A norvég kortárs irodalom egyik legjelentősebb alakjának, Tore Renbergnek „Mégis van apám” c. (norvég címe: Kompani Orheim, magyarul Orheim Társaság) regénye Ambrus Orsolya fordításában vált ismertté Magyarországon. A könyv az 1980-as évek Norvégiájába, az olajipar központjába, az eső áztatta Stavangerbe visz el minket, ahol Jarle Orheim tinédzser éveire emlékezik vissza apja halála után. A sorok között nem csak egy norvég középosztálybeli család hétköznapjaival találkozhatunk, hanem utalások történnek a világtörténelem akkori eseményeire is, amelyek az ifjút érdekelték. A fiú emlékeiben felelevenednek azok az élmények, amelyeket a legtöbb kamasz átél: első szerelem, első cigi, az első berúgás.

tovább >>>

Azért ajánlom ezt a könyvet mindenkinek, mert benne található minden, amit Lantin-Amerikáról érdemes tudni: történelem, politika, kultúra, hagyomány, hit, stb. És minden a fikción keresztül: Macondo, a Buendía család, a mindennapi élet egy kis településen és egy normális (latin-amerikai meg a karibi szempontból) család. De úgy írni, hogy a fikció valóságnak tűnjön. Ahogy García Márquez maga írta: „én imádok írni, nem tudom, hogy találhattak ki olyat, hogy írni szenvedés. Persze más dolog elérni azt, hogy az olvasó higgyen nekem. Ez igen, ez keserves kínlódás, mindaddig, amíg az ember karja be nem melegszik, és akkor minden kijön és kavarog, aztán kezd alakot ölteni. De az olvasónak mindig el kell hinnie, mert ha nem, akkor semmit sem ér az egész.”

tovább >>>

Iskolába menet, egy kis fiók-könyvtár mellett vitt mindig az utam, kézenfekvő volt hát, hogy amint olvasni tudó lettem, be-betértem. És a könyvek elválaszthatatlan, jó barátaim lettek. Nehéz egy könyvet kiválasztanom a rengeteg közül, többek között, mert jellegénél fogva sok funkciót betölthet. Ami mellett végül hosszas gondolkodást követően döntöttem, egy alapvetően tudományos igényű szakkönyv. De véleményem szerint több annál, egyfajta „varázs-iránytű” is, ami a mai felgyorsult világban hasznos társul szegődhet mellénk, fontos gondolatokra, összefüggésekre világítva rá. Kiforrott, „kerek” könyv, remek, könnyen olvasható stílusban.

tovább >>>

Olvasni jó. Ezt olyan hét éves korom óta gondolom így, amikor beírattak a könyvtárba, ami amúgy is varázslatos hely volt a pápai Esterházy-kastélyban – márványlépcsők, súlyos függönyök, döndülő, vaskilincses ajtók világa. Szeretek rábukkanni könyvekre, találomra leemelni a polcról, és nem ereszteni, barátok ajánlása alapján rácsodálkozni ugyanazokra a mondatokra, vagy csak úgy belebotlani egy címbe. Ahogy ez nemrég történt egy cikkben talált idézettel is: „Ha Afganisztánban látod meg a napvilágot, könnyen előfordulhat, hogy valaki kétségbe vonja a létezéshez való jogodat.” Kis nyomozás után kiderült, hogy Fabio Geda: A tengerben élnek krokodilok c. könyvéről van szó.

tovább >>>

Kedvenc könyvem? Sajnos attól tartok, hogy egy ilyen egyszerű – egyszerűnek tűnő – kérdésre sem tudok válaszolni. Nincs kedvenc könyvem. Nincs egyetlen kedvenc könyvem, kétszáz már talán lenne. Falun nőttem fel, ahol a hosszú téli estéken társasjátékoztunk és olvastunk. Édesapám gazdag könyvtárának köszönhetően hamar végigolvastam a mesék, a pöttyös- az indián könyvek és az összes Verne után a teljes Mikszáthot, Jókait, a francia és az orosz klasszikusokat. Aztán szegedi bölcsész lettem, s ettől kezdve végképp napi fogyasztási cikk lett a könyv: a kötelező, az ajánlott, meg amire csak úgy kíváncsi voltam. Diákjaim körében kering rólam egy anekdota: hétvégén utaztam a villamoson, és hirtelen eszembe jutott, milyen lehet az albán nyelv igerendszere, leszálltam, mert egy ekkora probléma nem tűrt halasztást, kikértem az egyetemi könyvtárból pár régi könyvet, megnéztem, ami érdekelt, majd immár megnyugodva hazamentem.

