Ebben a kötetben Rudolf Steiner művészettel, esztétikával, az érzéki­érzékfeletti megismerésével kapcsolatos előadásait olvashatjuk. „...a művészi alkotás nem valami már meglévő utánzása, hanem a világfolyamatnak az emberi lélekből fakadó folytatása. A természet puszta utánzása éppolyan kevéssé teremt újat, mint a már meglévő szellem ábrázolása. Valóban nagy művésznek nem azt érezzük, aki a valóság hű visszaadásával gyakorol benyomást a megfigyelőre, hanem azt, aki arra kényszerít, hogy vele menjünk, amikor a világfolyamatot teremtő módon továbbviszi művében.”
tovább >>>

tovább >>>

Ove a szabályok embere. Nem szeret senkit, csak a feleségét. Bogaras? – Nem is kicsit! Idegesítő? – Eléggé... Imádjuk? – De még mennyire! Miután nyugdíjba küldik, és ezzel megfosztják a lételemétől, a munkától, Ovénak semmi egyéb vágya nincs, mint meghalni – hiszen már nincs miért élnie. Vagy mégis?
tovább >>>

Nem hiszem, hogy a történet folyamán hatnál több mániamentes művész van. A mánia az emberi lény görcse, ami nem egyéb, mint a műé, és a mű görcse, ami az emberé, mert a kettő egymást áthatja. Ezért ami démoni, az kétértelmű, kártékony, egyben komikus. A művészetben a mánia csaknem minden esetben a stílusban jelentkezik. Stílust csinálni annyi, mint mániát csinálni.
tovább >>>

Kiadványunk a négy nagy hazai tó (Fertő tó, Balaton, Velencei-tó, Tisza-tó) környékén található kiállítóhelyeket és kulturális látnivalókat mutatja be. Célja, hogy hasznos útitársként szolgáljon az ezekre a kiemelt turisztikai helyszínekre tervezett látogatások során, és hozzájáruljon a szabadidő minőségi eltöltéséhez, legyen szó akár egyszerű kikapcsolódásról, akár aktív pihenésről. A kiadvány a kiválasztott helyszíneket tavak szerinti bontásban ismerteti, a jobb áttekinthetőség végett külön tárgyalva a Balaton északi és déli partját.
tovább >>>

tovább >>>

Szécsi Noémi nevével, illetve könyvével először véletlenül találkoztam. Gyorsan belelapoztam a könyvtárban, és rögtön úgy döntöttem ezt kiveszem, ugyanis már az első oldalon ezt olvastam: „... szembe kell nézni a terhesség rémével. Bizony, így jártam. Nincs vita, itt a vég!!! ...lányságomnak, bohém nőkoromnak egyszer és mindenkorra befellegzett.”

tovább >>>

A latin compositio kifejezés összetételt jelent. A képzőművészetben az alkotás szerkezetének, a formák, vonalak, színek általi elrendezését értjük rajta. Ebben a kötetben a képalkotás formai szempontból megközelíthető részleteihez, a komponáláshoz fogalmaz meg tájékoztató jellegű észrevételeket, tanácsokat a szerző.
tovább >>>

az akkori Kerepesi úton megnyitotta kapuját a Pesti Magyar Színház, amely 1840-ben kiérdemelte a büszke Nemzeti Színház címet. Színpadán a következő hetekben adtak néhány régebbi daljátékot, de komoly operai programra nem vállalkoztak. Október 30-án azonban megkísértették a lehetetlent, és bemutatták Bellini Normáját a kolozsvári születésű Schodel Rozália vendégszereplésével. Schodelné Bécsben nyert kiképzést, majd a székváros udvari operaházában és más német színpadokon működött. Pesti fellépését rajongó lelkesedés fogadta, s a színház vezetősége azonnal döntött az opera megszervezéséről – a huszonhat éves énekesnő irányításával. Bajza József, a színház igazgatója, nem nézte jó szemmel az opera gyors térhódítását, mégis tárgyilagosan elismerte: „ha Schodelné Német-, Francia-, vagy Olaszországban tette volna azt az opera megalapításában, mit nálunk teve, mindenki örömömledés közt említhette volna nevét”. Pesten e helyett heves támadások indultak a magyar primadonna assoluta ellen: kitört a nevezetes operaháború.
tovább >>>

Miről szól a könyv? Négy ember, négy művész életküzdelméről a Horthy-korszakban, a holokauszt idején, a rövid 1945 utáni demokráciában, a Rákosi-korszakban, az ’56 utáni fokozatosan fellazuló világban. (A négy művész közül valójában hároméról, mert Vajda Lajos, aki ma már a művészettörténészek konszenzusa alapján a 20. század egyik legjelentősebb magyar festője, 1941-ben meghalt.) Vajda fizikai valóságában tehát nem része a főtörténetnek, azonban mindazok életét meghatározta, akik ennek a szellemi centrumnak a közelébe kerültek. Arra a kérdésre talán választ tudok majd adni, hogy mi eredményezte „A Rottenbiller” kitüntetett szerepét, itt csak annyit érdemes megjegyezni, hogy egyebek (például a lakásban élő művészek személyisége) mellett az együtt élő művészek koncentrációja is oka volt, hogy a kortárs művészek és teoretikusok oly nagy számban fordultak meg ott. A lakás a szellemi ellenállás helyszíne lett, a szabadság kicsiny szigete, anélkül azonban, hogy erre aspirált volna...
tovább >>>

A Deim Pál művészetelméleti-művészetkritikai írásműveiből felfűződő munkásság műfajilag és tematikailag is rendkívül sokszínű. Tanulmány, művészportré, kiállításmegnyitó, kiállításrecenzió, katalógusbevezető, vitairat, ismeretterjesztő cikk, önéletrajzi visszapillantás, ars poetica egyként fellelhető írásainak gyűjteményében, amelynek eszmefuttatásai mestereinek és kortársainak alkotói portréját rajzolják meg, munkásságuk, életművük jelentőségét hangsúlyozzák, egy-egy művészeti vagy környezetesztétikai jelenség problémakörét elemzik, kulturális-művészeti koncepciókat vázolnak fel, művészetpolitikai döntéseket vonnak kétségbe...
tovább >>>

A budapesti és vidéki gyermekkorról, az iskolákról, a közös egyetemi múltról, társakról, utazásokról, a művészélet nemzetközi színtereiről, a pécsi terekről, a város kulturális életéről, Csontváryról, a múzeumról, a gyűjteményekről, Martyn Ferencről, a kinetikus szobrászatról, a Pécsi Műhelyről, Lantos Ferencről, az Echóról, a fényképezés legújabb koráról, kutatásairól, kollégáiról, kalandjairól, könyveiről, a legfiatalabb pécsi művésznemzedékről és az egyetem Doktori Iskolájáról Jóry Judit író-művészettörténész beszélget Aknai Tamás művészettörténésszel.
tovább >>>