Szántó Piroska művészetének alakulását eddig elsősorban politikai állásfoglalásai szempontjából elemezték. Kapcsolatát a magyarországi avantgárd művészeti mozgalmakkal (Szocialista Képzőművészek Csoportja, Európai Iskola, KUT, Új Művészet) baloldali, eltávolodását e mozgalmaktól, valamint a vegetációhoz, mint festői témához való fordulását pedig kevésbé radikális gondolkodásmódjával, vallásos világnézetével magyarázták...
tovább >>>

Ország Lili (Ungvár, 1926. augusztus 8. – Budapest, 1978. október 1.) életműve – különös magánmitológiájával – egyedülálló a huszadik századi magyar képzőművészetben. A MODEM e magányos, női és zsidó gyökerekből táplálkozó pálya bemutatására vállalkozik. A kiállításra magyar köz- és magánygyűjteményekből érkeztek alkotások a képzőművész összes fontosabb korszakából, így a látogató átfogó képet kaphat erről a kiemelkedő és titokzatos, a maga teljességében ritkán látott életműről...
tovább >>>

A kötet a valósághű festészet öt évtizedét kívánja áttekinteni az 50-es évek szocreáljától a napjainkban jelentkező új figurativitásáig. Az egész kötet Sinkovits Péter által a Szombathelyi Képtárban rendezett Örökölt realizmus című kiállításból kiindulva járja körbe az ún. realista motívumokat alkalamazó festészetet. A könyvben négy tanulmányban dolgozzák fel ezt a témát...
tovább >>>

A kiállítás anyagát a csungkingi Három Szoros Múzeum kínai tusfestészeti kollekciójából válogatták a KOGART és a Múzeum kurátorai. A Három Szoros Múzeum Kína 12 legfontosabb múzeumának egyike, több ezer darabos kollekcióval rendelkezik a hagyományos tusfestészet kiemelkedő alkotásaiból, melyek közül most egy több mint 100 darabos válogatást láthat a magyar közönség....
tovább >>>

A kiállítás műveinek legnagyobb közös nevezője az ember szó fogalma, pontosabban az emberi egzisztenciáról alkotott képünk átalakulása a huszadik században. A folyamatot az optika és az ismeretelmélet egymástól egyáltalán nem független fejlődése is markánsan befolyásolta. Az optika azonban itt és most nem pusztán a fénytant, hanem mindazt a technikai és konceptuális apparátust jelenti, amely a 21. század elején – a Helyszínelőktől a Dexteren át a Hazudj, ha tudsz című televíziós sorozatig – megrajzolja az emberi test és az abban lakozó emberi szellem képét. Az ismeretelmélet kapcsán érdemes kiemelni azt a diskurzust, amely Michel Foucault-tól Katherine Haylesig ívelően az ember és a humanitás fogalmát próbálta adaptálni az orvostudomány, a biológia, az informatika és a kibernetika új eredményeihez. Manapság ezt a diskurzust poszthumanistának is szokták nevezni, mert a humanizmustól eltérően már nem annyira az ember és az emberi természet (biológiai és pszichológiai értelemben vett) lényegével foglalkozik, mint inkább a határokkal és az átmenetekkel, a köztes dimenziókkal és a hibrid jelenségekkel.
tovább >>>

tovább >>>

Szőnyi Erzsébet (*1924) 1943 és 1947 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán többek közt Kodály Zoltán, Viski János, Weiner Leó és Szegedi Ernő növendéke volt, majd az 1947/48-as tanévben a párizsi Conservatoire-on Tony Aubinnél folytatta zeneszerzői tanulmányait. 1945-től 1981-ig a Zeneművészeti Főiskola tanára volt, 1960 és 1981-ig vezette a középiskolai énektanár- és karvezetőképző tanszakot...
tovább >>>

tovább >>>

A kiskunhalasi Thorma János Múzeum névadója halálának 75. évfordulójára jelentős vándorkiállítást szervezett 2012-2013. évre. A Kiskunhalason született, majd Nagybányára átköltözött Thorma János a magyar festészet egyik legkiemelkedőbb alakja. Pályafutását 1887-ben Budapesten Székely Bertalannál kezdte, majd 1888-ban a müncheni Hollósy iskolában és 1889-ben a Bajor Királyi Képzőművészeti Akadémián folytatta. Azután néhány évet tanult Párizsban, a Julian Académie-n...
tovább >>>

Szentendrei kötődésű női alkotóknak állít emléket születésük 100. évfordulójának apropóján e kiállítás. A magyar modernizmus szempontjából jelentős életművel rendelkező Anna Margit (1913-1991), Szántó Piroska (1913-1998) és Vajda Júlia (1913-1982) már egy olyan periódusban léphetett pályára, amikor a női művészek a férfiakkal egyenrangú művészeti képzésben vehettek részt. Ennek ellenére még sokáig fennállt a hátrányos megkülönböztetés velük szemben a hagyományos gondolkodás részéről, mely alapvetően egy férfi-központú művészettörténeti kánon szerint ítélte meg a múlt és a jelen alkotóit...
tovább >>>

Eifert János 50 éve fotografál, most tehát visszatekintett; – mivel is tehette volna méltóbban, mint egy „Ars Poetica” című kiállítás-sorozattal. Emellett – és folyamatos aktivitása hátterében – másodlagos a tény, hogy épp most a 70-et is betöltötte...
tovább >>>

„Egy művész számára a legbiztosabb helyes út: a helyes út keresése” – vallja Haris László (1943) fotóművész. A Balogh Rudolf-díjas alkotó mindig is a keresők, az új, izgalmas világok felfedezésére törekvők, a határterületeket egymástól elválasztó kerítéseket, sorompókat lebontók közé tartozott. Nem véletlen, hogy neve éppen olyan jól cseng a képzőművészet világában, mint a fotóművészetében, sőt, évtizedeken keresztül elsősorban az előbbi részeként tartották számon.
tovább >>>