tovább >>>

A magyar nyelv stíluseszközeinek páratlanul gazdag fejezetét képezik a szólások és a közmondások. Mindkettő forrása olyan állandósult szókapcsolat, amely a köznyelv képi és hangulati gazdagítására szolgál, valamint szemléletessé teszi a mondatba fogalmazott megtapasztalt igazságot. O. Nagy Gábor (1915-1973) irodalomtörténész és szótárszerkesztő, a frazeológia kiváló ismerője e témában több kiadást megért gyűjteménye európai viszonylatban is egyedülálló. A szerzőt a régi magyar irodalom iránti érdeklődése és a művelődéstörténet kutatása vezette el az emberi lét lényegét megragadó több évszázados tapasztalat, a népi bölcsességek szemléletes nyelvi kifejezésmódjának vizsgálatára és rendszerezésére.

tovább >>>

Nagyon szeretem a verseket. Számomra mindig ünnepi élmény művészek avatott előadásában verset hallgatni, de a mindennapok erre alkalmas perceiben is élvezet verset olvasni. Akár otthon karosszékben vagy elalvás előtt, akár a szabadban vagy a vonaton. Úgy érzékelem, számunkra, magyaroknak hagyományosan különleges jelentősége van a költészetnek. Ez talán nem is véletlen, hiszen mi eleve meglehetősen bensőséges érzelmi viszonyban állunk anyanyelvünkkel, fogékonyak vagyunk a nyelvi játékokra, s még ma is jellemző, hogy a kamasz fiatalok verselnek. Ami pedig a nyilvánosságot illeti, ugyancsak más kultúrákhoz viszonyítva feltűnhet kifejezett verskultuszunk, amely már az óvodától és az iskolai memoriterektől kezdve hagyományosan az ünnepi alkalmakon, a szónoki beszédek szinte kötelező idézetein át a versmondó versenyekig, sőt az énekelt, megzenésített vers manapság különösen népszerű műfajáig terjedően megnyilvánul.

tovább >>>

Ez a könyv egyszerűen zseniális! Gyöngyszeme a természetrajznak, ami, ha talán nem is vagyunk tudatában mindnyájunkat érdekel. Sőt, talán a kevés, kimondottan a kutatással foglalkozó szakember kivételével EZ érdekel bennünket, akik a „modern” technikákkal vagy kimunkált elméletekből eredő apró részletekkel alig-alig tudunk valamit kezdeni. Node kinek ne lenne érdekes, hogy a repülőgép-hajtóműveket fagyasztott pulykák beléjük hajításával tesztelik, vagy hogy a muslincának köszönhetjük biológiai tudásunk nagy részét, hogy a bodobácsok mindig kedvüket lelik, az egerek pedig kiszagolják, kik a rokonaik, hogy csak néhány példát említsek, amelyekkel a legnyilvánvalóbban, és a munka csipkefinom szellemességéhez mérten otrombán kiragadott példákkal, a magam avatatlan módján azt akarom bizonyítani, hogy gyöngyszeme a humornak.

