„Szerelőt kell hívnom!” – mondja az elromlott mosógép gazdája. „Menj orvoshoz!” – nyaggatjuk rokonunkat, ha a panaszai nem enyhülnek. „Bízzuk inkább informatikusra!” – látjuk be a tudásunk hiányát a laptop épsége érdekében. „Ezt csak egy nyelvész tudná megmagyarázni.” Vajon ez utóbbi mondat elhangozhatna egy köznapi beszélgetés végén?
Hatalmas hegyek, aranytetős kolostortok és szélben lobogó imazászlók. A nyugati emberek számára Tibet egy misztikus és rejtélyes ország az örök hó birodalmában. Varázsa sok embert, közöttük engem is megbabonázott. Ma már közel sem olyan elérhetetlen, mint Heinrich Harrer korában. A könyvtárak polcain mindenféle műfajban megírt műveket olvashatnak a Tibet után érdeklődők. Én először a Hét év Tibetben című filmet láttam, és a könyvet csak utána olvastam el. Sokan úgy gondolják, hogy a filmek nem tudják visszaadni a könyvekben leírtakat. Szerintem a Hét év Tibet című filmre is ez igaz. A történetet a rendező kissé hollywoodiassá tette, de kétségtelenül egy gyönyörű alkotás, és segít a nyugati embereknek Tibet sorsát megérteni.
Szeretek olvasni. Ez nem meglepő, hiszen mi másért vállaltam volna, hogy részt veszek e könyvolvasást népszerűsítő fotókiállításon?! Ugyanakkor válogatós, sőt, nyíltan kimondhatom, finnyás vagyok a könyvek terén. A tartalom és a könyves portálokon található vélemények többszöri elolvasását és az azt követő hosszas mérleges után ugyanott vagyok, ahol órákkal, néha napokkal előtte. Vagyis nincs mit olvasnom, mert valami megmagyarázhatatlan módon mégis úgy döntök, hogy sem időt, sem energiát, sem pénzt nem érdemes invesztálni a könyvbe.
Műemlék épületekkel szinte mindenütt találkozhatunk. Turistaként felkereshetjük a történeti nevezetességeket, múzeumokat, templomokat, miközben rácsodálkozunk az épületek szépségére. Ha szerencsések vagyunk esetleg munkahelyünk, lakóhelyünk, iskolánk is egy-egy szép régi épületben kap helyet. A mi városunk – Pécs – Magyarország egy olyan települése, ahol szinte minden utcában műemlékek vesznek körül bennünket, ezért is lehet érdekes egy olyan könyv, amely az épített környezetünk iránti fogékonyságra teszi nyitottá olvasóit.
Nagyon nehéz egyetlen egy könyvet kiválasztani a számos kedvenc közül. Végül arra jutottam, hogy megkönnyítené a döntésemet, ha azokból a regényekből választanék, amelyeket az életem folyamán már többször elolvastam. Ezek közül az egyik a Légy hű magadhoz. Tizenévesen találkoztam vele először a szüleim könyvespolcán, és az elkövetkező években két-háromévente újra elővettem.
Kedvenc könyvem az első átfogó kortárs irodalmi antológia, amely rendkívül izgalmas freskót fest női szemmel a női testről. A kötet lapjain 33 kortárs magyar szerző vall megfoganásról, szülésről, születésről és vetélésről, a kislány nővé éréséről, a felnőtt nő önelfogadásáról és önmegtagadásáról, a testi és lelki betegségről és gyógyulásról, a test és lélek találkozásának és összefonódásának véget nem érő kalandjáról és talányáról. Számos kedves szerzőm szerepel a kötetben, akiknek az írásait szívesen olvasom az identitáskérdést, önismeretet közvetlenül érintő témaválasztásaik miatt.