Az én könyvem! Zsigerbőr, bőr alatt, tagadhatatlanul! Ez a könyv olyan hatással volt rám, mint még semmilyen tintával papírra vetett lélekdarab. Nehéz hát szavakkal leírni, mi az, amit adott nekem...
Csak az tudom elmondani, ami a könyv fülszövegén olvasható, mert ennél jobban én sem tudnám megfogalmazni: „Jodi Picoult kíméletlenül őszinte regényéből megtudjuk, milyen nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak a családoknak, akik autista gyermekeket nevelnek – és közben éles kritikát kapunk az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről és a szenzációhajhász, előítéletes kisvárosi társadalomról is. A Házirend azonban krimiként is megállja a helyét, hiszen az első oldaltól az utolsóig kísérti az olvasót a kérdés: bűnös-e Jacob Hunt?”