tovább >>>

Ki ne játszott volna még a gondolattal, hogy kilép a megszokott életéből, és valami egészen másba kezd? Ki ne gondolt volna még arra, hogy otthagyja a felelősségteljes napi-heti feladatokkal, munkával, főnökkel, határidőnaplóval élt életét, és csak hagyja megtörténni a dolgokat? Frances Mayes: Napsütötte Toszkána című könyvében átélhetjük az (átmeneti) otthonváltás valamennyi örömét és feszültségét. Egyetemi oktatóként a napi rutint maga mögött hagyva dönt férjével a kétlaki életről, és vásárol egy festői, de mi tagadás, romos házat Toszkánában, s veszi fel az olaszok életritmusát. A helyi termelőktől vásárol, a helyi mesterekkel dolgoztat, megkóstolja ételeiket, és megosztja velünk a recepteket is. Maga is termel olajbogyót, melyből a környék olajsajtolójában a falubeliekkel együtt sajtolja saját olaját.

tovább >>>

Spiró második regénye a modern magyar irodalom egyik mesterműve: színházi regény, politikai kalandregény, hermetikus regény egyben. A könyv megjelenésekor harmincöt éves szerző oly alapossággal beleásta magát a 18-19. századi lengyel kultúra világába, hogy a legapróbb részletekig hitelesen mutathatta be az orosz politikai befolyás ellen hadakozó lengyel színház sajátos - szerelmekkel, intrikákkal, árulásokkal, gyanús politikai játszmákkal áthatott - belvilágát. A könyv történelmi hátterét az Oroszországhoz tartozó, korlátozott önállósággal rendelkező Lengyel Királyság viszonyai alkotják. Spiró könyve politikai allegóriaként is olvasható: az orosz befolyás alatt működő, önmagának autonómiát hazudó kisállam vergődésében szinte lehetetlen volt nem felismerni a szovjet érdekszférához tartozó akkori Magyarország sajátos világát.

tovább >>>

A könyv első kiadása óta sok változás történt az Európai Unió jogában. A pénzügyi és gazdasági válság sok új jogi megoldást kényszerített ki a gazdasági és monetáris unió területén, felgyorsult az uniós jogalkotás a szabadságon, biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség tekintetében, átalakult a komitológia rendszere, új tendenciák jelentkeztek a belső piac jogában, kiterjedt az Alapjogi Chartán alapuló alapjogi bíráskodás, és jónéhány fontos, Magyarországgal kapcsolatos ügyben döntött az Európai Unió Bírósága. Ezen felül, Horvátország csatlakozásával immár huszonnyolc tagállama lett az Uniónak, amely számos ponton változást hozott a szervezeti-döntéshozatali rendszerben. A könyv második kiadása követi ezeket a változásokat, a kiválasztott uniós jogterületek áttekintésén és elemzésén keresztül. A könyv célkitűzése változatlan: segítséget kíván nyújtani a nagy kiterjedésű, nehezen átlátható, a magyar jogtól eltérő sajátosságokkal rendelkező uniós joganyag megértéséhez, megkönnyítvén a magyar belső joggyakorlatban való használatát. Teszi ezt gyakorlati megközelítéssel, az egyes jogkérdések összefüggéseinek sokirányú felvázolásával, közel ezer jogesetre támaszkodva. A felhozott jogesetek elmozdulást jelentenek a jogszabályi szövegektől a gyakorlati problémák irányába, és betekintést engednek abba, hogy a gyakorlatban milyen összefüggésekben merülhetnek fel uniós jogviták. Mivel az uniós jog számos vonatkozásban egyfajta precedensjogként működik, a felhívott jogesetek kiindulópontot jelenthetnek a belső joggyakorlatban felmerülő uniós jogkérdések megoldásához, az uniós szabályok megfelelő és sikeres alkalmazásához. A kézirat lezárva: 2013. július 1.
tovább >>>

Somody Péter azon művészek közé tartozik, akik kevés eszközzel komplex esztétikai tartalom kifejezésére törekednek. Munkáin a kevés, de pontosan megválasztott színekkel és különféle alapfelületekkel (vászon, fa, plasztik) nem egy sajátos mondanivaló kifejezésére törekszik, hanem arra, hogy az anyag adottságaiból hozza létre, tárja fel vagy hívja életre az anyagban benne rejlő bármiféle szubsztanciát.... Fekete Vali
tovább >>>