai orosz íróknak. Szorokin túlzásai ellenére tehetséges író: zseniális történetmesélő, sajátos nyelvet alkotott, remekül parodizálja a különféle stílusokat, s elsőként alkalmazta termékenyen a nyugati tömegirodalom kliséit az orosz irodalomban. Műveiben jól megfér egymással a szürrealista jellegű, látomásos szüzsé és az akciófilmek brutalitása, a groteszk, szadista „terror-ábécé” és az ideologikus nyelv regresszív mechanizmusának feltárása.
tovább >>>

Hermann Róbert legújabb könyvének méltatója számára nehéz említés nélkül hagyni a szerző eddigi nagyon figyelemreméltó és rendkívül gazdag munkásságát. Hiszen egy sokkötetes hadtörténészről, az 1848-49-es szabadságharc elsősorban katonai, de emellett politikai történetét régóta kutató szerzőről van szó, aki szerkesztőként, lektorként, kötetek sokaságának publikálójaként a szabadságharc katonai irányításával, hadszervezetével, politikai viszonyaival és hadműveleteivel elmélyülten foglalkozik. Ha csak említés szintjén soroljuk fel imponáló teljesítményének momentumait, akkor is kiderül: az itt és most áttekintendő kötetet megelőző írásokban felhalmozott szakmai tudás ebbe a könyvbe is átszivárogott.
tovább >>>

Nem épp mindennapi esemény, hogy valaki első regényével rögtön a legjobb prózaírók közé emelkedjen. A dolgot persze érthetőbbé teszi, ha tudjuk, az íróként most debütáló szerző a kortárs költészet egyik legkiemelkedőbb alakja. A regény azonban nem közvetlenül kapcsolódik költészetéhez, nem a versekből már ismerős képi világ avagy problémahalmaz köszön itt vissza, habár a néhol bekezdésnyi mondataival is sűrű szöveg, valamint a rendkívül érzékeny, a legapróbb részletekre is nyitott látásmód feltétlenül költői „előképzettségre” vall. A közel ötszáz oldalas regény klasszikusnak nevezhető, lineáris elbeszélésmódja egy könnyen követhető, ám fordulatokban és a rejtélyekben igencsak gazdag történethez segít hozzá.
tovább >>>

Adrian Mole 13 és 3/4 éves. A Vaslady és Erzsébet királynő Angliájában él - nem könnyű a dolga egy fiúnak egy nők vezette országban. Szenvedéseiről - és Pandoraval (egy újabb nő, akarom mondani lány) való kapcsolatáról naplót vezet. Ez a könyv naplójának hű másolata. Hogy nézzünk bele? Na jó, lássuk talán ezt, így kezdődik a napló: 1982. Január 1. Péntek Újévi elhatározásaim: Hű leszek Pandorához. Éjszakára beviszem a biciklit. Nem olvasok fércműveket. Keményen tanulok a vizsgákra, és kitűnőket szerzek. Igyekszem kedvesebb lenni a kutyához. Lélekben megpróbálom megbocsátani Barry Kent bűneit. Használat után kimosom a fürdőkádat. Nem idegeskedem a farkam méretei miatt. Minden este végigcsinálom a gerincnyújtó gyakorlatokat, kihagyás nélkül. Mindennap megtanulok és használok egy új szót. A könyvből megtudhatjuk, hogy sikerül betartania fogadalmait.
tovább >>>

"Volt egyszer egy szegény özvegyasszony s annak egy macskája. Ez a macska olyan kajtár, olyan falánk volt, hogy minden fazékba, minden lábasba beleütötte az orrát." Kacor király figuráját a magyar folklór őrzi, csakúgy, mint Kis Jankóét vagy a szép királyleányért próbatételeket vállaló bátor legényét, Csinosomdrágáét, az igazságszerető király igazmondó juhászáét (Mátyás király juhásza), Bolond Istókét, Vaskalapos Jánosét. Ismert meseantológia-darabok, az általános iskolások tankönyvében szereplő történetek sorakoznak az antológiában (Szélike királykisasszony; A kis kakas gyémánt félkrajcárja; A kakas és a pipe; A szegény ember hat fiacskája; A só; A rest macska stb.).
tovább >>>

Tatjana Tolsztaja, író és tv-műsorvezető. Éles elme, ellentmondást nem tűr, élesen fogalmazza meg véleményét. Azonkívül igazi rubensi alak. A fogyókúrázás firtató kérdésekre nem sértődik meg és a következőket válaszolja. „Állandóan azt teszem, hogy fogyókúrázok. És? Mit értem el, tessék megmondani?" Nagyon sok sztár rokona van, még ha el is tekintünk a Lev Tolsztoj íróval való nagyon távoli rokonságtól. Atyai nagyapja Alekszej Tolsztoj orosz író. Anyai nagyapja a neves költő és műfordító, Mihail Lozinszkij, aki oroszra ültette át Shakespeare, Moliere, Cervantes, Dante műveit. Apai ági nagyanyja költő volt. Nővére szintén író. Idősebbik fia Artyemij Lebegyev web-dizájner, igazi kultuszfigura. Menye - Marina Litvinovics - politikai technológus és jogvédő.
tovább >>>

Hajdanában egy szigeten, a világ túlsó felén igen különös gyerekek éltek. Mind együtt egy nagy, öreg házban, egy elvarázsolt helyen, ahol senki sem lelhetett rájuk. Nem olyanok voltak, mint más emberek. Káprázatos dolgokra voltak képesek. És mindre vigyázott egy bölcs, vén madár... Egy családi tragédia után a tizenhat esztendős Jacob egy távoli, Wales partjainál lévő szigetre kerül, ahol felfedezi Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekek számára alapított otthonának omladozó romjait. Ahogy Jacob végigjárja az elhagyott hálótermeket és folyosókat, rájön, hogy az itt rejtegetett árvák többek voltak különösnél.
tovább >>>

A Szélkirálynő ismét útra kel, és ez az utazás, ha lehet, még az eddigieknél is kalandosabb. Rumini és barátai egy háborúskodás kellős közepébe csöppennek: a dzsungel különös népei állnak harcban a túlélésért. Galléros Fecó régi barátai, a mindenre elszánt ripacsok, a jó kedélyű denevérek, és az igazságtalanul száműzött trónörökös próbálják megmenteni Datolyapartot a végső pusztulástól, és ebben a Szélkirálynő legénysége is segítségükre siet. Vérszívó denevérek, cápák, egy ostoba selyemmajom király és egy titokzatos varázsló is nehezítik egér-tengerészeink küldetését. S hogy a baj még nagyobb legyen, egy kalóztámadás során maga a Szélkirálynő is odavész.
tovább >>>

„Mit mondhat el az ember egy huszonöt éves lányról, aki meghalt? Hogy szép volt. És okos, mint a nap. Hogy szerette Mozartot és Bachot. És a Beatlest. És engem. Egyszer, amikor éppenséggel egy kalap alá vett ezekkel a zenei példaképekkel, és megkérdeztem, mi a sorrend, mosolyogva azt válaszolta: betűrend szerinti. Akkor én is mosolyogtam. De most csak ülök és töprengek, vajon a keresztnevemen sorolt be – mikor is csak Mozart kullog utánam –, vagy a vezetéknevemen, mikor is beékelődöm Bach és a Beatles közé. De az első nem lehetek semmiképp, s ez valami ostoba okból pokolian dühít, mivel világéletemben azt képzeltem, hogy nekem mindenben az elsőnek kell lennem...”
tovább >>>