A kötet nem elsősorban a magyar Nemzeti Színház 175 évéről szól, hanem arról, hogy mit jelentett, milyen szerepet töltött be, vagy milyent vártak el tőle alapítása óta a mindenkori kormányzati tisztviselők, parlamenti képviselők, rendezők, írók, társművészek, kritikusok, és a nézők. A szerző néhány jellemző epizódot emel ki a Nemzeti Színház történetéből, amelyek a színház egy-egy bemutatójához, s ily módon egy-egy évszámhoz kapcsolódnak.
Doktor Proktor egy feltaláló, akinek köszönhetjük a a puki por feltalálását, amit ha megeszünk, könnyen fenn találjuk magunkat az űrben. Ebben a 3. kötetben barátaival, Bulléval és Lisével egy könyörtelen invázió közepén találják magukat, a világvégét kell megakadályozniuk.
Kívánom, találd meg azt a könyvet,
Mi szívedhez közel férkőzhet,
Megnyitva a fantázia világát,
Álmok csodálatos kavalkádját!
Hisz ezért érdemes igazán élni,
Nem kell folyton folyvást a tévét nézni!
Harry világát, míg nem ismertem,
Az olvasást bizony nem szerettem.
Emlékszem öt napig tartott az első kaland,
Közben talán még a tanulás is abban maradt!
Végeztén a Bölcsek Kövével,
Éreztem, hozzám egy új világ jött el!
„…messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.”
Ott voltam, amikor ez a könyv készült. Jártuk a könyvesboltokat, néztük, mi a trendi, milyen a jó papír, a szép külső. Gyűjtöttük az ötleteket, hogy ez legyen a legszebb verseskönyv mind közül. Elkészült a borító, a kötet címet kapott, aztán elkészült a címadó vers is. Nyomdába került, elmentünk érte. Jó szaga volt. Tetszett.
„Van egy nagy, mégis egészen hétköznapi titok. Mindenkinek része van benne, mindenki ismeri, de csak kevesen gondolkodnak el rajta. A legtöbb ember tudomásul veszi, csöppet sem csodálkozik rajta. Ez a titok az idő."
Az első oldaltól kezdve magával ragadott a regény, letehetetlennek bizonyult a számomra, mindenhova magammal vittem, és olvastam, amikor akadt akár egyetlen szabad percem is, nehogy a szereplőkkel történjen valami, amíg én nem vagyok a könyv közelében. Egyből beleszerettem a főszereplő John Brice-ba, a könyvben tovább haladva pedig lassan a másik főszereplőbe, Ben Brice-ba is.
A The Mighty Book of Boosh egy nagyon sokszínű és
hihetetlenül vicces könyv, leginkább azok fogják érteni, akik látták a The
Mighty Boosh című brit szürreális vígjáték-sorozatot. A könyv azok számára lesz
élvezhető, akik vevők az igazán elvont brit humorra.
A spanyol környezetben játszódó történet egy család életébe enged bepillantást, akiknek a hétköznapjaiba betolakszik a háború. A szabad szellemű Luisa és Eduardo, az ifjú költő egymásba szeretnek, és eltéphetetlen kötelék szövődik közöttük. Az udvar mögött, egy dombtetőn áll a Carmen de las Estrellas villa. Ennek falai között él egyre gyarapodó családjával Eduardo és Luisa, de a közelgő háború fenyegető árnyékot vet a ház lakóira.
avagy a szeretet, a megbocsátás és a szabadság ereje
Sok lányhoz hasonlósan számomra is maghatározóak voltak a Jane Austin művek romantikája. Sokáig úgy gondoltam, hogy az idilli élet képei miatt tudok belefeledkezni a történeteibe, de csak később jöttem rá, hogy a különböző személyiségek megjelenítése és azok valósághű leírása az, ami magával ragad. A meggyőző érvek talán az egyik legérettebb Austen mű, a szereplők jellemrajza kidolgozott, sokszínű, valósághű.